2015. november 13., péntek

Írás... ami néha hobbi, máskor kényszer, avagy mi is a helyzet az irodalom órával?



Az írás nem más, mint önmagunk kifejezése, gondolatainknak megfogalmazása. A mindennapi életünkben egyfajta kikapcsolódást jelent, amikor kiszakadhatunk a valóságból és egy olyan világban alkothatunk, amely csak a miénk és el nem veheti senki. Szerintem egyikőtök sem nevezné az írást bonyolultnak vagy nehéznek, hiszen amit szeretünk csinálni, azzal könnyen boldogulunk, szívesen töltjük vele az időt és egyáltalán nem érezzük tehernek. Persze, néha vannak ihlethiányos időszakok, viszont ettől eltekintve soha nem érezzük kényszernek az írást. De mi zajlik a valóságban, amikor nem a képzelet alkotta világban írunk? 
Miért is olyan nehéz mondjuk irodalomból egy esszé összehozása, miért jönnek olyan nehezen a szavak, amikor máskor képesek vagyunk a gépen órákig írni és írni, mintha csak mellettünk ülne valaki, felolvasná a szavakat, a kezünk pedig automatikusan rögzítené mindazt? 
Habár már túl vagyok pár éve az irodalom órákon, saját tapasztalatból tudom, hogy bármennyire is szerettem, mégis nehézséget okozott, hogy megírjak egy fogalmazást, egy értekezést, bármit. Olyankor úgy éreztem, mintha kifacsarták volna az agyam és képtelen lennék bármit is írni, pedig tudtam, hogy ez otthon mennyivel könnyebben menne... majd később rájöttem a trükkjére és onnantól kezdve már nem okozott semmi problémát, hogy írjak és írjak ott is, egy olyan témáról, ami igaz, nem áll hozzám közel, ellenben tudtam, hogy meg kell vele birkóznom és teljesítenem kell.


Kötelező dolgok? Csak akkor, ha annak érezzük!

Az olvasással szeretném ezt példázni nektek. Szerettek olvasni, igaz? Ez nem is kérdés. Képesek vagytok órákig belemerülni és el nem szakadni tőle, még akkor sem, amikor már a sötétben kuporogtok az ágyon és erőltetitek a szemeteket, mégsem veszitek észre, hogy a Nap már rég lenyugodott. Ez talán sokakkal megesett már. Na, de ehhez is el kell valahogy jutni, hogy ennyire lekössön az olvasás... ezt saját tapasztalatból tudom, mert én régebben utáltam olvasni, szégyen ide vagy oda. Utáltam minden könyvet, ami vastag kötésű és baromi hosszú. Már akkor elment tőle a kedvem, mert csak az járt a fejemben, hogy mikor fogok a végére érni. Majd olyan tizenkét évesen jött egy fordulópont az életemben. Megkaptam az első könyvemet, amely végre nem kötelező volt. Csak egy ajándék anyától és a biztatása, hogy olvassam végig, mert szerinte tetszene nekem. Fanyalogtam, és húztam a szám... könyv, már megint. Végül csak belevágtan és kezdtem megérteni, hogy az olvasás talán nem is olyan rémes, ha valami olyan akad a kezembe, amit nem erőltettek rám és én akarom elolvasni. Nincs külső haszna, hogy olvasónaplót írjak belőle vagy dolgozat formájában beszámoljak róla. Nincs számonkérés, feleltetés vagy bármilyen kockázat. Csak annyi volt a lényege, hogy elolvassam és élvezzem. Majd az első ajándékba kapott könyvet még több könyv követte és lassan minden különleges alkalomra - mint a szülinapok, névnapok, karácsonyok, de ma már különleges napokon kívül is -  könyvet kaptam/vettem és az évek elteltével egész szép kis magánkönyvtárra tettem szert. 


Találd meg önmagad és bátran vállald fel!

S miért meséltem el ezt nektek? Mint nálam is, változott az olvasás iránti hozzáállásom, és ugyanígy lehet változtatni azon, hogy az irodalom órákon való írás ne kényszernek és feladatnak tűnjön, hanem hálás feladatnak. Tudom, sokszor olyan témát kaptok, ami egyáltalán nem érdekel benneteket vagy távol áll tőletek, és legszívesebben hagynátok az egészet, mert fogalmatok nincs, mit is lehetne erről három oldal terjedelemben írni?! Én úgy próbáltam ezen a nehézségen túllépni, hogy végig a saját világomra gondoltam írás közben. Tudtam, hogy a szavak bennem vannak és képes vagyok leírni, még akkor is, ha nem a történetemet írom, hanem egy teljesen, tőlem idegen esszét vagy érvelést. Az a baj, hogy nem engeditek, hogy önmagatok érvényesüljön. Rögtön eldöntitek fejben, hogy ez nem megy és nem is fog, mert nem arról kell írnotok, amiről szeretnétek. Viszont, ha szabadságot adtok magatoknak, hogy a saját hangotok megszólaljon a sorokban, az a hang, amit blogírásnál használtok, akkor menni fog. Egyéniségek vagytok és habár nem lehet teljes mértékben elrugaszkodni a valóságtól - hiszen ezen múlik a jegyetek és az órai teljesítményetek - mégis azt mondom, hogy adjatok az íráshoz önmagatokból. Amikor én itt írok nektek és hozok egy bejegyzést, ne gondoljátok, hogy nem nehéz. Hiszen itt én sem a saját történetemet írom, a saját világomat és mindig figyelnem kell arra, hogy hogyan fogalmazom meg a dolgokat, mit írok le nektek. Persze nem lehet összehasonlítani egy irodalom órával, de nekem itt kell teljesítenem, nap mint nap és amikor nehezen jönnek a szavak, veszek egy nagy levegőt és nem gondolkodom. Csak írom, ahogy érzem és gondolom, s közben megpróbálom végig önmagamat adni, a tapasztalataimmal és véleményeimmel alátámasztva. 

Ezt azt érzést kell megtalálnotok akkor is, ha egy olyan feladatot kaptok, amit nem ti választottatok. El kell attól vonatkoztatni, hogy ez egy kötelező dolog és meg kell próbálnotok azt az egyéni hangot átvinni a leírt sorokba, amely blogírásnál is előjön bennetek, mert ott van és képesek vagytok rá, hogy alkossatok akkor is, amikor muszáj... ezt már csak tudom abból is, amit a gyakorlati feladatokra írtok. Az is egyfajta "irodalmi esszé", nem? Igaz, más persze, de ez is egy feladat, ahol kaptok egy képet, zenét, vagy leírást a feladattal kapcsolatban, s annak ellenére, hogy eleinte biztosan semmi nem jut eszetekbe és úgy érzitek, nincs ihlet, végül mégis sikerül valami csodálatosat és lenyűgözőt alkotnotok, mert akarjátok. Ezt az érzést próbáljátok megtalálni órákon is, amikor reménytelennek tűnik a helyzet! Keressétek önmagatokat és az egyéniségetek hangját, s akkor nem tévedhettek és nem írhattok rosszat! 

Összegzés

  • Írjatok egy olyan témáról, ami távolabb áll tőletek! Ne kapcsolódjon az érdeklődésetekhez vagy olyan dologhoz, amelyben otthonosan mozogtok és amiről bő véleményt tudtok formálni! Ha kell, járjon kutatással és utánajárással, viszont a végére próbáljatok egy olyan összegzést írni, ami egyrészt tanít nektek valami újat, másrészt gyakorlatiasabbá teszi az irodalom órákon lévő esszéírás folyamatát is! Ha ezt beépítitek az életetekbe, valamint az írói munkátokba, akkor az órákon is jobban tudtok majd teljesíteni!
  • Ne feladatként tekints rá... legyen kihívás! Ha pozitív gondolatokkal próbálod átlátni, megérteni és teljesíteni, akkor kevésbé lesz "nyögvenyelős" és szenvedéssel teli folyamat a megírása. Tudom, hogy nem könnyű, de elsősorban a hozzáálláson múlik, és ha megvan a kellő motiváció, akkor a feladat teljesítése is sikeresebb lehet!
  • Próbáld a tapasztalataid alapján megközelíteni! Ha idegenebb is a téma számodra, biztosan van róla véleményed vagy valamennyi információd, amire támaszkodni tudsz. Ebből indulj el, ez legyen a kapaszkodód! A saját gondolatokkal ellátott íráson pedig sokkal jobban érződik majd, hogy az írója "mögötte" volt, és valóban érti is, amiről beszél, továbbá véleményt formál!
  • S egy személyes ötlet... akár alkoss itt, a Pennát a kézbe oldalán található, kéthetente megjelenő gyakorlati feladatokra! :) Persze, bármilyen más pályázat megfelel erre a célra. A lényeg, hogy gyakorolj és írj, minél változatosabb témákban!

Bízom benne, hogy hasznos volt ez a bejegyzés is és kíváncsian várom a hozzászólásokat, véleményeket!:)

Nincsenek megjegyzések: