2011. november 21., hétfő

Hasznos Tudnivalók Íróknak


Tippek, miszerint ne csak mondd, hanem mutasd is!


A történet egyik legfőbb kiindulópontja, a karakterek megteremtése. Általuk kel életre a történetünk és nélkülük nem is létezne a képzeletbeli, megteremtett világunk. Ahhoz, hogy ne csak karaktereknek, hanem létező szereplőknek, személyeknek érezzük, tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. Nevet kapnak, külső megjelenésbeli jellemzőket, mint a hajszín és szemszín, magasság, alkat és ezután következnek az ízlésbeli dolgok, stílusismertetők, egyéb leírási megnevezések a szereplő részletesebb bemutatására. Ezekbe a kategóriákba tartoznak a jellemvonások is, miszerint valaki csinos, ostoba, kedves avagy segítőkész. A bejegyzésben most erre szeretnék kitérni. Ezeknek a használatánál ügyelni kell, hogy ne hassanak fölöslegesen, hiszen maguk a szavak igazán semmit nem tárnak fel az olvasó előtt. Egy általános képet fest le, amely sok karakterre ráhúzható lenne, sok szereplőre megfelel, de igazán nem segít egy leírt dolog elképzelésében. Hiszen... ha valakit azzal a jelzővel illetünk, hogy bájos vagy ügyetlen... mitől az? Mit tesz, amiért így vélekedik róla valaki vagy valakik? Vagy esetleg a szereplő miért gondolja ezt magáról és a legfontosabb, mi miért gondoljuk ezt? Mire gondolunk, miközben leírjuk? Lehet, hogy látunk magunk előtt egy kicsit esetlenebb, gyámoltalan lányt, akinek bájos arca van, kedves tekintete, de amíg csak a mi fejünkben élnek ezek a dolgok, és az olvasónak nem tudjuk átadni, nem fogja érteni mindazt, aminek mi birtokában vagyunk. Ilyenkor nagyon fontos a mimika, a mozdulat, a reakció egy szereplőnél, hiszen ezek egy egységet alkotva adnak képet az olvasónak a szereplőről. Valamint, ehhez kapcsolódik az a tanács is, hogy a puszta információközlésen túl sokkal meghatározóbb és fontosabb a hangulatteremtés, mint a szimpla tudósítás. Egy regény megalkotásánál mindig az olvasó érzékeire való hatással érhetjük el, hogy az olvasót magával ragadja a történet, a regény világa, a cselekmény és az érzelmek sodrása. 

Mi, mint írók, a történet világa és az olvasó között egy mondhatni, összekötő elemként működünk, és nekünk tudnunk kell bánni a szavakkal, amelyekkel vizuálisan megragadhatjuk az olvasók fantáziáját. Az a feladatunk, hogy az olvasót beinvitáljuk a regény világába, ahhoz pedig, hogy ez működjön, nem elég mindenről csak nekünk tájékozottnak kell lenni. Tudnunk is kell átadni a tudást, nem csak magunknak tartogatni és ha mindazt, amit mi tudunk és ismerünk, át tudjuk úgy adni az olvasóknak, hogy teljes képet kapva el tudják képzelni, a részévé tudnak válni és képesek úgy belemerülni a történetbe, mintha ők is ott lennének... akkor biztosak lehetünk benne, hogy alkottunk valami nagyszerűt és maradandót.


Nincsenek megjegyzések: