2012. február 1., szerda

A krimi műfaj koronázatlan királynője: Agatha Christie


Ha megkérdezzük az utca emberét, miszerint mondjon pár híres krimi írót, valószínűleg sokuknál szinte első helyen fog szerepelni Agatha Christie neve. Poirot és Miss Marple történeteinek megalkotójáról kevesen tudják, hogy romantikus regényeket is írt, Mary Westmacott néven és Shakespeare mellett ő az egyik olyan író, akinek a legtöbb könyvét adták el a világon.
Mintegy 80 detektív regénye mellett nagy sikereket aratott West End-i színpadi darabjaival is; az Egérfogó tartja az első előadást követően leghosszabb időn át játszott előadás rekordját; először 1952-ben mutatták be Londonban, az Ambassadors Színházban, és mind a mai napig játsszák!

Élete

Agatha Christie 1890. szeptember 15-én, a délnyugat- angliai tengerpart Torquay városában látta meg a napvilágot Agatha Mary Clarissa Miller néven. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású volt. Agatha harmadik gyermekként született a Miller családba: nővérénél, Margaret Frary-nál tizenegy, bátyjánál, Louis Montantnál tíz évvel volt fiatalabb.
1897-ben apja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt bérbe adták ashfield-i otthonukat és Dél-Franciaországba költöztek. Bár az iskolában Agatha-nak nehézségei támadta a nyelvet illetően, hallás után tanult meg rendkívül jól franciául. Itt kezdett el zongorázni is. A zene és az opera szeretete végig kísérte egész életét, kiskorában titokban opera énekesnő szeretett volna lenni, ám ezen álma sosem valósult meg.
A hosszúra nyúlt „nyaralás” befejeztével visszaköltöztek Angliába, azonban apja egészsége nem javult: 1901-ben kétoldali tüdőgyulladást kapott és nevelőanyja ealingi házában meghalt. Mivel Monty volt a család „tékozló fia” Margaret pedig apja halála után egy évvel férjhez ment, anya és legkisebb lánya magára maradt.

Agatha 1912-ben egy táncestélyen megismerte Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját, rá két évre, 1914. december 24-én összeházasodtak, s született egy lányuk: Rosalinda Margaret Clarissa Christie.
Agatha az első világháború alatt a torquay-i kórházban ápolónőként, majd miután vizsgáit letette, egy új gyógyszerlaboratóriumban dolgozott.
Ekkor alakult meg benne egy regény, melyben mérgezéssel követnék el a bűncselekményt, valamint egy detektív alakja is, aki kideríti az igazságot. Így született meg Hercule Poirot, a zseniális belga nyugalmazott nyomozó, aki a világháború viszontagságai miatt menekült Angliába. Miután a könyv elkészült, Agatha hat kiadónak küldte el a kéziratot, azonban mind a hatan elutasították. 
1920-ban végül megjelent a regény, viszont John Lane, a Bodley Head főnöke, mindössze 25 fontot fizetett Agatha-nak és következő öt könyvének kiadási jogát is hasonló feltételek mellett kötötte le. Agatha lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést.
1926 az írónő életének legjelentősebb fordulópontja, több szempontból is: ekkor jelent meg az Ackroyd-gyilkosság, amivel elindult a világhírnév felé; valamint ebben az évben tűnt el: Archibald bevallotta Agatha-nak, hogy Nancy Neele-be szerelmes, és miatta el akar válni. December 3-án a pár vitáját követően Archibald, szeretőjével sunningdale-i otthonukból ( Berkshire ) Godalmingba utazott, ( Surrey ) hogy ott töltsék a hétvégét – Agatha aznap este eltűnt, hátra hagyva egy levelet a titkárnőjének, amiben azt írta: Yorkshire-be utazott. Eltűnése nagy felzúdulást eredményezett a társadalomban, lévén már sokan nagyra tartották írói munkásságát. Az írónő fellelésére indított kutatás tizenegy napig eredménytelen volt, végül Christie-t Harrogate-ben, a Swan Hydropathic Hotelben - a mai Old Swan hotelben, Yorkshire-ben – azonosították, mint Mrs. Teresa Neele, Cape Town-ból. 
Agatha nem adott magyarázatot eltűnésére, s bár az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, eltűnésének oka máig találgatások tárgya. 1928-ban elvált Archibald-tól.

Az írónő negyven évesen ismerte meg Max Mallowan ifjú régészt egy, a Közel-Keleten tett útja során. 1930. szeptember 11-én Skóciában feleségül ment hozzá, s bár Mallowan számosszor félrelépett, - jelentős ezek közül Barbara Parker-el való félrelépése, akivel 1977-ben, Christie halála után egy évvel összeházasodott - házasságuk sokáig kitartott. 
Christie a második világháború alatt is segédkezett a kórházban és rendszeresen elkísérte Max-ot az ásatásokra. Ezen expedíciók adták az ötletet több híres művéhez is, többekközt a Gyilkosság Mezopotámában-hoz és a Halál a Níluson regényhez.
Férjét régészeti munkásságának elismerésekéépen 1968-ban lovaggá ütötték, Agatha pedig megkapta 1971-ben a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. 
Christie egészsége 1971-ben gyengülni kezdett, de folytatta az írást. 1976. január 12-én, 85 éves korában halt meg berkshire-i otthonában, Wallingford-ban.

Művei

- Christie első regényét, A titokzatos stylesi eset-et 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt.
- A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klub-ban szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői.
- A második világháború idején írta regényeit, a Függöny: Poirot utolsó eset- ét és a Szunnyadó gyilkosság-ot, melyeket két nagy nyomozója utolsó ügyeinek szánt. Christie mindkét könyvet elzárta egy bankszéfbe, és csak élete végén, több mint harminc évvel később adatta ki, amikor érezte, hogy többé nem tud írni.
- Hasonlóan Arthur Conan Doyle-hoz, a '30-as évek végére Christie is egyre jobban megunta nyomozóját. Ebben az időben, naplójában Poirot-ot elviselhetetlennek nevezte, és a '60-as évekre úgy érezte, hogy Poirot "egy egocentrikus, dilis alak". Azonban - ellentétben Conan Doyle-lal - Christie ellenállt a kísértésnek, hogy elpusztítsa népszerű nyomozóját. Úgy vélekedett, hogy ő egy szórakoztató, akinek az a munkája, hogy előállítsa azt amit a közönség szeret - és a közönség Poirot-t szerette.
- Poirot-val ellentétben Miss Marple-t kedvelte. Annak oka, hogy mégis jóval több Poirot-történet született az, hogy az 1940-es évekig az egyetlen Miss Marple regény a Gyilkosság a paplakban maradt.
- Christie soha nem írt olyan regényt melyben együtt szerepelt volna Miss Marple és Hercule Poirot. Egy nemrégiben előkerült hangfelvétel szerint ezt így indokolta: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy, hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.”
- A Függöny: Poirot utolsó esete hatalmas sikerét követően 1976-ban Christie engedélyt adott a Szunnyadó gyilkosság kiadására is, de még a könyv megjelenése előtt elhunyt. Ez adhat magyarázatot a regényben levő ellentmondásokra, melyek egyébként szokatlanok a Miss Marple-történetekben, például hogy Arthur Bantry ezredes, Miss Marple barátnőjének a férje még élt és virult a Szunnyadó gyilkosságban, annak ellenére, hogy a már korábban kiadott könyvekben halottként utaltak rá. Lehetséges, hogy Christie-nek már nem volt ideje a kézirat átnézésére halála előtt. Miss Marple jobban járt Poirot-nál, mivel miután megoldotta a rejtélyt, hazatért házába St. Mary Meadben, hogy tovább élje hétköznapi életét.
- A Desert Island Discs egyik 2007-es kiadásában Brian Aldiss elmondta, hogy Agatha Christie neki azt mesélte, könyveit megírta az utolsó fejezetig, amikor is megvizsgálta, ki a legvalószínűtlenebb gyanúsított-jelölt. Azután újra átdolgozta a kéziratot, elhelyezve benne a szükséges változtatásokat, melyekkel gyanússá tette a figurát. Christie munkamódszerének bizonyítékai, melyeket egymás utáni életrajzírók írnak le, cáfolják ezt az állítást.
- Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy régi ismerőse, aki érintett volt az ügyben, fordult hozzá segítségért. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemezhessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Azután, nagyjából a történet felénél, vagy néha az utolsó fejezetben/felvonásban az egyik gyanúsított meghalt, gyakran azért, mert véletlenül kiderítette a gyilkos kilétét, emiatt el kellett hallgattatni őt. Néhány regényében, köztük a És eljő a halál...-ban és a Tíz kicsi indiánban több áldozat is volt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett, néha harminc, vagy annál is több oldalon át. A gyilkosságokat gyakran hihetetlenül találékony módon, fortélyos cseleket alkalmazva követték el. Christie regényeire szintén jellemző a feszült légkör, és nyomasztó lélektani bizonytalanság, várakozás, melynek oka szándékosan lassú tempójú prózája.
- Két esetben a történet narrátoráról derül ki meglepetésszerűen, hogy ő volt a gyilkos.
- Négy történetben Christie futni hagyta a gyilkost az igazságszolgáltatás elől (az utolsó háromban majdhogynem jóváhagyva tettüket), ezek a A vád tanúja és más történetek, Gyilkosság az Orient expresszen, Függöny: Poirot utolsó esete és A váratlan vendég.
- Számos esetben a gyilkos nem került az igazságszolgáltatás kezére, hanem végül ő is meghalt - a halált itt, mint a "jobb végkifejletet” hozta a történet zárásába Christie. Például a Halál a Níluson-ban, Az Acroyd-gyilkosság-ban, A ferde ház-ban, Találkozás a halállal-ban és a Hétvégi gyilkosságban.

Nincsenek megjegyzések: