2015. február 4., szerda

A szókincs és az írói kifejezések fejlesztése


A nyelv és a szavak összessége az az eszköz, amivel az író ki akar és ki tud fejezni valamit, amit az olvasó befogad, képekké, elképzelésekké és érzésekké alakít. A nyelvben bontakozik ki az írói képesség és tehetség. A nyelvi formálás és a szavakkal való bánásmód árulja el az íróról, hogy van-e érzéke az íráshoz, vagy sem. Éppen ezért döntő fontosságú, hogy törekedjetek a megfelelő nyelvi megformálásra. 
Egy rossz könyv ismérve lehet az unalmas cselekményvezetés mellett, ha szegényes a nyelvezet, a kifejezések használata és bármennyire részletes az ábrázolásmód, mégsem jön át a szavakon az az érzés, amelyet minden bizonnyal, szeretett volna megfogalmazni az író. Tehát ha nincs megfelelő szókincs és kifejezőkészség birtokában, ez a törekvés kevés marad.
  • Biztosan van mindenkinek írói példaképe vagy akire felnéz. Tanulmányozzátok ezeknek az írói példaképeknek a technikáit, figyeljétek meg, ők hogyan formálnak meg egy mondatot, jelenetet, szituációt! Fordítsatok különös figyelmet a nyelv ritmusára, a képválasztásra, metaforákra, megszemélyesítésekre! Próbáljátok meg a magatokévá tenni a nyelvezetüket és felhasználni azokat a dolgokat, amelyeket közel éreztek magatokhoz! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy az egyben próbáljátok átvenni azt a stílust, amellyel az író dolgozik, mert mindenkinek meg kell találnia a saját írói kifejezésmódját, de minden írót formált valaki, mindenki felnőtt valakinek a könyvein és ezek mind adtak valami pluszt ahhoz, akivé később vált. 
  • Másodszor, ne csak kedvenc írókat olvassatok, mert akkor benne ragadtok egy olyan világban, amelyben igaz, otthonosan mozogtok, de nem hagytok elég teret arra, hogy a személyiségetek és írói tehetségetek fejlődjön! Olvassatok más klasszikusokat olyan íróktól is, akiket egyáltalán nem ismertek! Biztosan van mindenkinek otthon a nappaliban vagy a nagyszülőknél egy régi, kopott könyvektől roskadozó könyvespolc, amihez talán még soha nem nyúltatok. Nos, ajánlani tudom, hogy vegyetek le spontán egy könyvet, találomra lapozzátok fel valahol és kezdjetek olvasni, majd próbáljátok értelmezni. Ebben az az érdekes, hogy megfigyelhetitek, milyen választékosan írtak teszem azt negyven évvel ezelőtt, mennyire figyeltek a nyelvi stílusra és kifejezésre. Sajnos, ez valamilyen módon eltűnt már a mai világból, amely persze nem hátrány, hiszen fontos tered adni a kortársíróknak vagy az utóbbi néhány évek, évtizedek nagy alkotóinak, de a régieket, a Nagyokat sem szabad hagyni, hogy a feledésbe merüljenek. Korunk nagy írói az ő könyveiknek nőttek fel!
  • Következő javaslat: biztosan vannak olyan szavak, amelyeket hallotok, olvastok és felugrik a szemöldökötök, hogy ez mégis mi a frászt jelenthet? Ilyenkor, ezeket az ismeretlen szavakat írjátok fel vagy csak jegyezzétek meg és amint van rá lehetőségetek, nézzétek meg egy értelmező szótárban! Ugyanez a helyzet az ismeretlenebb beszédfordulatokkal, hasonlatokkal. Azon szövegkörnyezetekkel kapcsolatban, amelyekben nem mozogtok biztosan vagy esetleg ismeretlen kifejezések fordulnak elő, mint amit megszoktatok, készítsetek listát és böngésszetek utána! Ezáltal bővül a szaknyelvi ismeretetek és nem fogtok mindig ugyanazokkal a mondatokkal dolgozni. Nincs annál jobb, de tényleg, amikor írtok egy mondatot és rájöttök, hogy ezt múltkor hogyan fogalmaztátok meg és ehhez képest most, mennyivel választékosabb és ízlésesebb. 
Viszont ez is egy olyan téma, amit nem szabad túlzásba vinni, mert ha a mondatotok csupa eddig ismeretlen szinonimákból áll, nemhogy az olvasók, de ti magatok sem fogjátok felfogni, és végképp nem érzitek majd a sajátotoknak. A változás és fejlődés megengedett, de mindig maradjatok önmagatok és soha ne mesterkéltek, mert ezt az olvasó is megérzi. Kapcsolatot kell teremteni az írói és a hétköznapi nyelv között. Bár valamilyen módon különböző az a nyelvhasználat, melyet mondjuk baráti körben alkalmazunk, vagy amit az írás során, ellenben kell valamilyen áthidalás, mely összeköti a kettőt. Egy pont, ahol ez a kettő találkozik, s amelytől írói, de mégis egyedien közvetlen és természetes lesz az írásunk.
  • Amikor írtok, biztosan vannak szavak, amelyeknél ti is érzitek, hogy folyamatosan ismétlik önmagukat és idegesítő, hogy nem tudjátok másképpen megfogalmazni, annak ellenére, hogy illik a szövegkörnyezetbe. Viszont mégis, érzitek... kéne valami más. Ilyenkor érdemes egy szinonimaszótárt használni és bővíteni a szókincseteket, így ezáltal sokkal színesebb és érdekesebb mondatokat tudtok alkotni, az olvasónak meg nem kell újra és újra ugyanazokat a szófordulatokat olvasni. Higgyétek el, az nagyon unalmassá tudja tenni az amúgy éppen izgalmas és fordulatos jelenetet. 
  • Mondani szokták, hogy másokat megbámulni nem illik. Én mégis azt mondom (ha nem feltűnően csináljátok azt), figyeljétek meg az embereket egy átlagos beszélgetésnél. Amikor éppen a buszra vagy vonatra vártok, az egyik üzletben vásároltok, vagy csak sétáltok az utcán. Hallgassátok őket és figyeljétek meg a párbeszéd menetét, a reagálásokat, az ironikus felhangokat, ezeknek hatását a párbeszéd másik résztvevőjére, tanulmányozzátok a beszélgető partnerek mimikáját és gesztikulációját! Ezáltal sokkal élethűbben tudjátok majd leírni a saját szereplőitek között történő párbeszédeket és kevésbé lesznek erőltetettek.
  • Ami még jó gyakorlat lehet, ha egy gondolatot megpróbáltok többféleképpen megfogalmazni. Ha vesszük például azt a mondatot, hogy "A lány szomorúságát az időjárás is tükrözte... az esőcseppek, mint könnyek csorogtak végig az ablaküvegen." Ez egy lehetőség arra, hogy érzékeltessük a lány érzelmeit. Írjatok hasonló mondatokat, amelyek ugyancsak a szomorúságot fejezik ki, de más szóösszetételek, hasonlatok alkalmazásával. Próbáljátok minél szélesebb körben ugyanazt az érzést körüljárni és ha több variációt is születik, az a legjobb... ha szerteágazóan tudtok gondolkodni egy dologról, az írásotok is színesebbé válik. Persze, ez csak egy példa volt, az érzés tekintetében, de ugyanígy érdemes a szomorúság megfogalmazása helyett akár egy boldog pillanatot is megragadni és ahhoz hasonlatokat társítani.
Az utolsó tanácsom pedig, hogy írjatok annyiszor és annyit, amennyit csak tudtok, hiszen igaz a mondás: A gyakorlat teszi a mestert, vagy A mennyiségből lesz a minőség. 

Nincsenek megjegyzések: