2012. május 1., kedd

A hónap írója - Paulo Coelho


"Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb."


Paulo Coelho napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik, amit jórészt mondanivalójával és gördülékeny stílusával ért el. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz. Teszi mindezt úgy, hogy a gyakran sablonos mondatpaneleket vallásos-misztikus témával tölti fel. A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egy irányzathoz, hanem korunk emberének elvárásai alapján felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít a természetvallásokból is. 

Coelho 1947 augusztusában született Rio de Janeiróban, Brazíliában. Pörgős életet élt, számos akadályt kellett leküzdenie, mielőtt világszerte ismert sikerkönyvek írójaként nemzetközi hírnévre tett szert. Kamaszkorában találkozott az elektrosokkos kezelés brutalitásával a pszichiátrián - szülei háromszor is behozták ide 1966 és 1968 között, mivel lázadását az őrület jeleként értelmezték. Titkos földalatti mozgalom tagja volt, ezért a brazil diktatúra elleni feltételezett bomlasztó tevékenységéért bebörtönözték és fizikai kínzásnak vetették alá. 
A későbbiekben csatlakozott Raul Sexias rocksztárhoz, és hippiként aktívan részt vett a "szeretet és béke" valamint a "szex, drogok és rock'n'roll" mozgalmakban. 120 olyan dalt írtak együtt (1973 és 1982 között), melyek forradalmasították a brazil rockzenét; némelyik ezek közül a mai napig sláger. Hérica Marmo írt Coelho életének erről az időszakáról.
A varázsló éneke: Paulo Coelho zenei karrierje (The Magician's Song: Paulo Coelho's Musical Career) című, 2007-ben napvilágot látott könyvében. Hippi, újságíró, rocksztár, színész, drámaíró, színházigazgató és televíziós programok rendezője - ez a forgószélszerű életmód véget ért 1982-ben, egy európai út során. Dachauban, majd később Paulo Amszterdamban titokzatos módon találkozott "J"-vel, új mentorával, aki rábeszélte, menjen végig a Franciaország és Spanyolország közti Santiago de Compostela nevű középkori zarándokúton. 

1986-ban, 38 éves korában elzarándokolt Santiago-ba, ekkor fordult vissza a kereszténységhez és találta meg újra azt a hitet, melyet iskolás korában a jezsuita atyák örökségül hagytak neki. Később erről az élményéről számolt be A zarándoklat című, 1987-ben megjelent első könyvében. Következő évben második könyve, Az alkimista, meghozta számára a világhírt. Ez a regény mára az egyetemesen elismert modern klasszikusok sorába emelkedett. A sokak által időtlennek tartott történet arra hivatott, hogy jövendő olvasók egész nemzetségeit elbűvölje és megihlesse.


További könyvei: 

Brida 
O Dom Supremo - A legnagyobb ajándék 
A valkűrök
Maktub 
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam 
Az ötödik hegy 
Love Letters from a Prophet - Szerelmes levelek a prófétától 
A fény harcosának kézikönyve 
Veronika meg akar halni 
Az ördög és Prym kisasszony
Mint az áradó folyó
Tizenegy perc
A Zahir
Mint hömpölygő folyó
A portobellói boszorkány
Alef
A győztes egyedül van

Az évek alatt számos rangos nemzetközi díjat nyert. A kritikusok gyakran dicsérik költői, realista és filozofikus stílusát, szimbolikus nyelvhasználatát, mely nem értelmünkhöz, hanem szívünkhöz szól. Az író 2002 óta a nagy presztízsű Brazil Irodalmi Akadémia tagja.
Paulo Coelho az egy ültőhelyben (45 perc alatt) dedikált, legtöbb nyelvre (53) fordított könyv (Az alkimista) Guiness világrekordjának birtokosa. A rekordot a 2003. évi Frankfurti Könyvvásáron tartott nemzetközi könyvdedikáláson sikerült felállítania.

Az író mögött meghúzódó ember szeret olvasni, utazni, sétálni, érdeklik a számítógépek, az internet, a zene, futball, és a Kyudo nevű meditációs íjászat. Feleségével, Christina Oiticicával együtt, hol Rio de Janeiróban, hol Európában élnek.

3 megjegyzés:

Jega írta...

Milyen érdekes egészen mostanáig azt hittem , hogy Coelho idősebb nálam, utána néztem és 7 nappal még fiatalabb is. Nem olvastam az életrajzát csak most az írásod után, és megdöbbentem, hogy mi mindenen ment keresztül. Így már megértem a könyveit, és a sikerét. Abban a bizonyos hatvanas években ragályként terjedt a "rock lázadás" a fiatalok között. Tagadtunk mindent amit a szüleink képviseltek, nehezen is tűrték, az állandó konfliktust. Irigyeltük és bámultuk a hippiket. Mindennel lázadtunk, öltözködéssel, hajviselettel, elfordultunk az egyháztól, pedig kicsi gyerek korunk óta vallásosan neveltek, és mi egyszerre ateisták lettünk. Emlékszem , akkor lázadó verseket írtam, ma már csak olvasom és csak néha írok egy egy négysorost. Nagy elzártságban éltünk akkor Magyarországon, de átszivárgott minden, számunkra fontos hír. Hát ezt juttattad eszembe Coelho írásoddal.

Judit írta...

Nekem a kedvencem Az ördög és Prym kisasszony című regénye, valamint a A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Az alkimista nagyon hasonlít Exupéryre, de ez csak az én véleményem.

Jega írta...

Az biztos, hogy nagy figyelemmel kell olvasni, és rá is kell hangolódni. Mindkét regényt olvastam, érdekesnek találtam, pontosabban különös hangulatúaknak.