2011. november 18., péntek

Szavakra hangolva Eredményhirdetés!



Ismét véget ért egy különleges és izgalmas feladat, melynek során fantasztikus műveket olvashattunk tőletek! Nem mindennapi megmérettetés volt, hiszen szavakat kellett összhangba hoznotok és általuk egy történetet alkotnotok. Nagyon köszönöm mindazoknak, akik írtak és részt vettek a feladaton. Merengő gondolatokat és mély érzelmeket olvashattunk, és csak gratulálni tudok mindannyiótoknak, hogy írtatok. De... nem is húznám tovább az idegeiteket, hiszen tudom, mire vagytok kíváncsiak:) A vendégírók...


Dia - Szavai: STÉG-KAVICS-ÖSSZEOMLÁS-REMÉNY-VASAKARAT


Az emberek igen gyöngék. Valamiért egész életükön keresztül harcolnak, aztán jön egy akadály és már is feladják. Sok idő után jöttem újra haza. Egyedül vagyok, mint mindig, csak Leo, a vörös cicám bújik a lábamhoz. Kiülök a házamhoz közeli folyó stégjére, gondolkozni. Csak nézem a folyó sodrását, néha belepiszkálok egy-egy hullámba a lábammal, és nagyokat sóhajtozom. Jól esik végre itthon lenni. Teniszező vagyok, az év 365 napjából 300-at a világ különböző pontjain töltök, azzal a céllal, hogy megtaláljam a nyeréshez vezető utat. Most azért vagyok itthon, mert ezt az utat igen nagyon eltorlaszolták. Világ életemben vasakaratom volt. Küzdöttem, az álmaimért, azért, hogy legyen belőlem valaki. Sohasem állt mögöttem senki, se a szüleim, se a barátaim, senki. Mindenki úgy tekintett rá, mint egy hóbortra, ami majd elmúlik. Én azonban kitartottam, és profi játékos lett belőlem. Sohasem voltam a legjobb. Nem vezettem a világranglistát, nem nyertem nagy versenyeket, nem voltam világbajnok, de elmondhattam, hogy a nevem ott szerepel a hivatásos ranglistán. Boldog voltam így, azt hiszem. De most, jöttek a vereségek, a sérülések, és az összeomlás szélére kerültem. Sőt, azt hiszem, most már kimondhatom, hogy összeomlottam. Hogy is mondják? Be telt a pohár? Áh, annál sokkal több. Inkább összetört. Az újságok szalagcímei vízhangzanak a fejemben: 'LORA HARRISNAK ABBA KELL HAGYNIA', 'ITT ÉR VÉGET EGY ÁLOM?', 'MÉGSEM VÁLTOTTA BE A HOZZÁ FŰZÖTT REMÉNYEKET' Úgy gondoltam, ha hazajövök, újra megtalálom önmagam. Rettegek a pályafutásom végétől, mert soha sem csináltam mást. Nem tudom mihez értek és mihez nem, a teniszen kívül. Nem tudom, mi az élet. Elnevetem magam. Szánalmasnak tűnök, még így saját magamnak is. Egy dalt kezdek dudorászni, egy régi Roy Clark balladát, amiről még anno, egy teniszező önéletrajzában olvastam. "Még küszködünk és úgy teszünk, mintha nem lenne késő."


Dühös vagyok magamra. Miféle szánalmas lény az ember, aki mindig meghátrál? Legszívesebben pofáncsapnám magam, azért mert én is ezt teszem. Már emelem is a kezem, de rá kell jönnöm, én is pont ez a szánalmas ember vagyok. A meghátrálós, feladós fajta. Mérgemben lefutok a stégről és megmarkolok pár kavicsot a parton lévők közül. Kihalászok a táskámból egy filctollat és ráfirkantom az elsőre: akadályok. Belehajítom a vízbe. A következőre: félelem. Ez még messzebb repül. Már csak egy kavics marad a kezemben, egy kicsi, szép színű, sima felületű kavics. Pont olyan kicsi, mint az én reményeim. Fogom a filctollat és szép betűkkel ráírom: remény. Besétálok a stég végéig és a kezem elidőzik a víz felett. Nem dobom be végül, vállamra akasztom a táskát és elsétálok. Ahogy lelépek a fapadlóról, hírtelen megpördülök és olyan erővel hajítom a reményeimet a vízbe, amilyet csak egy igazi teniszező tud produkálni.


Viki - Szavai: RETTEGÉS, GYERTYA, PINCE



A hang a pincéből eredt. Üvegcsörömpölés, majd néma csend. A félelemtől a gyomrom mogyorónyira szűkült. Ha Jonny itthon lett volna, bizonyára a háta mögé bújok sikongatva, és megkérem, hogy nézzen körül az alagsorban. De Jonny már a hajnali géppel elrepült, így egyetlen választásom maradt. Minden erőmet összeszedve benyúltam a retikülömbe a zsebkésért, és kipattintottam. Selyempongyolámat magam köré tekertem, majd óvatosan lenyomtam a pince vaskilincsét. Egy újabb kísérteties zörej... A szívem a torkomban dobogott, úgy éreztem, hogy rögtön elájulok. Milyen keserű halál lenne! Gyönge testem eszméletlenül gurulna le a lépcsőn, majd valaki pár nap múlva rám találna vérző fejjel, halálsápadtan, a sötét pincém fogságában. A gyertya a kezemben pislákolva égett. Remegő kézfejemre rácsöppent a forró viasz, de nem bántam; dermesztően hűvös volt odalent. Testemet szorosan odatapasztottam az agyagos, földszagú falhoz, úgy osontam óvatosan a hang felé. A kaparás mostmár folyamatosan hallatszott. A rettegés felemésztette maradék bátorságomat is, egy tapodtat sem bírtam mozdulni. Lehet, hogy az a valami hall engem, és ő is ugyanúgy fél, mint én? Mélyet lélegeztem a nyirkos levegőből, hogy erőt gyűjtsek, majd a kést magam előtt tartva lépkedtem egyre közelebb a zaj forrásához. Hirtelen egy darabka kőbe botlottam, mire az égő gyertya kirepült a kezemből, és a pince sarkában landolt... Ekkor vettem észre, hogy a sárgás fénynyalábban egy rémült galamb pislog, miközben szárnyaival verdesve próbál menekülni a fény felé. Halálsikolyom lágy nevetésbe torkollott. Tenyerembe vettem a csapdába esett madarat, és szabadjára eresztettem a törött ablakon keresztül.


Crystal - Szavai: REMÉNY, KAVICS, MEDÁL, STÉG



Rohanok…Minden erőmet összeszedve irányítom testemet, képességeimet meghaladó sebességre ösztökélem lábaimat. Kétségeim nehéz láncai kegyetlenül visszahúznak, félelmem szakíthatatlan fonala fojtogat, miközben lassítani próbál, de megfeledkezve erről csak a cél lebeg szemeim előtt. Bizonytalanságomat megfosztom trónjától, letépem fejéről a koronát. Csalfa remények kúsznak be elmémbe, nem akarok engedni nekik, de már késő. Nem tudok mit tenni, édességeikkel kecsegtetnek, kell nekem. Rosszabb, mint a heroin, nem tudom megtagadni magamtól. Reményeim adják a fényt, azt a bizonyos szikrát, nélkülük az életem egy üres kifestőkönyv néhol elszórt, megfakult festékfoltokkal.Most is ők irányítanak, ők mutatják az utat, ők adják az erőt. Nélkülük még mindig a „Mi fűzfánk” ágain ülnék, miközben kegyelmet nem ismerő emlékeim kínoznának.Viszont most itt vagyok. Szívembe lopózott reménysugarak azt suttogták csalárdul fülembe, hogy nem késő, így most minden energiámat latba vetve szaladok. Izmaim megfeszülnek agyam irracionális parancsaira, de engedelmeskednek. Tüdőm levegőért kapkod, szívem már torkomban dobog.Azonban mindez feledésbe merül, amikor megpillantom a „Kikötő” feliratú táblát. Még nagyobb sebességgel folytatom utamat, ha ez egyáltalán lehetséges, miközben lábaim alatt csikorognak a kavicsok.Dobog a móló a talpam alatt. Már nincs messze... Végig futok a hosszú stégen, majd egyszer csak megtorpanok.- Ne! – Kiáltásom visszhangzik az elnéptelenedett kikötőben vegyülve az ég mennydörgésével. Észre sem vettem, hogy körülöttem vihar készülődik. Zihálva figyelem a látóhatáron eltűnő, egyre apróbb hajót. A hajót, mely elviszi Őt. A hajót, mely elviszi Őt tőlem.Elment...Könnycseppjeim keverednek az ég könnyeivel. A feltámadó szél sötét, kócos hajamat cibálja, miközben fölöttem könyörtelen villámok cikáznak.Letépem a nyakamban levő medált, az utolsó emléket Tőle, majd egy határozott, dühödt mozdulattal a tengerbe dobom. Abba az irányba, ahol eltűnt szemem elöl a hajó, mely elragadta Őt pár másodperce.Az utolsó pillanatokig reménykedtem, hogy nem hagy itt. De talán már nem is látom többé az életben. Itt hagyott összetört, gyilkos reményeimmel.


