2014. november 29., szombat

Hogyan formáljak meg egy jelenetet a történetben?

Az úgynevezett színpadi ábrázolás azt jelenti, hogy a cselekmények fontosabb pontjait, mozzanatait írod le, míg a közöttük lévő részt átugrod, mert esetleg nem fontos, vagy a feszültség növelésének szempontjából szándékosan elmoshatóak ezek a részek.
Ez a fajta ábrázolásmód legfőképp megjelenít, és nem  (csak) leír vagy állít. Ilyenkor fontos részletesen megtervezni a tér- és időbeli keretet, amelyen belül mozgathatod a szereplőidet, s emellett fontos megfelelően kidolgozni a párbeszédeket. A tér és cselekvő, valamint a párbeszédek szóbeli visszaadásának révén az olvasó egyfajta filmjelenetként látja majd maga előtt lezajlani az eseményeket. Ezzel bevonhatod az olvasót és részvételre csábíthatod. A színpadi ábrázolás egyik különös és kedvelt tulajdonsága, hogy egyszerre írhat az ember múlt és jelen időben, s amíg maguk a mondatok múlt idejű szerkezetet mutatnak, mégis jelen időben érzi majd magát az olvasó az elbeszélő jellegnek köszönhetően, s így egyszerre lehet néző és cselekvő egyaránt. 

Ellentétben a színpadi ábrázolással, az elbeszélő-leíró megoldásnál nagyon fontos, hogy semmilyen részt ne ugorj át, mindent részletesen le kell vezetni és minden részletre ki kell térni, mert így válik érhetővé az, amit a színpadi cselekményleírás tett volna lehetővé. Ebben a leírásmódban nincsenek párbeszédek, a leírás az események sorozatát foglalja össze, s úgymond képeket alkotva mutatják meg az olvasónak a történések összességét. Az ismertetések kifestik ezeket a képeket, a leírások pedig véleményezik és megítélik magukat a szereplőket, valamint azok cselekedeteit. Az olvasó itt többnyire kívül marad az eseményeken, és így kevésbé érintett a történetben. Ritkán sikerül ezzel a módszerrel ébren tartani az olvasó figyelmét, éppen ezért nem tanácsolnám, hogy csak leíró részben dolgozz, viszont azt sem mondanám, hogy tele legyen párbeszéddel, mert ha az erőltetett és felesleges, jobb kihagyni. Az olvasó akkor csak unalmasnak érezné az egészet és felhagyna az olvasással. Szóval a kettő alkalmazásával együtt érdemes egyfajta kontrasztot felállítani és összhangba hozni őket. 

A hosszabb leíró részek írásakor nagyon lényeges a helyes arány eltalálása. Biztosan felvetődött már benned az a kérdés, hogy mégis, mennyit írjak erről a jelenetről, mennyit meséljek? És mikor következzen a párbeszéd? Mindenekelőtt a cselekményekben gazdag párbeszédes részeknek kell elmozdulniuk a jelenetekben történő ábrázolás irányába. Próbálj meg egy-egy adott jelenetbe annyi információt sűríteni, amennyit csak lehet. Amit még ezenkívül tudatni kell ahhoz, hogy a történet érhető és színes legyen, azt meséld el színpadi formában, tehát személyleírások, visszapillantások, összefoglaló beszámolók által. Ezek összességében tehát érdemes a 70:30-as vagy a 80:20-as arányt alkalmazni. Persze, ha a mű kimondottan párbeszédekre építkezik, akkor eltérhetsz ettől az aránytól az adott helyzetnek megfelelően, de amúgy én ezt tudnám tanácsolni, ha szeretnéd, hogy az olvasó figyelme mindig ébren maradjon.

Na de, miből is áll egy jelenet? A jelenet előrehaladtával világossá kell válnia az olvasó számára, hogy hol, ki és mikor cselekszik, ezért fontos kidolgozni mind a szereplőket, mind a környezetet és az azt befolyásoló tényezőket. Ebből adódóan a jelenet fő alkotórészei: cselekvő személyek, párbeszéd, a helyszín és annak hangulata. 
Az alapvető teendő abban áll, hogy előre lendítsd a cselekményt és ez mélyen, részletesen jellemezze a szereplőket. Tartalmát egy fontos eseménynek kell jelképeznie, amely érzelmi töltéssel bír, melyet egy konfliktus visz előre, s egy drámai akciót valósít meg. Mindenekelőtt az olyan cselekményrészeket formáld jelenetté, amelyekben az események szinte tetőponttá sűrűsödnek, s mindemellett adj annyi vizuális utalást az olvasó számára, hogy a jelenetet egy képként láthassa maga előtt. 
Nagyon figyelj arra, hogy a jelenet ne tartalmazzon felesleges és lényegtelen részeket, éppen ezért csak a valóban dramatikus momentumokat és részeket építsd fel színpadi jelenet formájában. Vegyük például alapul a filmeket, ahol mindig csak a lényeg történik és mellékelnek minden lényegtelen pillanatot. Érdemes a saját történetedet is így végig gondolni, hogy mi az, amit szívesen látnál belőle film változatban és mi az, ami vágást igényel? Csak annyit közölj, amennyit szükséges, mert ha az olvasó érzi, hogy végig mellébeszélsz és csak kitöltöd a sorokat, unottá válik számára az egész. 

Ahogy egy regényre jellemző és fontos tulajdonság, hogy a végére jellemfejlődést mutat, ugyanúgy a jeleneteknek is ezt kell tükröznie. A szereplőknek mindig előre kell mozdulniuk és el kell érniük egy egyfajta változást a jelenet végére. Legyen az csak egy másképpen történő reakció vagy érzelmi álláspont. Pl.: megszakad egy barátság, fontos hírt kap az illető, valamivel kapcsolatban több információt szerez, és ezáltal megváltoznak a gondolatai és az érzelmei az adott, közelgő eseményről. 
S nem utolsó sorban... ha a jelenetnek szerinted még nem kell elérnie azt a bizonyos tetőpontot, mert csak később lesznek még olyan események és történések, amelyek majd azzá teszik, akkor egy kisebb utófeszültséggel át is vezetheted a következő jelenetbe, s majd később visszatérhetsz erre az eseménymozzanatra, amikor már eljött az ideje. A jelenetnek pedig nem kell mindig minden kérdést és választ megvilágítania. Nyugodtan hagyj nyitott kérdéseket magad után, amellyel kíváncsivá teheted az olvasót a folytatást illetően.

Hogy tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad Véleményeket, hozzászólásokat, személyes tapasztalatokat szívesen látok, komment formájában! :)

Nincsenek megjegyzések: