2011. november 14., hétfő

Hasznos Tudnivalók Íróknak


Állítások és tagadások

Egy újabb olyan példát mutatnék nektek, amelyre érdemes figyelni az írásnál, pedig jelentéktelennek és lényegtelennek tűnik. Annyira nem jelentős hiba, de ahogy az írásban már sokszor volt szó arról, hogy nem szabad túlzottan gyakran ismételgetni, ez is azzá válhat, ha nem figyelünk rá kellőképpen.
Amikor írunk, mindig kerülni kell a bizonytalankodó, jellegtelen megfogalmazásmódot. A "nem " szó használata önmagában nem gond, de ha túl gyakran alkalmazzuk, bizony homályossá teheti a szövegrészletet, tartalmat. 

- Nem gondoltam volna, hogy időben oda érek - fogadni mertem volna, hogy késni fogok.
- Nem vagyok éhes - elment az étvágyam.
- Nem vagyok bátor - bátortalan.
- Nem fontos - jelentéktelen.
- Nem emlékszem - elfelejtettem.
- Nem érzem jól magam - rosszul vagyok, hányingerem van, fáj a fejem, stb...

Ezek persze, nem akkora hibák, hiszen használjuk őket és igazából semmi probléma nincs velük, de ahogy mondtam, a túlzott használatuk, néha már ismétlésnek tűnhet és érdemes néha ilyen kifejezésekkel vegyíteni, hogy az olvasónak ne szúrjon szemet. S mind emellett, ezek sokkal konkrétabb kifejezések, hogy a szereplő éppen hogy is érzi magát, mint gondol. Ez a példa inkább már tényleg csak a szöveg további szépítésére szolgál, szóval nem kell véresen komolyan venni, viszont érdemes figyelni rá az írás során, hogy mennyiszer alkalmazzuk a "nem" szót ilyen esetekben és mennyire vagyunk konkrétak, lényegretörőek. 
A "nem" mellett viszont, a "sosem" vagy "soha" szó sem elfelejtendő. Ez még nagyobb súllyal bír és ha ezt használjuk, még jobban érzékeltethetjük valaminek a meg nem történtét. 

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen elsöprő érzés a szerelem. Sosem hittem volna, hogy ezt fogod mondani, miután...
Soha többé ne keress! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen létezhet!

Nincsenek megjegyzések: