2012. július 7., szombat

Becksie - Döntésvölgy - Penna Galéria



Négy keserű szó. Fájdalom. Félelem. Rettegés. Halál. Ezek terjengtek gondolataimban azóta… A mióta is?Hogy őszinte legyek,fogalmam sincs.Utolsó emlékem egy éles fény csík, ami vadul bántja szemem.Pár pillanattal később már minden érzés eltűnt,s semmit nem éreztem.Testem könnyed volt,akár csak egy hópihe,ám a következő pillanatban friss pázsitot éreztem magam alatt. 
A félelem vadul lepett el.Féltem a fájdalomtól,attól,ami a szemem elé tárul.Vajon mit fogok látni?Egy hatalmas sóhaj közepette erőt vettem magamon,s kinyitottam szemeimet.A kép ami elém tárult elképesztő volt.Az égen magát az életet láttam.Úgy éreztem, mintha a mozi teremben ücsörögnék.Csak a különbség az volt,hogy székek helyett a zsenge zöld pázsiton ücsörögtem,lábaimat felhúzva.Az ég,akárcsak egy filmvászon,a képek vadul váltakoztak.Ijesztő volt, s úgy éreztem a film amit nézek, rólam szól.Láttam magam, miután megszülettem,magamat öt évesen karácsonykor,mikor vigyorogva adom át a nagyinak az ajándékát.Pár pillanat múlva az első sulis napom jelent meg az égen, majd a ballagásom.A képek vadul váltakoztak, volt ami homályos volt kissé.Mintha valaki az életemet vetítené le.Csodálkozva néztem körbe,miközben azon agyaltam,vajon más is látja-e ezt,de csak én voltam ott.Messze tőlem hegycsúcsok emelkedtek a magasba,és alig pár méterre tőlem egy hatalmas diófa állt,s pont úgy nézett ki,mint ami a nagyi kertjébe volt.Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, így meglátva Őt.Nem akartam hinni a szememnek.
- Nagyi-nyögtem, mire Ő rám pillant kedves, mosolygós tekintetével.Furcsa volt látni újra Őt főleg, hogy egy fény ragyogta körbe.
- Kicsi Stormie-simítja végig sötét,fekete hajamat. Érintésétől kirázott a hideg,és úgy éreztem,hogy belehalok,ha megint elveszítem.
- Mi történt?-nyöszörgöm,és attól féltem,nem hallja meg őket.
- Nyugodj meg.Gyere velem-fogta meg gyengéden kezemet,és ezzel megint biztonságban érzem magam.Az érzés már idegen volt.Hirtelen csapott meg,s kerített hatalmába. Ezért hálás voltam a nagyinak.
-Hol vagyunk?-a kérdést hirtelen tettem fel,fel se fogom,hogy én mondom.Nagyi mosolyogva rám pillantott,miközben egy óceánhoz értünk. 
-Ez a Döntés-Völgy.Azért vagy itt,mert élet s halál közt lebegsz-mondta ki nyíltan,mire én megremegek.Újra az égre pillantok,ahol magamat látom,amint dühösen becsapom magam után anyám fekete Fiatját.
- Az autóbaleset-nyögöm ki hirtelen, és a kezem az arcom elé kapom.
- Igen.Viszont még nem érkezett el az időt,ezért dönthetsz.Nincs sok időd,ha nem döntesz időben,akkor velem jösz-mutat az óceánra-Ha sikerül,oda jutsz fel- mutat az égre. 
- Nem fent kéne lennie a mennyországnak?-kérdem mosolyogva, mire nagyi felnevet.
- Ki hogy képzeli.A Döntés-Völgy mindenkinek más formában jelenik meg,már,ha megjelenik.Egyszer mindenkinek eljön az ideje,mikor már az utad a mennybe vezet-simította végig karom a nagyi,mire megremegtem.
-Mit tegyek, hogy éljek?
-Harcolni-jelentette ki,mire én kérdőn kezdtem bámulni őt-A halállal.
-És hogy?-kezdtem harapdálni ajkaimat,és remegni kezdtek. 
-Hinni az életben,bízni, erősnek lenni!És te erős vagy Storm!-nézett rám bíztatóan,mire én bólogatni kezdtem. 
-mi alapján dől el,hogy kinek mi alapján mutatkozik meg ez a hely?-kérdeztem,mire,Nagyi megsimította rakoncátlan tincsimet.
- Az emberek személyiségétől.Összegyűlnek a számára legfontosabb dolgok.Például a fa a kertemből,a természet.
Elengedtem a nagyi kezét,majd az erő elképesztő hévvel ragadott el.Megfordultam,az ég felé néztem,karjaimat felemeltem,majd mély levegőt vettem.
-ERŐS VAGYOK!VISSZA FOGOK TÉRNI!-üvöltöttem,majd a következő pillanatban hatalmas szél támadt.Vadul belekapott hajamba, úgy éreztem repülni kezdek.Azt éreztem,a szelet én irányítom–Nagyi, ez mi?
-Az élet szele!Vigyázz magadra!-kiáltotta. A szél magával ragadott,majd az ég felé kezdett repíteni, ahol megláttam élettelen testem,amint egy kórházi ágyon fekszik.Láttam ahogy Anya sírt is, közben apa ölelte magához.Úgy éreztem,hogy átrepülök az égen majd minden elsötétült előttem.Azután újra éreztem.Fájdalmat,félelmet,rettegést és…és életet.

Nincsenek megjegyzések: