2011. december 4., vasárnap

A hónap írója - Oscar Wilde


Oscar Wilde, avagy eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills, ír költő, író és drámaíró, aki Dublin-ban szüleett 1854. október 16-án. 
A 19. század viktoriánus Anglia irodalmába olyan új irányzatot, írói szemléletet hozott, hogy művei alapján sokan, egy embertestbe zárt angyalnak, magánéleti eseményei kapcsán pedig emberbőrbe bújt démonnak vélték. Ő volt az első olyan író, aki azon erkölcsök - vagy inkább erkölcstelenségek - szerint élt, amelyek saját költeményeiben, műveiben is megjelennek. Ő volt az első olyan művész, aki megnyitotta azokat a kapukat, amelyeken addig más még csak bekopogtatni sem mert. 
Szenvedélyes olvasó volt, kitűnő memóriával, és rendkívül jó nyelvérzékkel megáldva. Nagy múltú ír, kolostori iskolákban nevelkedett, ír származása ellenére pedig oxfordi kiejtéssel beszélte az angolt, valamint meglepően otthonos volt az ógörög, francia és latin nyelvekben.Wilde eleinte költőnek indult és meséit (A boldog herceg, Az önző óriás, A nevezetes rakéta, Az infánsnő születésnapja, stb.) sokan, a mai napig a legszebb és legértékesebb műveknek tartják.
Legfőképp Angliában tevékenykedett, ahol környezetének fiatal költői és festői nagyra becsülték sziporkázó elméjét. Kedvelt társasági alak volt, s főleg a nők kedvence. 1884-ben nősült meg, amikor is feleségül vette Constance Lloydot, akitől két gyermeke született, Cyril és Vyvyan. 

A színházak szívesen fogadták korai drámáit, amelyek közül az egyfelvonásos Firenzei tragédia máig is gyakran a színlapokra kerül. Drámáinál jóval nagyobb sikere volt és maradt kisregényeinek, valamit a Dorian Gray arcképe című fantasztikus regényének. Tanulmányai közül leghíresebb elméleti műve A kritikus mint művész, illetve Az emberi lélek a szocializmusban című munkája.
Igazi színpadi sikereket azonban csak akkor ért el, amikor szakított az újromantikával és az angol ún. "jó társaságok" jelentéktelen, de gyakori konfliktusai felé fordult. A Lady Windermere legyezője  című komédiájában Wilde zseniális drámaírói képessége csillan meg. Ez a darab egyszerre hozott óriási sikert és botrányt. Wilde éppen annak a társadalmi rétegnek a hibáit, hazug, öncsaló ideáljait veszi célba, amelyikhez ő maga is tartozik: az arisztokrácia, a nagypolgárság világát.

Még 1891-ben, Oxfordban ismerkedett meg az ifjú Lord Alfred Douglas-szel, az elbűvölően szép, arisztokratikus, vidám és költői lélekkel (becenevén Bosie-val). A fiú apja, Quensberry márkija - egyébként az ökölvívás szabályainak megalkotója - eleinte el volt ragadtatva fia szellemes barátjától. Amikor azonban megjelent A zöld szegfű című kisregény két intim kapcsolatban álló férfiról, akiket könnyen be lehetett azonosítani a lord fiával és annak barátjával, a kemény és zsarnoki apa szörnyű haragra gerjedt. Viszontkeresetet nyújtott be szodómia (megrontás) miatt. A szabad szellemű író annyira abszurd módon hitt a győzelmében, hogy a sikeres, homoszexuális perekre specializálódott Sir George Lewis helyett védőjéül Sir Edward Clarkot választotta.
A XIX. századi Angliában a homoszexualitás több évi börtönnel volt büntethető. A fiatalkorút áldozatnak tekintette a bíróság és ki sem hallgatta. Wilde pedig még csak nem is tagadott, hanem indulatosan visszautasította magát a vádat is, és gúnyolódott az egész eljáráson. Feldühítette a bírákat, akik bizonyítottnak vették a vádat, és Oscar Wilde-ot két év kényszermunkára ítélték.
Az országos botrány hatására felesége - bár még mindig szerette - fiai védelmében elvált tőle. Hollandiába költözött és Mrs. Holland néven élt tovább.

Wilde a gyötrelmes börtönévek alatt megírta legszebb költői művét, A readingi fegyház balladáját és a De profundis című megrázó vallomást a megaláztatás állapotáról. Szabadulása után örökre elhagyta Angliát és soha többé nem írt angolul. 
Élete végén betegen és elszegényedve egy olcsó párizsi hotelban lakik: "Miként Szent Ferenc, a szegénységgel léptem frigyre, csak az én házasságom nem sikerült." - jegyzi meg keserűen. Különösen nyomasztja nyomorúságos szobájának hangulata: "Szörnyű ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell." 46 éves korában agyhártya-gyulladásban halt meg 1900. november 30-án. Temetésének költségeit Alfred Douglas - Bosie fizette. 

Művei
Az élet titka a művészet- Oscar Wilde füves könyve
A boldog herceg és más mesék
Dorian Gray arcképe
Lord Arthur Savile bűne
Sebastian Melmoth paradoxonjai
Teleny
A divat rabszolgái
Eszmék
Szerelemből a királyért!
Toll, irón, méreg
Vera - Az eszményi férj
Gondolatok - Ötletek
A páduai hercegnő
Eros kertje
Bunbury
Gránátalmaház


Oscar Wilde idézetek

"A kísértéstől csak egy módon szabadulhatunk, ha engedünk neki."
"Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam."
"Mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak."
"Az egyetlen dolog, amit egy jó tanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk."
"A férfi azért nősül, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak."
"Egy ember sosem lehet elég óvatos az ellenségei megválasztásakor."
"A futó kaland, és a sírig tartó szenvedély közt csak annyi a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart."
"Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek."
"Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket."
"A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja."
"Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. "
"Minden társadalmi osztály azoknak az erényeknek a fontosságát prédikálja, melyek gyakorlására semmi szükség saját életében."

Nincsenek megjegyzések: