2013. május 12., vasárnap

Élmények, emlékek és a képzelet útjának kapcsolata


Az írás előtt mindannyian végig pörgetünk magunkban pár lehetőséget, amelyek abból adódnak, hogy mi legyen a történetünk témája. Ezt nem magára a sztorira értem, hiszen az egyénenként változik, hogy miben vagyunk otthon, mi az ami érdekel és miről írunk szívesen. A kérdés az, hogy miből dolgozzunk? Az életünkből vagy csak kizárólag a fantáziánkra hagyatkozzunk? Mennyire legyen szerepe a történetben a mindennapjainknak és mennyire legyen kitalált az egész történet? Vagy az is lehetséges, hogy esetleg mindkettő? Felhasználhatóak a fantázia alkotta világunkba a valóságban tapasztalt élményeink? 

Én az utolsó mondathoz ragaszkodnék. Persze, lehet csak az életünkben tényleg megtörtént élményeinkről írni, de akkor már életrajzi műről beszélünk... és persze ugyanígy lehetséges az is, hogy egy teljesen, képzelet által alkotott történetet írjunk, aminek semmi köze a valósághoz vagy az életünkhöz. De szerintem, akaratunk ellenére, mégis felhasználunk az életünk történéseiből egy keveset még akkor is, ha nem tudunk róla. Hiszen a főszereplőket és a mellékszereplőket mi teremtjük. Felruházzuk őket tulajdonságokkal, gesztusokkal, amik csak arra az egy karakterre jellemzőek és ezekből az apró jellemvonásokból születik meg a szereplő. A szereplő... ezt kihangsúlyoznám. Mert nincs a történetben két ugyanolyan ember. Gondoljátok csak végig. Miközben írtok és megteremtitek a szereplőgárdátokat, mindegyiknek más tulajdonságot adtok, hiszen ezzel különböztetitek meg őket. Tegyük fel, hogy van egy főszereplőtök, aki kicsit visszahúzódó, félénk, de eszes, kedves és mégis kicsit meg nem értett jellem. Ő lehettek ti magatok is, mert általában saját magunkat képzeljük a főszereplőnk helyébe, de az is lehet, hogy csak mint külső személyről írtok... a lényeg, hogy egy ilyen kissé bátortalan karakterhez, aki még nem igazán érti a helyt a világban, és már is társul egy barátnő, aki teljesen ellentéte a fő karaktereteknek, hiszen imád beszélni, véleménnyel van mindenről és mindenkiről a környezetében, humoros és mindeközben igaz barát. Persze ez lehet éppúgy fordított helyzet is, de szerintem értitek. Egyensúly. Fontos, hogy a szereplőket összepárosítsátok és úgy adjatok tulajdonságokat a jellemükhöz, hogy végül egy egészt alkossanak. Így születnek meg ezek a szereplők, akik néha félénkek, vagy cserfesek, kicsit gúnyolódók, titokzatosak, vagy éppen teljesen nyitottak a világra. Ezek a jellemek pedig lehet, hogy a fejetekben születnek meg és azt hiszitek, hogy a fantáziátok alkotta, de ha végig gondoljátok, ráismertek ezekre a karakterekre azok körében, akiket ismertek. Ezek a tulajdonságok megmutatkoznak a barátaitokban, szüleitekben, ismerőseitekben. Lehet, nem is tudtok róla, de ezeket a jellemvonásokat belőlük ragadjátok ki és ebből következik az, hogy az írás alatt mindegyik szereplőt a sajátotoknak érzitek. Mert mindegyiket ismeritek. A tudatalattitok ezt tudja. 

Tehát, mint mondtam... akaratotok ellenére felhasználtok az életetek történéseiből ahhoz, hogy alkothassatok. De van ennek az egésznek egy másik oldala is... amikor pont hogy a fantáziával színesítitek meg a történeteteket. Képzeletbeli eseményeket szőtök a valós történések szálai közé, olyan dolgokat teremtetek meg, amelyek a valóságban soha nem történt még veletek. Amilyet még soha nem láttatok vagy tapasztaltatok és talán soha nem is fogtok. Ez szerintem a legszebb az egész írásban és általában ez az írásmód a leggyakoribb és a legkedveltebb. Hiszen nincs is annál nagyobb kihívás, mint leírni és megfogalmazni egy olyan dolgot, amit még soha nem tapasztaltatok és néha ennek a leírása sokkal jobban sikerül, mint már egy átélt dolog megfogalmazása. 
Nagyon körülményesen fogtok a témához és minden egyes szavatokon elmerengtek, hogy hűen visszaadja azt, amit éreztek, vagy amit éreznétek, ha tényleg megtörtént volna veletek. Épp ezért nem fogtok egy autóbalesetről írni, ha már átéltetek ilyet, mert ezzel felszakítanátok azokat a sebeket és emlékeket, amelyek már gyógyulófélben vannak. De, mint kezdő írók, szívesen fogtok ismeretlen témába, mert kíváncsiak vagytok. Hajt benneteket a tudásvágy és a tapasztalatszerzés. Ezért választotok általában ismeretlen témát és környezetet a történet megteremtéséhez, és közben magatok elé képzelitek, hogy milyen is lenne megtenni azt az adott dolgot, milyen is lenne abban a szituációban lenni. 
Ha van lehetőségetek, csak tanácsolni tudom, hogy próbáljatok ki mindent, amit csak lehet, persze az adott kereteken és lehetőségeken belül, mert nem hiszem, hogy mindenki egyik pillanatról a másikra, fel tud ülni egy repülőre, hogy megnézze, milyen is Anglia vagy New York, valamint távol álljon tőlem azt tanácsolni, hogy öljetek meg valakit csak azért, hogy tapasztalatot szerezzetek a gyilkolás után érzésből vagy bűntudatból. De számtalan lehetőség van az életben, amelyet kihasználhattok és amelyek segítenek benneteket abban, hogy hűen visszatudjatok adni egy olyan eseményt, amellyel még eddig nem találkoztatok. Itt újra előjön egy régebben írt bejegyzésemben elhangzott mondat: legyetek nyitottak! Legyetek minden iránt érdeklődőek, és soha nem lankadjon a kíváncsiságotok és a tudni akarásotok. 

Azz ihletet keresni és kutatni kell, különben önmagában kevés, hogy megtaláljon titeket. Nézzetek körül az életetekben, figyeljétek az embereket és azoknak viselkedését, mert ezekből rengetek dolgot tanulhattok és meríthettek. Kövessétek figyelemmel a valóságot, az érzésekkel felfogható dolgokat és részleteket, amelyek előttetek vannak, csak eddig elkerülte a figyelmeteket. 
A legfontosabb dolog pedig, hogy mindig önmagatok maradjatok. Soha nem írjatok olyan dologról, amiről nem tudtok. Meg kell találnotok a saját hangotokat és kifejezőképességeteket, a ti világotokat, amelyben otthonosan mozogtok. Éppen ezért nincs szükségetek arra, hogy erőltetetten szavakat és kifejezéseteket keressetek egy adott helyzet leírására. Saját szókinccsel és gondolatokkal kell rendelkeznetek, csak is a saját tudástáratokból meríthettek és dolgozhattok. De a tudás is bővíthető és színesebbé tehető... mégpedig olvasással. Olvasással és még több olvasással. Legyen az szépirodalom, romantikus vagy kalandregény, esetleg scifi. A lényeg, hogy ezek által megismerhetitek más írók kifejezésmódját és közben rátaláltok a saját stílusotokra.

Nincsenek megjegyzések: