2012. január 4., szerda

Újévi interjú ChristinDorral




Szép napot mindenkinek! Mint tudjátok, a legutóbbi gyakorlati feladat alkalmával kimagaslóan szép novellákat olvashattunk, melyek közül nem csak egy író kapta a vendégírói lehetőséget. A feladat egyik teljesítője és nyertese ChristinDor, akivel most interjú formájában készítenénk el a vendégírói bejegyzését.

Pár kérdésre választ ad nekünk önmagával és az írással kapcsolatban, amellyel mind mi és ti is jobban megismerhetitek őt.
Először is, szeretnék még egyszer gratulálni neked, hogy az alkotásoddal színt vittél a feladatba. Nem mindennapi volt az alkotásod, különleges és megtiszteltetés számunkra, hogy "beszélgethetünk" veled! Nos, az interjúra térve, az első kérdésem a következő lenne:

- Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj? Mit jelent számodra az írás?
- Linda Lael Miller írónő könyve a Vágy és Végzet adta az ötletet, hogy magam is elkezdjek írni hasonló romantikus történeteket. Már azelőtt is sokat olvastam, szinte alig voltam tíz éves, amikor a romantikus regények levettek a lábamról. Különösen a Vágy és Végzet. Annyira megragadott, hogy aztán már nem tudtam leállni. Így írólapokat és tollat vagy épp ceruzát ragadtam és el kezdtem írogatni. Hát igen! Nem volt könnyű. Akkor még nem volt számítógépem vagy írógépem, így maradt a papír. A mai napig megvan némelyik írásom egy dobozba rejtve.
Ahogy egyre jobban elmélyültem az írásban rá kellett jönnöm, hogy nemcsak önmagam kifejezésére törekszem, hanem egy olyan világot is teremtek közben, ami a sajátom, de engedem, hogy bepillantást nyerjenek mások is. Számomra az írás annyit jelent, hogy az álmaim papírra vethessem, a képzeleteimet kitárhassam mindenki előtt, ugyanakkor szeretném, ha egyszer, amikor megjelentetem a regényeim, szeressék azt. Bár kétségkívül ezt nem lehet erőltetni.

- Igen. Egyetértek. Erőltetni nem lehet, hogy valakinek tetsszen a történetünk. Erről a napokban volt is szó az oldalon, hiszen mindannyian más beállítottságúak vagyunk és néha szembesülnünk kell olyan véleményekkel, amelyek nem pozitív fénybe emelik a művünket. De mindenképp meg lehet találni azokat az olvasókat, azt a hallgatóságot, akik szívesen olvassák és szeretik a történetünket. 
- Van olyan író, akit a példaképednek tartasz? Esetleg több? Ők miképpen inspirálnak és ösztönöznek az írásra?
- Linda Lael Miller, mert ő volt az, aki ráébresztett arra, hogy egy könyvet nemcsak olvasni lehet, hanem annak történetét megírni is. Nora Roberts a kifinomultságával nyűgöz le. Amanda Quick a rejtélyességével tűnik ki. Danielle Steel az emberek legmélyebb pontjait érintő kérdésekre adó válaszaival, az elrejtett érzések felszínre kerülésével ad hangsúlyt a műveinek. Ana Leigh az eszményi romantikus, szenvedélyes, vadnyugatias stílusú könyvei kápráztatnak el.
Martha Tailor/Sidney Lawrence, akit azért is szeretek, mert magyar írónő. Amikor legelőször vettem a kezembe egyik könyvét még nem tudtam, hogy magyar a külföldi neve miatt. És sokáig nem is sejtettem. Csak amikor egy újságcikk megjelent róla és a könyveiről ismertem fel, hogy ki is ő valójában. Igen, tudom, hogy a könyvek elején apró betűs résszel fel van tűntetve a könyv címe, szerzője stb…, de akkoriban nem is az érdekelt a legjobban, hanem a történet, a szereplők.
És még sorolhatnám azokat az írókat, írónőket, akik segítséget nyújtanak egy-egy könyvük elolvasásával. Van, amikor már egy szó vagy egy teljes mondat segít abban, ha netán elakadok írás közben. Van, amikor az egyik szereplő jelleme vagy neve az, ami útba igazít. Van, hogy egy leírt táj, egy város vagy bármi más arra késztet, hogy tovább folytassam a magam kis regényeit.

- Vannak bevált írói praktikáid, amelyeket szívesen alkalmazol az alkotás során?
- Régebben nem foglalkoztam vele, hogy miként kezdjek hozzá. Akkor hagytam, hogy a fejemben összegyűljön megannyi ötlet, szereplő, cselekmény, helyszín, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így nincs rendjén. Így mikor elkezdek írni egy regényt, először a szereplők neveit találom ki, és rögtön tudom is, hogy miképp kell kinéznie. Utána jön a helyszín a dátummal együtt, és már írom is a történetet. Nem mindig készítek előre fülszöveget, rövid leírást is csak abban az esetben használok, ha már nagy szükségem van rá. De amikor már úgy érzem, hogy nem zökkenőmentes az alkotás, akkor a zenére hagyatkozom. Ilyenkor a klasszikus formától a rockosabb stílusig minden összejön és a megfelelő ütem, dallam már segít is tovább. De van úgy, hogy le kell ülnöm filmet nézni, hogy egy időre megpihenjek, és mialatt nézem a filmet, eszembe ötlenek dolgok. Ezeket pedig a jól bevált módon papírra vetem. De a leghatásosabb az, amikor az álmaimra hagyatkozom. Így készül a legtöbb regényem.

- Az álmokkal egyet értek. Nekem is sokat segítenek. Nem mindig, de néha lehet olyan részleteket kiragadni belőlük, amelyek tovább segítik a történetet. A zene pedig tényleg fontos. Van, akit zavar és hátráltat az írásban, elvonja a figyelmet, de mégis, hangulatot tud teremteni a történetnek, és öntudatlanul is, de mindig hasonló vagy ugyanazon zenékhez nyúlunk az alkotás során, amelyek a történet írása alatt magává a történet zenéjévé válnak. Ami egyszer bevált, arra jól emlékszünk. 
- Mit gondolsz egy történet megalkotásáról, annak folyamatáról? Mesélnél róla?
- A történet vonala számomra nem lehet egyszerű. Mindig kell valami, ami felpezsdíti, ami nem hagyja nyugodni az embert, ami korántsem arra készteti az olvasót, hogy tegye le a könyvet, majd máskor folytatja. Az, túlságosan szíven ütne. Jó tudom, hogy egy könyvet nem mindig lehet kiolvasni egy nap alatt, mert én sem teszem azt, de én azért, mert nem akarom, hogy véget érjen. De vannak, akik már azért csukják be a könyvet, mert unalmas, egyhangú, százszor átrágott téma. Lehet, ezeket én mondom, és közben ugyanezt fogja valaki mondani az enyémről: Hé, ez sem tud újat mutatni! Úgyhogy, amit tenni szoktam, hogy a saját történeteimet, ha kell, százmilliószor átolvasom.
Ahogy a szereplőket úgy magát a történetet, a cselekvések szálát alaposan kidolgozom. Nem szeretek elveszni a részletekben, de körvonalazni sem tudom, így megmarad egy aranyközépút, amely se nem kevés, se nem sok. Egyszerre több regényt is írok, ilyenkor pedig arra ügyelek, hogy ne keverjem össze azokat.
Nem mindjárt adom meg a választ egy-egy megbúvó kérdésre. Szeretek titkolózni, de ezt sem akarom a végtelenségig húzni, mert azaz olvasónak nem tesz jót.

- A középút mindig jó megoldás. Sosem szabad csak az egyik oldalról megközelíteni a dolgokat, mert így a történet vagy nagyon - a te példádra hivatkozva - vagy unalmas lesz a sok részletezéstől, vagy a gyors tempó miatt az olvasó követhetetlennek tartja majd. Fontos a részletesség, de a mértékletesség is, és ugyanez vonatkozik ellentétben a rejtélyességre is. Itt pont az a legfontosabb, hogy mértéket tudjuk tartani és türelemmel írjunk, soha ne kapkodva. Így az olvasókat a titkok között tarthatjuk és izgalomra invitálhatjuk őket, hogy tovább olvassanak a megoldást keresve a válaszok után. 
- Mely témák állnak hozzád közel, amelyben szívesen alkotsz?
- Amikor el kezdtem írni, az első próbálkozásaim a romantikus, kalózos vonalon futottak, néhol már szappanoperás jellegű történetek bontakoztak ki. Az utóbbi már elmaradt, az előző kettőt pedig egyenesen imádom. Ezek mellett szeretem a fantázia azon világát, ahol nincsenek kötöttségek. Saját magad alkotta szabályok, helyszínek, idő- és térhatások. A misztikus dolgok iránt kislány korom óta érdeklődöm, így elsősorban a boszorkányok, de mellettük felsorakoznak a vámpírok, vérfarkasok, szellemek és sok más olyan lény, melyekről szívesen olvasok, filmeket nézek, kutatást végzek.
A krimi, ami még nagyon tetszik. Egyszer próbálkoztam vele, de beletört a bicskám. Nem mintha nehéz lenne, de szeretem a pontosságot és ez akkor nem úgy jött össze, így ezt a témát a profikra hagyom.

- Később lehet, hogy a krimi témájában is boldogulsz majd, habár én sem igazán próbálkoztam még vele, pont ezen okból, amelyet te is említettél. Nem nehéz, de sokkal nagyobb kidolgozást és odafigyelést igényel, ahol pont a részletek a fontosak. Azok a kulcsfontosságú, elhintett apróságok, amelyek egy egésszé alakítják a történetet. Mindenképp izgalmas kihívás alkotni benne. 
- Mióta blogolsz, s a blogvilággal mik a tapasztalataid?
- 2009 szeptemberétől nyitottam meg az első blogom. Akkor még csak ismerkedési szinten leginkább magamról és gondolataimról pötyögtettem. Aztán gondoltam egyet és két másik blog kíséretében már a kedvenc színészeim és különböző érdeklődési körök jelentek meg. Később pedig arra sarkalltam magam, hogy tervezzek két másik blogot is, az egyik versekkel, a másik a regényeimmel foglalkozik. Nem könnyű dolog összhangba hozni ennyi blogot. Van, hogy hónapokat, heteket, nagy ritkán napokat hagytam ki. A verses blogom azóta kifejlődött, szépszerével akadnak benne sokrétű verseim. Nem is gondoltam magamról, hogy ennyire romantikus vagyok. Vagy, hogy ennyire imádok verseket írni. A regénnyel foglalkozó blogom kissé kába. De jövő évi fogadalmam egyike, hogy mindez alaposan megváltozik.
A tapasztalataim a blogvilággal kapcsolatban, kétirányú. 1. Amikor el kezdtem írni a blogjaim, nem éppen arra gondoltam, hogy lesz, aki olvasni fogja. 2. Mára már azt szeretném, ha sokan olvasnák a blogjaim, mégha csak az egyiket is.

- Olvasol mostanában valamit? Van kedvenc könyved vagy olyan, amit szívesen ajánlanál másoknak?
- Danielle Steel-től az Örökség című könyvet olvasom, ami csodálatos történet. Ajánlani azoknak tudom, akik szeretik a múlt és jelen varázsát, szeretnek családfa után kutatni – ez nekem is eszembe jutott –, szeretik a romantikus vonalat, az indiánokat, és a kultúrák megjelenését.
Nemrég olvastam el Ana Leigh-től a Vadnyugati szerelem című könyvet, ami tele van humorral, csipkelődéssel, romantikával, kalanddal és szívszorító jelenetekkel. Azoknak ajánlom, akik szeretik a Western-románc alkotásokat.

- Ezek nagyon változatos és izgalmas témák. A romantikából pedig, soha nem elég, nem igaz? :) Nos ChristinDor, így az utolsó kérdés előtt szeretném megköszönni, hogy itt voltál és beszélgethettünk. Köszönöm a tapasztalataidat, hogy megtudhattunk rólad egyet s mást, annak pedig külön örülök, hogy írtál a feladatra, hiszen akkor most nem lehetnénk itt. Valamint, szerintem szívesen olvasnának mások még tőled, kíváncsiak lennének rád, így az utolsó kérdésem a következő lenne: hol olvashatunk tőled többet? 
- Természetesen a blogjaimon követhető vagyok. Főkként a http://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/ oldalon, itt regényrészletek, fülszövegek – próbálkozás –, és különböző írások találhatók. Ezt a blogot két másik blog együttese alkotja.
http://christindormesei.blogspot.com/ ez a blog eredetileg meséket tartalmazott volna, de meggondoltam magam és versek születtek ide. Ez a legtermékenyebb blogom. Erre még büszke is vagyok.
A regényírás mellett a versekre is úgy gondolok, hogy meg szeretném jelentetni valamennyit. Remélem a 2012-es évben már megmutathatom magam.

- Minden jót kívánok neked ezzel kapcsolatban. Teljesüljön minden, amit kitűztél célul magad elé. Mi pedig köszönjük, hogy mindezt megosztottad velünk. A penna olvasóknak pedig további szép napot kívánok!

1 megjegyzés:

ChristinDor írta...

Szia!
Köszönöm szépen. Kissé furcsa "magamról" olvasni. Mindenkinek szép estét kívánok!!!