Szeretnék mindhármótoknak gratulálni és megköszönni, hogy ilyen fantasztikus műveket sikerült alkotnotok, amellyel élményt adtatok mind nekem és a jelenlévő többi írónak is. Vendégírói feladatotokat emailben küldeném majd el, így kérném, hogy ehhez a bejegyzéshez írjátok meg kommentben:) Valamint, a mellékelt képet helyezzétek el az oldalatokon, mint díjat, hogy nálunk alkottatok!:) Még egyszer gratulálok mindenkinek és remélem, hogy a jelenlegi feladatra is szívesen alkottok majd:) További szép napot mindenkinek!

8 megjegyzés:

Kayra írta...

Gratulálok a nyertes pályaművekhez, én pedig köszönöm, hogy részt vehettem.

Crystal írta...

Jaj, nagyon-nagyon köszönöm! *-*
Először el se akartam hinni. :D
Az email címem: fantasy_girl@citromail.hu

Viki írta...

Az e-mail címem: cdior11@gmail.com
Az előző vendégírói bejegyzésem már majdnem elkészült, küldöm a napokban. Mindenkinek gratulálok, élvezetes volt olvasni titeket!

Névtelen írta...

Gratulálok a nyerteseknek =D Mindhárman csodásat írtatok, bele tudtam élni magam =)
Köszönöm, hogy részt vehettem a feladaton, nagyon élveztem =)

Aeris

Jega írta...

Gratulálok a nyerteseknek! Mind a hárman nagyon lebilincselő történetet írtatok. Én pedig nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a szórakoztató játékra, ami inspiráló is egyben.

Samy írta...

nekem diáé tetszett a legjobban, meg az a templomos, amiben a freskó volt. örülök, hogy ráleltem erre az oldalra, legközelebb én is megpróbálok valami írni! gratulálok, nagyon jó ez az oldal!

Szatti írta...

Mindannyian fantasztikusak voltatok! Jó látni, hogy hétről hétre mindig kiemelkedően írtok és alkottok. Sosem könnyű a döntés, hogy kinek is adjuk a vendégírói lehetőséget, de az a legjobb ebben, hogy újra és újra mások kerülnek sorra, mindig kitűnik valaki új az alkotásával. Így lehetősége van mindenkinek arra, hogy bejegyzést írjon nálunk. Köszönöm, hogy írtatok és gratulálok azoknak, akik nem értek el "helyezést", Samy... neked pedig örülök, hogy rátaláltál az oldalunkra és remélem, hogy sikerül majd alkotnod valamelyik feladatra:)

Dia.(: írta...

Most olvasom, hogy ide kell kommentelni, én pedig a chatbe írtam. Kis fázis késés...(:
Szóval, köszönöm még egyszer!
az e-mail címem pedig: czdia@citromail.hu