2016. január 17., vasárnap

Regénynél kisebb műfaj... novella írása



Manapság elterjedt lett a blogírók körében ez a fogalom, hogy novellaírás, tekintve a pályázatokat, amellyel mindenki kipróbálhatja az írástudását és tehetségét. Ezek az írók, akik pályázatokat hirdetnek, mindig törekednek a sokszínűségre és a változatos témaválasztásra, hogy mindenki ihletet kapjon és alkotni tudjon. Tehát, ezzel nincs is probléma. Lehet, kell pár nap gondolkodás, viszont végül mindenki talál egy olyan történetet vagy sztorit, amit papírra szeretne vetni. Majd adott hozzá a fantázia, az ötlet, megvannak a szereplők is, akik mozgatni fogják a cselekmény szálait, továbbá tudjuk, hogy mely az a fordulat a történetben, amely megadja a történet elején lévő kiindulópontot, ami elvezet a végkifejlethez, s ami egyben megadja majd az egésznek az izgalmi jellegét is. Ezzel készen is lenne a történet. Alapvázlatban felépített és már csak annyi a dolgunk, hogy legépeljük. 

A gond viszont itt kezdődik… ugyanis minden novella írásánál adott egy terjedelem, amelyben alkotni lehet. Legyen ez most egy pályázat vagy csak egy kisebb mű, amit magunknak írunk. Ebben rejlik maga a fogalom jelentése is, hiszen egy rövid elbeszélésről van szó, ami eleve nem lehet több pár oldalnál. „A legáltalánosabban elfogadott meghatározás szerint a novella olyan, tömören előadott történet, melyben rendszerint kevés szereplő vesz részt, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. A novella nagyon fontos eleme a fordulat, a cselekmény menetében, elbeszélésmódjában bekövetkezett hirtelen változás, amely a cselekmény látszólagos logikáját megtöri, s a novella tempóját felgyorsítja, és a végkifejlet közeledtét jelzi.”

Néha ennek a megvalósítása komoly erőfeszítéseket igényel, hiszen írók vagyunk és a legfőbb tulajdonságunk a mesélés szeretete. Szeretünk mindent részletesen leírni, több mondatban is érzékeltetni és hangsúlyozni a fontosságát az adott pillanatnak, s olykor még ilyenkor is azt érezzük, hogy nem írtuk le elég jól, közel sem adja vissza azt az érzést, ami bennünk megfogalmazódott. Néha képtelenek vagyunk a lényegre törő beszédre és hajlamosak vagyunk túlzásokba esve, kész regényeket írni, s amikor már a történet végére érünk, csak csodálkozva ámulunk, hogy a megadott négy oldal terjedelmet duplán is túlteljesítettük. Majd jön az elmélkedés: Miről írtam sokat? Melyik az a jelenet vagy cselekmény, ami talán lényegtelen? Hiszen minden fontos, hogy érhető legyen a novellám… akkor is rövidítenem kell, de hol és hogyan? Áh… ezt biztosan nem veszem ki, ez nagyon kell bele. Akkor ezt talán. Nem… ez is fontos…

Nem egyszerű... de nem is lehetetlen feladat. Amit leglényegesebb dologként ki tudnék emelni, az az, hogy az elejét ne az elejéről kezdjétek. Hogy ezt hogyan is értem: ugye sokszor a kezdés, egyáltalán nem biztos, hogy a történet elejét képezi. Bele kell vágni a közepébe, azaz in medias res. Rémlik, igaz? Kénytelenek vagyunk ehhez folyamodni, hiszen ha a legeslegelején szeretnénk megragadni azt a bizonyos történetfonalat, sosem érnénk el ahhoz a ponthoz, amelyet a novellánk felölelni szeretne. Mondhatnám úgy is, hogy a novella egy kiragadott pillanat, történés a nagy egészből, melyben mégis képet kapunk a szereplőkről, az előzményekről és a lehetséges folytatásról. Egy történet esetében adott a lehetőség, hogy bemutassuk az adott főszereplő életét, a mindennapjait, a családját, a baráti körét és alkalmunk van akadályok elé állítani, nehézségeket, csavarokat alkalmazni, izgalmat teremteni, hogy mindez a történet végére egy olyan komplex képet alkothasson, melyben érzékelhető a főszereplőnk jellemfejlődése, cselekménybeli utazásának vonala. Ezzel szemben a novella megköti a kezünket, hiszen megannyi esemény közül csak egyet ragadhatunk ki, mely köré történetét építhetünk. Így, ha önálló, néhány oldalas műnek szánjuk a történetünket, esetleges lezárást is biztosítanunk kell még akkor is, ha magában hordozhatná a folytatás lehetőségét, hiszen rengetegszer hallhatjuk azt a mondatot, hogy: ezt érdemes lenne részletesebben, történetnek is megírnod, és nem csak novellának meghagynod!
Ez esetben viszont, muszáj novellaként gondolnunk rá, és nem hagyni semmilyen kérdést a levegőben lógni. Ha nincsenek nagyobb terveink a történettel és csak is, mondhatni egyfelvonásos sztorinak szánjuk, amely néhány oldal alatt lezajlik, mindenből kevés dolgot kell alkalmaznunk. Csupán néhány szereplő, egy-(két) fordulatosabb cselekmény, háromnál több helyszínt nem alkalmazni és egy olyan megoldás felé terelni a történetet, mely folyamatosan halad és növekszik, sorról sorra. Itt nincs helye a lassú átvezetéseknek és részletes leírásoknak. Tömör, lényegre törő, konkrét megfogalmazás szükséges, ha tényleg tartani szeretnénk magunkat a láthatatlan novella-kerethez! 


Ehhez fontos fejben kijelölni a célt, amely felé tartani szeretnénk, és akár vázlatszerűen érdemes leírni a fontosabb történéseket. Ez lehet egy párbeszéd, egy esemény, egy emlékkép felidézése, de mindenképp vigye előrébb a történetet és legyen meghatározó a végkifejlet szempontjából. A végső fordulatot, amely pedig a megoldást hordozza magában, nem szükséges túlontúl bonyolultra  venni... inkább legyen egyszerű, viszont komplex. Egy nagyobb történet esetében van lehetőség a lassú, és aprólékos kibontakoztatásra, amikor sok kisebb-nagyobb mellékszál végül befut abba az egyetlen pontba, ám ebben az esetben jobb erőteljesen megragadni és mindössze csak néhány dolog ismertetésével, vagy úgymond kiderülésével lerántani róla a leplet. 
Mindemellett persze, egy novella ugyanúgy tartalmazhat mélységeket, hozhat váratlan meglepetéseket... hogy ezt el tudjuk érni, jól kell bánnunk a szavakkal. Egy regénynél van időnk körülírni és esetleg többféle módon érzékeltetni, itt viszont a megfelelő szavakat kell használnunk, hogy rögtön eltaláljuk a hangulatot és az olvasó szívét is. Ahogy mondani szokták: a kevesebb, néha több!

Összegezve
  • Nem regény-terjedelmű, mindössze néhány oldal, amely mégis egy kerek történetet foglal magába.
  • Kevés szereplővel dolgozz, de azok megrajzoltak és pontosak legyenek.
  • Mindössze két-három megválasztott helyszín alkalmazása a történet során.
  • Kulcsfontosságú történés kiemelése, történet köré építése.
  • A prológus és epilógus novella esetében is használható, ha egy-egy oldalt szánsz a bevezetés és a lezárás ismertetésére, amely keretezi a történetet.
  • Nincs túlbonyolított cselekmény, nem maradnak elvarratlan szálak.
  • A kevesebbhez még mindig lehet hozzáadni, de elvenni nehezebb! Törekedj a lényegre törő kifejezésmódra, és ne részletezz feleslegesen, amúgy is érthető dolgokat.
  • Mindig kérd ki mások véleményét, amellyel rávilágíthatsz az esetleges hibákra és tisztábban láthatod, hogy mely történések nem eléggé konkrétak!
  • Céltudatosság szem előtt tartása az írás során! Tudd, hová tartasz!
Remélem, hogy hasznos volt számotokra a bejegyzés. Próbáltam a személyes tapasztalataim által leírni mindent és remélem, hogy valamennyire tudtam segíteni. Várom a véleményeket és az észrevételeket!

1 megjegyzés:

Nagy Tünde írta...

Nálam a regényírásnál adódnak gondok, ugyanis képes vagyok arra, hogy túl hamar átessek egy fejezeten, melyben sokszor hamar leírok mindent, kevés részletezés nélkül. Így a fejezeteim inkább lesznek novellaszerűek.