2012. február 4., szombat

Vendégíróink, M. Kylie és L. Milagrosz novellája - Minden hazugság volt


„Szólnék… mesélnék, de nem merek… félelmeim rabja vagyok! Nem akarok a halál menyasszonya lenni! - Milagrosz”






Apró szentjánosbogarak lámpásai világították be a pavilont, mint megannyi szállni tudó gyémánt keringtek a levegőben, Kylie borostyánsárga szemei követték az apró bogarakat. Feszültség vibrált ereiben, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Arccsontja kipirult az izgalomtól, bőrének tapintása megváltozott, parányi, minden érintésre izgalomba jövő pontok sokasága borította testét, libabőrös volt. Az éjjeli levegő fűszeres illata mámorítóan hatott tudatára. Részegülten mosolygott és kecsesen megpördült a sátort tartó egyik faoszlop körül. Rózsaszín selyem ruhája záporként susogott utána, Kylie csak kacagott és önfeledten merült bele a szerelem mámorító érzetébe. 

Vőlegényében megbízott, rábízta volna akár ártatlanságát is. De jól nevelt úri kisasszonyként csak álmai legmélyén jelentek meg az efféle prűd gondolatok. 

Frederick jómódú gazdag családból származott. Igazi úriember volt. Kylieval jegyességük két éve alatt mindvégig illemtudóan viselkedett, a kézfogáson és egy-két titokban elcsattant csókocskán kívül nem tettek egyebet. Kylie szerette volna megőrizni ártatlanságát és jó hírnevét. 
- Húgocskám… - szólította meg a sötétségből kilépve egy lágy női hang. 
- Milagrosz! Te még nem alszol? Azt hittem mind nyugovóra tértetek már – kacarászott. 
- Tudod, nem tudtam elaludni… furcsa álmaim voltak… - zavartan figyelte Kylie izgatott viháncolását – remélem nem tettél… vagyis nem készülsz semmi ostobaságra… még meggondolhatod magad… - nézett gyanúsan körbe. 
- Miről beszélsz? – tudakolta, miközben harsányan felkacagott. Nevetésének csilingelő akkordja lágy zeneként szállt a vár udvarának főterén, messzire a fekete éjszakában – nézd, milyen szépek a csillagok! – szaladt ki a sátor takarása alól és az ég felé mutatott - bárcsak mind az enyém lenne, bárcsak viselhetném őket holnap… mind rajtam tündökölne és én lehetnék a legszebb mennyasszony a Földön! 
- Figyelhetnél rám! – ragadta meg húga puha húsos felkarját – ne bohóckodj már! 
Kylie visszazökkenve a való világba, értetlenül nézett nővére szemébe. 
- Tudomásomra jutott, hogy Frederick nem az, akinek valójában mondja magát… 
- Akkor mégis ki lenne?! – rántotta el karját hevesen, mintha tűz égetné bőrét. 
- Egy alattomos szélhámos. Elcsábítja a fiatal lányokat, akik szerelemre éheznek. Ha kell meg is becsteleníti őket, aztán ha gyümölcse is lesz, a frigy nélküli légyottnak követeli a hozományt házasság nélkül. 
- Hogy vehetsz a szádra ilyen illetlen szavakat! – méltatlankodott Kylie, megvetetten nézte nővérét – nem hallgatom rágalmaidat! Féltékeny vagy… - hangzott el a rút felismerés - féltékeny vagy, mert én megyek előbb férjhez és nem te. 
- Szó sincs efféle badarságról – nevetett fel harsányan – én csak anyánk óhaja szerint cselekszem. Halálának óráján megkért vigyázzak rád és én teljesítem utolsó kívánságát. 
- Nem kérek a törődésedből! Elkéstél vele, holnap férjhez megyek. Boldog leszek! – kiáltotta. 
- Azt kétlem… - suttogta alig hallhatóan, maga elé meredt. 
Milagrosz felemelte szoknyáját és harisnyája tartójából egy tőrt vett elő. Éle harsányan csillant meg a hold fehér fényénél. 
- Fogd! – parancsolta húgának – Rejtsd el, biztos helyre! Holnap a szertartás alatt mindvégig legyen nálad és ne félj használni, ha itt az ideje! 
Kylie remegő kézzel fogta meg a tőr vaskos markolatát. Kétségek gyötörték, de nem Frederick szándékát illetően, nővére aggodalmával nem volt tisztában. Megnyugtatása végett elfogadta a nem éppen ünnephez illő ajándékot. 
Milagrosz félelmei kiültek arányos arcára, piros foltok jelentek meg rajta, édesanyja aggódó szemeibe nézett gondolatban és válaszokat várt. De a nőnek már nem volt annyi ereje sem, hogy mozduljon, élettelen tekintettel csusszant feje oldalra. 

Csendesen közeledett léptei neszét elfújta a szél, szuszogását elnyomták a selymes fűszálak susogásai, testét eltakarta a felhők vetette árnyék. De semmi kétség, ott ólálkodott, követte a vár urának lányát, le a rétre. Unottan bámult, mindig is ezt tette. Évezredek óta létezett, árnyként bolyongott a világok közt. Minden menyegzőre ellátogatott és várt. Várta a megfelelő órát, pillanatot. 
Kylie lassan fújta ki a levegőt tüdejéből. Tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az egész udvar őt keresheti, de nem törődött velük. Megszökött, egyedül akart lenni. Fehér ruhája zuhatagként suhant utána, a selyem nehéz súlya alatt hajlékonyan görnyedtek a szebbnél-szebb virágok. Lehajolt közéjük, kecses ujjával végig simította szirmaikat. A sárga pitypangok öregedő fehér fátylai szálltak a széllel. 

Nehéz gondolatok telepedtek elméjére. Nővére tegnapi szavai jártak a fejében és a tőr, melynek éles pengéje combjához simult. Felemelte szoknyáját és lassan kihúzta a tőrt fodros alsója gumijának szorításából. Remegve tartotta kezei közt az éles fegyvert, nem értette Milagrosz szándékát, hiszen nem történt semmi közte és Frederick között. Nem szegték meg Isten igéjét. Frederick nem becstelenítette meg házasság előtt. Akkor vajon miért kellene használni a tőrt? Miért ontsa ki életét? Az élet eldobása is egyfajta bűn Isten szemében. Milagrosz mi okból követelhet ilyen tettet tőle? Kylie nem tudott más magyarázatot adni nővére viselkedésére csak a féltékenységet. Milagrosz az idősebb kettőjük közül mégis Kylie, a fiatalabb találta meg előbb a boldogságot. Kylie állhat előbb az oltár elé. Dühében messzire hajította a fénylő tárgyat, varjak reppentek fel a zajra a mező szélén árválkodó fa ágáról. Kylie ijedten kapta feléjük tekintetét, és rémülten vette tudomásul, hogy egy madár, egy nagy ronda fekete nem mozdult. A varjú szeméből ásított a féreg. 

Fekete alak állt az eresz alatt. Köpenye a poros földet súrolta, ahogyan hangtalanul indult meg. Vigadalomra készülődött a vár népe. A templom régi pompájában díszelgett. Fehér tornyán, fent a harang tövében, fekete madarak károgtak. Rózsák és fehér szegfűk szegélyezték az ablakok párkányát. A koszorúslányok buggyos ruháikban, ide-oda szökkentek, telt keblű asszonyságok sürögtek szorgosan. Már réges-rég nem volt menyegző ezen a vidéken. 
Az uraság leánya hintóval közeledett. A macskakövön csúszva fékeztek le a táltos paripák. Egyszerre szólalt meg a nyolc trombita, melyet nyolc aranyruhás délceg fújt. Sorfalat álltak az érkező mennyasszonynak. A kíséret ütemes ritmusra lépkedett az oltár felé. 
A sorok közt idős asszonyok lélegzet visszafojtva figyeltek. Minden szempár az ünnepeltekre szegeződött. Az örömapa egy cseppet idegesen kulcsolt bele lánya karjába így vezette az oltár felé. 
Egy fekete alak állt a vőlegény jobbján. A pap bólintott, kezdődhetett a szertartás. Feszült figyelem követte szavait. Az atya félszegen tette fel a kérdést, miközben hangja megremegett. 
- Van-e itt… élő vagy holt ki ellenvetéssel bír? 
Kérdését csend követte, amit hangos moraj, aztán Milagrosz velőtrázó sikolya tört meg. Döbbenet ült ki az arcokra. Az ara hófehér ruhája feketén csillogott. Jelezvén, hogy megérkezett hites ura a Halál. 
- Hazugság minden szó, mit asszony kiejt a száján, lány ne higgye anyja boldog szavát! A menyegző napján eldől sorsotok! – kántálta a fekete alak a vőlegény jobbján, hipnotizálva az összegyűlt násznépet. Hosszúkás arcát megvilágította az enyhe fény, mosolya egyszerű volt, de ahogyan beszélt jéghideg dermedtség lett úrrá mindenkin. Hűvös fuvallat szaladt végig a padsorok közt, kitárult a templom ajtaja, varjak százai reppentek be. Kárálásuk elnyomta a rémült sikolyokat. 

Fekete tolltenger vette körül a rémülettől reszkető arát és mellette álló törvényes urát. 
Szemek százai szegeződtek rájuk, de megállítani nem tudták a Halált, ki elragadta a vár urának kisebbik lányát. 
Kondult a harangöntvény melynek hangja bezengte a várudvar főterét, messze visszhangzott tovább, üzenetet vitt a messzeségbe. További varjak reppentek fel a hirtelen zajra, mintha csak egy jelre vártak volna. 
- Használd a tört! – kiáltotta Milagrosz a templom előtt, szoknyáját felfogva rohant a varjak nyomába. 
Kylie lábáról lecsusszant a fehér topánkája, mint repülni nem tudó, szárnyát törött madár, hullott a földre a lábbeli. 
A varjak magasból ejtették alá az ernyedt testét. Az erdő mélyén megbúvó sínek mellé esett, mely a túlvilágra vezető vonatnak útját segítette. 
Kylie reszketve állt fel és remegve várta a Halál közeledtét, nem tudhatta mily reggel virradt rá, mezítelen talpa alatt érezte a remegő fémet, pulzálása ütemes volt és egyre erőteljesebb. Karcsú testét megbénította a félelem, mozdulni nem tudott, dermedten állt egyhelyben. Szellő fújta fekete ruhája lágy anyagját. 
- Jöjj kedves! – duruzsolta a Halál, minden oldalról. 
- Minden hazugság volt… - nézett félszegen körbe. 

Sorsa megpecsételődött. 
A Halál lágyan ragadta meg íves derekát és a birodalmába vezető vonat elé fektette a sínekre… 
Milagrosz borostyánsárga szemekkel figyelt a sűrű erdő takarásában állt, érezte húga enyhe mézédes illatát a magasban varjak kárálása dermesztette meg a levegőt. A halál velük kacagott odafent. 
Milagrosz szíve izgatottan kalapált, tudta bűnös gondolatok támadták elméjét, féltékeny volt. Szorosan húzta össze mellén vékony pelerinjét. Ámulva fürkészte a varjak közt lebegő szürke sötétséget. Nem félt. Valahogy megnyugvás töltötte el a lelkét. Hiába a féltés a sok tiltás. Sosem volt boldog a mostani percig. Valahol legbelül érezte, hogy most teljes csak az élete, hogy meglátta őt. Kedvese karjai közt szeretett volna lenni, eggyé akart válni az ismeretlennel. Érezte eljött az ideje, hogy egyesülhessen szerelmével, a Halállal. 
- Ments meg…! – nyöszörögte húga a síneken félig ájultan. Hosszú szőke haja, ami órákkal ezelőtt még rendezett kontyban fonódott össze, most kócosan omlott a vállára. Apró levelek ragadtak bele. 
- Öh… - nyögte Milagrosz, nem bírt megszólalni. Egyszerűen nem jött ki hang a torkán. 
Húgára pillantott még mindig a fák rejtett takarásából. Megbénította a felismerés, hogy választania kell. Választani élő és holt között. Szerelem és szenvedés között. Egész életében erre a pillanatra készült. Már egészen kicsi kora óta arra tanították, hogy miként fogadja majd jövendőbeliét az oltár előtt. Amikor csodaszép ruhája feketén csillog majd és eljön a perc, melyben beteljesül a sorsa. Megölheti a Halált. 
Elbizonytalanodott, az utolsó percben minden oda veszett. Édesanyjuk meghalt és így húga, a tudatlan előbb kapta meg az esélyt a férjhezmenetelre. Kezdetben még próbálta ész érvekkel lebeszélni. Fredericket gyalázta húga előtt, nőcsábásznak tüntette fel, de mindhiába. Elmérgesedett a helyzet. Apjuk, ki szintén mit sem sejtett, Kylie mellé állt. Pedig, ha tudta volna, mekkora nagy veszélyben van védtelen leánya, százszor meggondolta volna ezt a frigyet. Nem hagyta volna, hogy a templomba betegye a lábát. 

Milagrosznak megvolt a fegyvere, mellyel kiolthatta a Halál életét. Édesanyja megajándékozta még csecsemőkorában egy igen erős bűbájjal, melyet egy boszorka helyezett fel. A féltő anya meg szerette volna védeni lányát. 
- Ez rá a válaszod! Te… gonosz… – lehelte Kylie rekedten és erőtlenül bele a semmibe. 
Megpróbált feltápászkodni. 
- Megmentlek, nem leszel a Halál felesége! – döntött hirtelen Milagrosz - Az életem árán is megvédelek, nem számít, hogy gonosz vagyok. Szeretlek! – lihegte könnybe lábadt szemekkel. 
Bársonyos bőrét gallyak karcolták össze. Kitaposatlan úton szaladt idáig. Kilépett az oltalmat nyújtó bokrok és fák árnyékából, hogy megmutassa magát. Büszkén emelte magasba gyönyörű arcát így hívogatta a Halált. 
- Gyere! Most gyere! Itt vagyok! Én leszek az arád! – kiabálta dühösen – Mutasd meg magad és vigyél el… itt állok az oltárod előtt… 
A Halál hirtelen termett előtte, Milagrosz belenézett vakítóan kék szemébe, először és utoljára. Büszkén viselte a neki elrendelt sorsot. Nem érezte, hogy más irányba terelődhetne útja. Tudta a kiválasztott cél a síneken át vezet. Egyedül kell, megtegye ezt az utat. Kedvesét lágyan ölelte és egy csókkal pecsételte meg szerelmüket. Kezében lévő fehér rózsát az ártatlanság jelképét a nyakán lévő ütőérbe vájta, utat engedve a vérnek. Ezzel az első és egyben utolsó csókkal kiszívta a Halál minden erejét. A férfi élettelen teste ernyedten hullott a sínekre. 
Milagrosz vérvörös ajkáról lassan csordogált kedvese erőtől duzzadt vére, ami immár neki adott új és egyben természetfeletti életet vagy halált.


Nincsenek megjegyzések: