2014. november 5., szerda

Mennyit tudtok a szereplőkről?



Egyszer már volt egy ehhez hasonló bejegyzésem, amely azt a címet viselte, hogy hogyan is legyenek élethűek a karakterek, s ezt főleg a párbeszédek valósághű mivoltára építettem. Most viszont arról szeretnék szót ejteni, hogy maguk a karakterek minden befolyásoló tényező és cselekmény nélkül hogyan is lesznek elképzelhetőek és szinte kézzelfogható jellemek. Egy történet írásánál nem csak az elengedhetetlen, hogy maga a sztori érdekes, izgalmas és jól felépített legyen. A történet lelke főleg a szereplőktől függ, azoknak a részletes felépítettségüktől és kidolgozásuktól. 

Amikor írjátok a szereplőket, látjátok is őket? Elképzeltétek már, hogy milyen lenne egy szimpla napjuk a történeteteken kívül? Milyenek lennének, ha átlagos életet élnének, mint mindenki más? Onnantól kezdve, hogy írni kezdtek velük és a karakterük által előre viszitek a történetet, kiválnak a tömegből és valakik lesznek. Viszont fontos, hogy ennek ellenére emberiek maradjanak. Ez így talán most furcsán hangzik és egyáltalán nem arra gondolok, hogy vámpír vagy bármilyen más természetfeletti lény az illető. Inkább csak úgy mondanám, hogy mint mi is - a mindennapjainkban, azon kívül, hogy írunk - vagyunk valakik. Vannak szeretteink, barátaink, stílusunk, mind zenében és mind öltözködés terén. Van kedvenc színünk, ételünk és olyanok is, amelyeket soha meg nem ennénk. Olyan dolgok, amelyek egyedivé tesznek bennünket és amelyektől Mi vagyunk. Mindenki különbözik. Nincs két egyforma ember a világon, tehát két egyforma karakter sem. Mindegyiket megkülönbözteti valami a másiktól és az, hogy ez észrevehető legyen, érzékeltetnetek kell.

Az elmondottak megvalósításához a következőket tanácsolnám:
- Írjatok össze kérdéseket azokkal az információkkal kapcsolatban, amelyekre kíváncsiak vagytok és tegyétek fel azokat a szereplőiteknek. 
- Mi a kedvenc időtöltése? Mi a kedvenc színe, van-e kedvenc együttese? 
- Esetleg vegetáriánus? Melyek azok az ételek, amelyeket imád? 
- Hogyan hordja szívesen a haját? Esetleg szemüveges avagy kontaktlencsét hord? 
- Mi volt az eddigi élete legjobb élménye? 
- Van-e olyan dolog az életben, amitől fél? Legyen az pókfóbia vagy tériszony. 
- Van-e kedvenc évszaka, napszaka? Kedvenc hely, ahová szeretne eljutni? Van-e példaképe? 
- Van rossz, berögződött szokása? Mondjuk körömrágás vagy tollal való kopácsolás az asztalon? 
- Álmában szokott beszélni? Horkolni? 
- Van jellegzetes arckifejezése, mozdulata, vagy szóhasználata? 
- Bevállalós vagy félénk típus? Pasik/csajok terén kezdeményező vagy fél lépni? 
- Van gyenge pontja, erőssége? Milyen a tanulásban? Kedvenc avagy nem kedvelt tantárgyak? 
- Hol és mikor született? Horoszkóp? 
- Mikor érzi magát leginkább felszabadultnak? 
- Melyek azok a helyzetek, amikor feszélyezettnek érzi magát? 
- Optimista avagy pesszimista gondolkodású? 
- Volt már komoly kapcsolata? Mik az elvárásai a barátjával/ barátnőjével szemben? Van ideálja? 
- Mi szeretne lenni? Milyen pályán szeretne elhelyezkedni? Ebben befolyásolják a szülei vagy van döntési lehetősége? Mellette állnak avagy ellenzik? 
- Mire a leginkább büszke és mi az, amit esetleg szégyell? 
- Milyen a szüleivel való kapcsolata? Nyitott és őszinte, vagy esetleg van olyan, amit valaha is eltitkolt előlük? 
- Van olyan, amit szeret, illetve nem szeret magán, magában? Változtatna valamin? 
- Hogyan kezeli a problémákat? Hamar felkapja a vizet avagy képes nyugodt maradni? 

Persze, ezeket a kérdéseket, témaköröket lehet bővíteni, s bár lényegtelennek tűnhetnek, de ha az ezekre adott válaszokat bele tudjátok szőni a történetbe egy párbeszéd vagy emlék felidézése által, sokkal élethűbbé válik a szereplő. Emberivé. Elképzelhetővé. Az egyetlen buktatója a dolognak, amit fontos, hogy elkerüljetek, hogy ezeket ne tényként közöljétek. Úgy elveszti a hitelességét és inkább hangzik pontokba szedett vázlatnak vagy összesítésnek, semmint valódi személyiség-és jellemábrázolásnak. Építsétek bele a szövegbe, tegyétek a szerves részévé és olvadjon össze a mondatok, gondolatok összességével! Ebben nagyon sokat segítenek a mellékszereplők, hiszen ezekben az interakciós helyzetekben mutatkoznak meg az érdeklődési körök, a reakciók, az érzelmek és a gondolatok, melyek észrevehetőek a mimikában, a mozdulatokban. 

Írhattok arról, hogy gyerekkorában mondjuk volt egy kisebb balesete, amelynek a hege még mindig látszik. Vagy lehet kedvenc könyve, amelyet olyan valakitől kapott, aki fontos volt számára. Lehet egy kedvenc fája a kertben, ahová gyerekkori emlékek fűzik, vagy egy kedvenc sütemény, amelynek az íze emlékezteti valamire/valakire. Ezekkel kapcsolatban, ha végeztek egy kis kutatást a szereplőiteknél, ti is jobban megismeritek, az olvasó pedig közelebb érzi majd őket magához. Persze, mint mindennek, ennek is megvan az ellenoldala, ha átestek a ló túloldalára és mesterkéltnek vagy éppen soknak hatnak ezek az elejtett információk. Meg kell találni azt az egyensúlyt, amelyben élni tudnak ezek a tulajdonságok, emlékek, jellemet kiegészítő tényezők. 

Remélem, hogy hasznos volt számotokra a bejegyzés. Ti hogyan alkotjátok meg a szereplőiteket? Részletesen kidolgozzátok őket a történet írása előtt, vagy esetleg a történet alakítja ki a jellemüket? Továbbá, van olyan könyv, amelyet olvastatok és hasonló, részletes jellemábrázolást tapasztaltatok az olvasás során, s amely emlékezetes maradt számotokra? Ha bármilyen észrevételetek van, írjatok bátran!:)

Nincsenek megjegyzések: