2015. december 19., szombat

Szövegformálás, figyelemfelhívás, kiemelés


Legyen szó akár bejegyzésről, akár egy konkrét novelláról, mely felkerül az oldalra, a tartalom mellett nagyon fontos a külső megjelenés, amelyre nem mindig figyelünk vagy nem mindenki minden esetben. Viszont, itt nem olyan külső megjelenésre gondolok, ami az egész szövegre vonatkozik, hanem inkább a szövegen belüli formálásra, mely magát a történetet és annak cselekményét is befolyásolja.
Apróságokról van szó, amelyek talán nem is annyira lényegesek, de mindenképp színesebbé és igényesebb munkává tehetik az írásunkat, hiszen nem mindegy, hogy mit hogyan is adunk ki a kezünkből. Ezzel kapcsolatban már volt szó olyanról, hogy hogyan is érdemes a bekezdésekkel tagolni a szöveget, valamint mire érdemes figyelni egy-egy párbeszéd megírásánál és ezek egymás utáni következésénél. Ellenben, vannak olyan jelentéktelennek tűnő momentumok is, amelyek igenis, változtatnak a szövegen és hangulatot adnak neki.

Múlt és jelen, jelen és jelen megjelenése

A történetek írása során gyakran használjuk ezt a módszert, amikor is múltbéli visszapillantásokat illesztünk a szövegbe, amellyel érthetőbbé tesszük az adott helyzetet, vagy magyarázatot adunk egy későbbi történésre, amelyre még nem derült fény, de sejtetjük a lehetséges megoldást. Nagyszerű  lehetőségnek tartom ezt az írás során, mert érdekesebbé teszi a tartalmat, és izgalmat csempész a történetbe. Olyan, mintha mi magunk megengednénk az olvasóknak, hogy benézhessenek a munkálatokba. Kézen fogva, végig vezetjük őket egy bizonyos jeleneten, megszabott kereteken belül, ahol esetleg választ kaphatnak a kérdéseikre. Nagyszerű időutazásnak tartom, nekünk íróknak pedig mindenképp gondolkodtató feladat. Ezeknek a részleteknek a szövegbe való beillesztése viszont nem mindegy. Amikor jelen időben írunk, értelemszerűen a megszokott betűtípussal írunk, mint például ez a jelenlegi is nálam. A lényeg ebből az egyenes, nem dőlt betűvel való írásmód. Ezzel is érzékeltetjük, hogy a jelenben vagyunk és a jelen pillanatot éljük meg. Viszont, amikor egy másik időre kerül sor, legyen az egy olyan visszatekintés, ami nem évekre, csak napokra tekint vissza, érdemes más betűtípust választani. A legközkedveltebb a dőlt betűtípus, amellyel ezt érzékeltethetjük, de más lehetőségek is adódnak. Ilyen például a színválasztás. Más színű betűkkel való írás, de konkrét jelzés tis tehetünk arra, hogy visszamentünk az időben. Erre is gyakran látni példát a könyvek által, amikor bizonyos részeknél olvashatunk egy dátumot, vagy egy olyat, hogy "néhány nappal ezelőtt" vagy "két héttel a tragédia előtt". Ezekkel már is eláruljuk, hogy mikorra is tehető a következő esemény, de akár bele is rejthetjük a mondatokba, és nem kell feltétlen elárulni. Persze, ez csak akkor tehető meg, ha az olvasó magától is rá tud jönni, egyszerűen, hogy mikor is történik a cselekmény, mire is számíthat.

Egy másik példa pedig, amely talán nem annyira megszokott, de mégis előforduló, amikor egyes könyvekben két párhuzamos idő fut egymás mellett, két különböző helyen. Ezek lehet, hogy majd a könyv során összetalálkoznak cselekményben, vagy szereplők által, de a lényeg, hogy egyazon történet, két oldalon történik, amelyeket érdemes megkülönböztetve kiemelni. Erre nagyon jó példa, amelyet szerintem mindenki ismer vagy legalább is többen, Peter Freund-tól a Laura sorozat, ahol létezik Aventerra és a mi világunk. Két különböző színnel van írva a történet, amelynél így első ránézésre tudhattam, mint olvasó, hogy mi is lesz a következő rész, hol fog játszódni, rá tudtam fejben hangolódni a szereplőkre, hogy kire kell majd figyelnem, és milyen tájakra, helyszínekre kalauzol el az író. Ez nagyon fontos és habár apró dolognak tűnik, rájöttök majd, hogy nagyon meghatározó tud lenni az olvasás során.



Dátumok, idézetek, hangulatteremtő információk alkalmazása

Ezekkel a dolgokkal mindig ellentmondásosan vagyok, mert van, amikor sikerül egy írónak jól eltalálni, néha pedig túlságosan zavaró, ha ezek a fejezetcím alatt feltüntetett információk inkább megzavarnak, mint kiegészítik a cselekményt. Sok olyan történet van, ahol az író szükségét érzi, hogy érzékeltesse éppen a napszakot, az időpontot, amikor játszódik az adott jelenet vagy éppen naplószerűen végigvezeti, dátumpontosan a napokat és heteket, amíg a történet zajlik. Ezzel nincs is probléma, de olvastam már olyan könyvet, amelyben nagyon is felesleges volt ezt feltüntetni a fejezet kezdetén, hiszen a fejezetben az író kitért leírással erre. Akár tájfestéssel, akár csak annyival, hogy a főszereplő az órájára pillantott. Az első sokkal színesebben és hangulatosabban érzékelteti a napszakot, a második variáció pedig csak futólag említi, de mégis megjegyezhető és észrevehető momentum, amitől már el is tudjuk képzelni, hogy éppen sötétedik vagy most kel a nap a történetben. Ehhez képest, feleslegessé válik előtte, szinte rábélyegezni a fejezetre, hogy mikor is történik az adott jelenet. Viszont, ha erre nem igazán térünk ki a fejezetben, nincs vele probléma, de a kettősség felesleges és érdemes odafigyelni az elkerülésére. 

Hasonló jelzés lehet egy-egy idézet alkalmazása, vagy valamilyen belső gondolat kiírása. Ezekről igazából nem tudok negatívat mondani, mert mindenképp hangulatot adnak az elkövetkezendő résznek, mintha egy nyitó akkordként csendülne fel és már is színt varázsol elénk, amelybe beleilleszkedik az adott fejezet. Ennél inkább olyan apróságra kell figyelni, hogyha használunk egy ilyen rendszeresen feltüntetett idézet-vagy gondolathalmazt a fejezetek előtt, akkor azok tényleg, szervesen illeszkedjenek a történethez vagy külön-külön a fejezetekhez. Amikor teljesen különálló a dolog és az idézet mondanivalójának nincs köze a fejezet tartalmához, felesleges szépségkeltés. Akkor a fejezet anélkül is megállja a helyét, nem igaz? 
Sokféle lehetőség van, hogy már a fejezetek előtt egy kivételes, egyedi hangulatot adjunk a történetnek, melyek az előzőek alapján lehetnek instrukciók az idő vezetésére, de lehetnek akár a szereplők gondolatai is, amiket a fejezetek előtt röviden odatűzünk. Ez egyfajta célzás is lehet mondjuk, hogy az a fejezet most főleg, annak a szereplőnek a történeti szálával fog foglalkozni, jobban szerepet kap, mint eddig és így, szinte felvezethetjük, hogy kire fókuszál majd az olvasó az olvasás során. Mindemellett ezekkel a belső gondolatokkal megelőzően, adhatunk egy halvány, de érzékletes képet a karakter jelleméről, az ő meghatározó szerepéről a történetben. 

 Várom a véleményeket, tapasztalatokat, akár saját írások vagy olvasott könyvek által, tippeket és ötleteket! :)

Nincsenek megjegyzések: