2011. november 1., kedd

Vendégírónk, Audrey gondolatai - A karakter kezdete



A karakterek kezdete... élő vagy kitalált személyekkel való alkotás



Mint minden író (palánta), írásaim során én is mindig karaktereim valósághűvé, életszerűvé tételére törekszem, hogy olvasóim szinte úgy érezzék a fejezetek végén, mintha az adott szereplő tényleg élő-lélegző ember lenne, és bármikor kiléphetne a lapok „fogságából”.
Egy-egy karakter megformálásakor (erősen leegyszerűsítve) két út tárul az író elé, amin elindulhat:

- Teljesen a fantáziájára hagyatkozik, vagyis abszolút kitalált szereplőket alkalmaz
- Egy, a környezetében élő személyről mintázza szereplőit/szereplőjét

Én személy szerint mindig a kettő keverékéhez szoktam folyamodni, de erről majd később, most lássuk milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egyik vagy másik út.

Teljesen kitalált szereplők:

Előnyei:
Teljesen elengedheted a fantáziádat, megalkothatsz bárkit, a személyiségéhez hozzáadhatsz bármilyen jellemvonást, hiszen ő csak a tiéd, szabadkezet kapsz a karakter megformálásban. Ebből származik a következő előny is, miszerint nem kell alkalmazkodnod semmihez, hiszen az adott karakternek nincsenek még számodra berögzült szokásai, hiszen azokat majd te találod ki!

Hátrányai:
Kezdő íróknál - és még a kevésbé kezdőknél is - csak ez a karakteralkotás könnyen ahhoz vezethet, hogy a megformált alakok egysíkú, unalmas, papírmasé figurákká válnak, akikkel az író nem érheti el azt a hatást, amiről a legelső bekezdésben beszéltem. Mikor egy könyv olvasásánál azt érzed, hogy valami nem stimmel, lehet, hogy nem is a cselekménnyel van a probléma, hanem sokkal, inkább azzal, hogy a szereplő kidolgozatlansága miatt nem tudod magad beleélni az olvasásba...

Véleményem szerint ahhoz, hogy egy író erős, jellegzetes és életszerű karaktereket hozzon létre csak a képzeletéből, mindenképpen szükség van bizonyos szintű tapasztalatra az élet egyes területein és igen kiforrott emberismeret sem árthat. Ez az út nagy szabadságot ad az írónak, amivel meg kell tanulnia bánni, különben fabatkát sem ér az egész.

Környezetből mintázott szereplők:

Előnyei:
Az általad választott személy folyton a közelben van, és egyfajta mintául szolgálhat az írónak, hiszen ha elakad, például nem tudja, hogyan reagálna a karakter valamilyen szituációban, akkor egyszerűen csak rápillant a mintául szolgáló személyre és – szerencsésebb esetben – már meg is kapta a válaszát. Tehát valamilyen szinten sokkal könnyebbnek tűnhet ilyen módon alkotni, azonban pont ez a könnyebbség visz el minket a hátrányához is.

Hátrányok:
Minden szereplőben, akit csak megalkotunk, kell lennie valami egyedinek, nincs ez másképp akkor sem, ha élő személyekről kreálunk karaktert. Azonban – hacsak nem életrajzi regényt írunk, de az már más tészta -, ha környezetünkben előforduló személyről mintázunk szereplőt, az adott karakter túlzottan is olyanná lehet, mint az, akiről mintáztuk és könnyen abba a hibába eshetünk, hogy csak a név különbözik, az ember ugyanaz...

Nagyon kezdő íróknak azonban mégis ezt az utat ajánlanám mindennek a legelején, mert ha így alkotunk szereplőt az emberismeretünk, a megfigyelőképességünk mindenképp javul és könnyebben tudjuk leírni valakinek a jellemét, megtanuljuk kiemelni egy-egy fontosabb személyiségjegyét, szokását, ami pedig mindenképpen hozzásegít minket a szinte „élő-lélegző szereplő” megalkotásához.

Nincsenek megjegyzések: