2012. június 28., csütörtök

Vendégírónk, FantasyGirl bejegyzése - Mitől válhat vontatottá egy történet?





Mind olvasók, mind írók számára kellemetlen szembesülni azzal a ténnyel, hogy nagyon könnyen lehet élvezhetetlen történetet alkotni. Bizonyára minden olvasott embernek akadt már olyan könyv a kezébe, ami egy idő után túl unalmassá vált ahhoz, hogy végigolvassa. Mikor elérkezik ez a pont, talán tudatosan nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, ami elvette a kedvünket az olvasástól, csupán félredobjuk a könyvet azzal a gondolattal, hogy majd tüzelőnek jó lesz :)
Személy szerint három alapvető problémát tudnék megfogalmazni az okkal kapcsolatban. Ezek egyike is elég ahhoz, hogy tönkrevágjon egy jól indult történetet, és nem árt figyelni rá írás közben, nehogy beleessünk az alábbi hibákba:

Kiszámíthatóság
Nem könnyű egyedit alkotni, sokan menekülnek a biztonságos, ismert alapötletekhez, melyeket csúnyán akár sablonosnak is hívhatnék. Napjainkból említenék erre példát: vegyél egy átlagos lányt, adj hozzá egy mindenki által kiszemelt, jóképű srácot és keverj hozzá még egy kis bonyodalmat, és íme kész a varázsrecept. Elgondolkodtál azon, hogy vajon mi alapján kapják fel az egyik ilyen alapú történetet, míg a másik a süllyesztőbe végzi? A válasz nem nehéz: az egyszerű alapokra jól építette fel történetét az előbb említett kategóriába tartozó könyvek írója. Ezeknél a történeteknél ugyanis mindenki pontosan tudja, hogy mi lesz a vége: a főhősök egymásba szeretnek és – kevés kivétellel – boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tipikus példák mutathatók még fel erre a romantikus regények közül, melyek a könyvesboltokban egész polcokat foglalnak el, és a legtöbb történetnek ugyanez a lényege.
Éppen ezért itt a „hogyan?” kérdés a fontos. El kell érni, hogy az olvasót érdekelje, hogy ez mégis miként történhet meg! Ha már a szerelmi történetekkel huzakodtam elő, említenék is példát arra, hogy milyen bonyodalom volt az, ami az egész könyvön - esetleg könyveken – keresztül fenntartotta bennem az érdeklődést: halálos beteg az egyik főhős; vagy kiderül, hogy a szerelmesek testvérek. De nem mindesetben kell ennyire komolynak lennie a bonyodalomnak, lehet az akár mindennapos vagyoni, társadalmi különbség is. Hiszen gondoljunk csak bele: a krimik esetében kevés az olyan, ami ne azzal végződne, hogy a jófiúk elkapják a rosszfiú(ka)t mégis elolvassuk, mert minket a „hogyan” érdekel!

Szappanopera jelleg
Mindenki hallotta már a kifejezetést, hogy „húzzák, mint a rétestésztát”. Találékony szófordulat, mikor olyan történetről beszélünk, melyet már a végletekig nyújtottak, akár egy rossz szappanoperát. Észrevételem szerint leggyakrabban sorozatok esetében fordul elő, hogy az első – eredetileg egy részesre tervezett – könyv után a többi kötet már elég erőltetett, de ez megeshet egy könyvön belül is. Az egymásra nem logikusan épülő cselekmények, a fölösleges kitérők és elcsépelt jelenetek sokasága könnyedén okozhatja azt a bizonyos sürgető érzést, mikor olyan eseményre vársz, ami végre már előmozdítja magát a történetet. Megfigyeléseim szerint manapság már nem túl gyakori hiba, de előző századi vagy még korábbi könyvekben gyakorta előfordulnak olyan hosszú leírások és/vagy elbeszélések, melyek elveszik a kedvünk az olvasástól. Ilyen például, mikor a főhős családfájának bemutatásakor az író kitér arra is, hogy az üknagyapa sógorának született egy szőke, kék szemű fia vagy mikor egy csatajelenetet fejezeteken át képes leírni.
Ennek a hibának a jó kikerülési módja saját tapasztalatom alapján, ha kihagyod a történetből azokat a részeket, melyeket te magad sem olvasnál el. Lehet, hogy Te szívesen ecsetelnéd oldalakon keresztül a főszereplőt szobájának kinézetét, de gondolj bele: Te szívesen olvastad a kötelező olvasmányaidban az efféle leírásokat?

Nem életszerű
Nem meglepő, hogy egy karakterek csak akkor lesz valódi, „élő” személyek, ha hibáik is vannak, hiszen senki sem tökéletes. Viszont talán nem is gondolunk bele, hogy ennek a személynek bizony akarnia is kell valamit. Minden embernek vannak céljai, valamit mindenki el akar érni. Egy szereplő csak akkor lesz élethű, ha vannak kitűzött céljai, melyek megvalósításán dolgozik a cselekmény folyamán. A karakterek, melyek céltalanul viszik végig a történetet, és csak tengnek-lengnek, untatják a legtöbb olvasót. Ha pedig csupán az eseményekkel sodródik a szereplő, akkor elvesztheti a befogadó szimpátiáját. Mert hát ki szeretne valaki olyat, aki nem hoz önállóan döntéseket, cselekszik függetlenül, néha talán éppen helytelenül. Ráadásul a karakter jellemfejlődéséhez is fontos lehet tudni a mű elején megfogalmazott céljait, vágyait és hogy ezek hogyan változnak meg a történet folyamán.
Tehát ha új szereplőt formálsz meg, érdemes tisztázni azt is, hogy mit akar, mert ez jelentős előremozdítója lehet az eseménysornak. Ahogyan Ray Bradbury mondaná: „Először találd ki, mit akar a főhősöd. Aztán kövesd őt!”

Vontatottá természetesen más módon is válhat egy történet, de én ezeket a hibákkal találkozom a leggyakrabban mostanában. Remélem, hogy tanácsaimmal sikerült segítenem, és nem untattalak Titeket nagyon! :D

2 megjegyzés:

Aeris írta...

Szia FantasyGirl!

Nagyon tetszett a cikked, hasznos volt =)
Egyetértek, nagyon nehéz olyat alkotni, ami nem kiszámítható, mégis dinamikus a történetvezetése. Én is sokszor bajban vagyok, hogy hova rakjak egy-egy jelenetet, hol késleltessek, vagy mit mondjak el hamarabb. Szerintem elég nehéz ezt jól kikalkulálni, és sajnos egyre több olyan könyvet olvasok, ahol szerintem nem is nagyon sikerült az írónak.
A szereplős tanácsod itt a végén, nagyon megfogott =) Eddig is tisztában voltam vele, hogy úgy ideális, ha a karakter formálja a történetet és nem fordítva, de sokszor nagyon lusta vagyok kidolgozni egy-egy főbb mellékszereplő személyiségét, célját. Ám elolvastam a bekezdésed, és most nagyon megjött a kedvem hozzá =D
Köszönöm, hogy olvashattam =)

FantasyGirl írta...

Szia!

Nagyon boldog vagyok, amiért hasznosnak gondolod a cikkemet, és különösen örülök, hogy sikerült kedvet csinálnom a karakterkidolgozáshoz az utolsó bekezdésemmel :)
Én köszönöm, hogy olvastad!

Ölel, FantasyGirl