2012. március 4., vasárnap

Vendégírónk, Dawn gondolatai - Könyvek hatása



Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat.
(Berkesi András)



Szerintem egy írónál, nagyon fontos szerepe van a könyveknek. Jó olvasni – ezt nyilván mindenki így gondolja – új világot, fedezünk, fel, és kell ennyi a bő szókincs érdekében. Nos, a könyv, amit olvasunk, kihat az írásunkra is. Például, ha valakinek egy romantikus történet akad először a kezébe, elképzelhető, hogy a jövőben ezt az irányt fogja követni, vagy ilyen például az is, ha E/3 személyben írunk, mert így szoktuk meg a kedvenc írónktól.
 Egy író, aki nem olvas könyveket, számomra elképzelhetetlen. Akkor tulajdonképpen, mi vette rá, hogy írjon? Ha nem az olvasott könyvekből kapkodott ki szereplőket, aztán talált ki sajátokat, akkor hogyan kezdett el körmölni? Emellett a szókincsnek is kulcsfontosságú szerepe van egy történetnél. És mi fejleszthetné jobban, mint az olvasás?
 Személy szerint, az én életemben a döntő pont az Alkonyat olvasása volt. Ott találkoztam először a misztikus világgal, ami azóta, is leköt. Próbálok minél szebben változatosabban fogalmazni, ahogy azt Stephenie is teszi, az ő könyvének továbbfejlesztésével kezdődött nálam minden. Később új ötleteim támadtak, és feledésbe merült a történet, de néha újra elkezdem olvasni, és ilyenkor általában könnyebben sikerül megírni egy-egy fejezetet. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi van velem, ha nem kerül a kezeim közé ez a könyv. Az egész írói stílusom teljesen más lenne, talán nem a fantasy iránt érdeklődnék.
 Tehát amit olvasunk, kihat a saját történetünkre is. Legyen szó akár, nevekről, helyszínekről, vagy arról, hogyan van megfogalmazva maga a történet. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy minél többet olvasson, nem csak a kedvenc írójától. Ismerkedjetek meg más stílusokkal, más világnézetekkel – hiszen ez senkinél sem ugyanaz – és ne ragadjatok le egy bizonyos irányzatnál.
 Ha már a témáknál tartunk. Megesett velem párszor, hogy más íróktól teljesen más témájú könyvet olvastam, amiben egy szó sem volt, semmiféle természetfelettiről. Először mindig meglepődöm a stílusokon, azon, ahogyan próbálják lekötni az olvasó figyelmét úgy, hogy az ne hagyja ott a kötetet. A változatos írásmódok is érdekesek, főleg, ha összehasonlítjuk őket. Gondolok itt arra, mikor egy E/1 személyű könyvvel párhuzamosan olvasunk egy E/3 személyűt. Nem igazán tudnám eldöntetni melyik tetszik jobban, szerintem ez is csak attól függ mennyire jól van megírva a történet, mennyire élethű benne minden.
  Érdemes megfigyelni – nekem ez szinte már magától jön – a különböző kifejezéseket, képleírásokat, érzelmi állapotok leírását, mert ez nekünk is sokat segíthet a történeteinknél. Vannak olyanok, akiknek az írásainál, élénken jelennek meg a színek, és maguk a szereplők is, de olyat is tapasztaltam, ahol az író részben rám hagyta a karakterek és a helyszín képének kialakítását.
 De ami egy könyvben igazán meg tud fogni az egy szereplő saját elképzelése a dolgokról. Nincs is annál izgalmasabb, mikor valaki más fejében járhatsz, és kutakodhatsz a gondolatai után. Minden író máshogy oldja meg az efféle helyzeteket, van aki kérdéseket, intéz az olvasóhoz és van, aki szépen levezeti az egészet a karakter fejében.
 Aztán persze ott vannak a mellékszereplők. Nélkülük az egész történet nem működne, nem lenne benne semmi fordulat. Muszáj ott lenniük és akaratlanul is megszerettetik velünk magukat. Biztosan mindenkivel megtörtént már, hogy jobban szerette az egyik háttérben mozgó figurát, mint magát a főhőst. Az ő ábrázolásuk is szerteágazó, kezdve a gonosz ördögöktől az ártatlan angyalkákig. Néha esetleg az író betekintést ad az ő gondolataikba, és ilyenkor már tényleg nélkülözhetetlennek tartjuk őket.
 Ami nálunk még nagyon fontos az az ihlet, és ennek a hiánya mindig bonyodalmakhoz vezet. Ha éppen ihlethiányban szenvedünk, kapjunk fel egy régi – vagy új – könyvet, és pár fejezet elolvasása után biztosan az eszünkbe fog jutni valami új, valami olyasmi, amire addig nem is gondoltunk. Nekem rengetegszer segítettek a kedvenc olvasmányaim, ha megakadtam valahol. Eljátszadoztam a mellékszereplőkkel, elgondolkodtam, mi történne, ha ez és ez nem így alakult volna. Innentől pedig szinte gyerekjáték beilleszteni ezeket a saját történetünkbe.
 Lényegében, a könyvek nagyon fontosak egy író számára, minden kötettel tanulunk valami újat, fejlesztjük a képességeinket. Nem azt mondom, hogy komoly témájú könyveket kell olvasnunk – persze azt is lehet -, de mindenképpen legyen nálunk valamilyen kötet.

Nincsenek megjegyzések: