2012. március 22., csütörtök

Vendégírónk, Dia gondolatai - Mitől is válhat félelmetessé egy karakter?






Ez egy olyan kérdés, amire szerintem mindenki saját maga adja meg a választ. 
Íróként, amikor megalkotunk egy karaktert, igazán sok időt töltünk el a személyiségének megformálásával. Eldöntjük, hogy a jó oldalra állítjuk-e, vagy épp ellenkezőleg, gonosz, mindenre elszánt szereplővé változtatjuk. Az  úgymond 'jó' karaktereket könnyű, már-már unalmas megformázni, míg egy félelmetes szereplő kihívást jelent. Ha olvasunk egy könyvet, rögtön rájövünk, hogy ki a gonosz. Van olyan író, aki a karakter kinézetével érzékelteti, és aki vizuális típus, annak az effajta leírás már bőven elég ahhoz, hogy gonosznak érezzen valakit. Azonban egy gonosz karakter sokkal érdekesebbé válik, ha belelátunk a lelkébe, a gondolataiba, a múltjába. 
Úgy gondolom, hogy a gonoszkodásban is van értékrend és bármilyen furcsa is, a kisebb de célzottabb gonoszságokkal nagyobb hatást lehet elérni. Ha leírjuk, hogy megölt valakit, lehet az akármilyen kegyetlen, ugyan elszörnyülködnek rajta, elkönyvelik, hogy na ő egy gonosz karakter és olvasnak tovább. Ha viszont apró tettekkel, célozgatásokkal, titokzatossággal vonjuk körül a szereplőt, sokkal félelmetesebb hatást kelthet, mint akármi más.  
Íróként azt is eldönthetjük, hogy a karakterünk csúnya és gonosz legyen, a minél visszataszítóbb érzékeltetés céljából, vagy jóképű vagy szép és gonosz. Valljuk be, az utóbbi vonzóvá teszi a legfélelmetesebb karaktert is.
Olvasóként hajlamosak vagyunk a vonzó szereplőt sajnálni és ki akarjuk deríteni gonoszságának okát. A legtöbb esetben reménykedünk, hogy a végére megjavul, de ha ez minden könyvben így történne, nem lenne benne izgalom se tanulság. 
Ha példákkal kellene élnem, hármat tudnék felhozni. Mindhárom sorozatszereplő. 
Vegyük először a Vampire Diaries ősi családját, abból is a leggonoszabbikat, Klaust. Ő egy vámpír, lényében van a gonoszság, a tettei megbocsájthatatlanok, mégis van valami a személyiségében ami sokakat arra késztet, hogy már-már megkedveljék őt. Klaus karaktere is igen vonzó, ami még elfogadhatóbbá teszi számunkra. Hajlamosak vagyunk átsiklani könyörtelensége felett. 
A második példám a Once Upon A Time című sorozat Mr. Goldja. Ő kifejezetten visszataszító kinézetű, és még gonoszabb karakter mint Klaus. Viszont hatalmas titokzatosság lengi körül, ami kiszámíthatatlanná teszi, és kénytelenek vagyunk tisztelni őt. Az ő karaktere igazán jó példa annak bemutatására, hogy hogyan érjük el a tiszteletet a gonosz karterrel az olvasónál. 
Az utolsó példám szintén a Once Upon A Time című sorozatban van, ráadásul ő egy nő. Regina. A színésznő nagyon szép, viszont ez a karakter lehetne a Miss Universe is, akkor is borzasztóan félnénk tőle. Annyira körüllengi a személyiségét a könyörtelenség, a gonoszság és a félelmetesség, hogy szerintem már a nevének olvasásánál kiráz mindenkit a hideg. Remek példa arra, hogy hogyan érjünk el egy nővel ilyen fajta hatást. Ráadásul az ő karaktere bármit megtesz, a legádázabb dolgoktól sem riad vissza, tehát egy karakter talán akkor a leggonoszabb, ha ő maga sem fél semmitől. 
Összefoglalva, úgy gondolom, hogy mindenkiben van egy erkölcsi mérce, ami minden emberben más és attól függ, hogy számunkra mennyire félelmetes egy karakter, hogy ez a mérce bennünk milyen magasan található.

Nincsenek megjegyzések: