2012. július 7., szombat

Oda és vissza, avagy írjunk párbeszédet!



Párbeszéd írására már elég rég volt példa, úgyhogy ideje visszatérni. Most ebben a témában hoztam számotokra feladatot, melynek lényege a következő lenne:
Feladat: készítsetek egy tetszőleges párbeszédet, általatok választott szereplőkkel és cselekménnyel. Semmit nem kötök meg, bármiről szólhat a történet. A lényeg, hogy most csak is és kizárólag a párbeszéd kapja a főszerepet, mindenféle magángondolat, leírás vagy átvezető szakasz nélkül. Hogyan is értem ezt? Általában, minden párbeszédnél olvashatunk olyanokat, mint "mondta, gondolta" és a többi. Most ezeket el kellene hagynotok, mindenféle formában és csak is párbeszédről lenne szó, akárcsak a való életben, hiszen ott sincs időnk efféle gondolatokra, hogy kis monológot folytassunk magunkban a párbeszédet, témát illetően. 
A feladat célja az lenne, hogy mindenféle leírás nélkül a kimondott szavakon keresztül érzékeltessétek a karakterek érzelmeit, ki nem mondott gondolatait. A szituáció alapján kell vázolnotok a cselekményt, a történéseket, és ez alapján kell elképzeltetni velünk, olvasókkal az adott helyszínt is. Ennek értelmében, több szereplővel kell együtt dolgoznotok, viszont ügyeljetek arra is, hogy ne válasszatok túl sok karaktert, mert abba könnyen bele lehet bonyolódni. Kettő, három, esetleg négy még belefér, mert a neveiken nevezve őket és nem mellékesen, a személyes tulajdonságokkal felruházva őket, könnyen követhetők és felismerhetők, hogy éppen, mikor, ki mit is mond.
Remélem, érthető számotokra a feladat, de aki esetleg példát is szeretne rá látni, az megtekintheti a halloween-i penna feladatot, amelyben volt ugyanerre a típusra példa. Azon belül is a 3. feladat típusnál, Egy kis boszorkánykodás... csokit vagy csínyt címmel. (link a dőlt betűs, kiemelt részen)

További, nem kötelező feladat

Íme egy második kommentes lehetőség is, amely csak ajánlott jellegű azon alkotók számára, akik inspirációt éreznek rá. Viszont, hangsúlyozom még egyszer, ezt már nem kötelező megírni!
A feladat egyszerű... a mellékelt zenére írhat történetet az, aki szeretne, s természetesen, erre már nem vonatkoznak a kötelező jellegű feladat kikötései. Lehet benne párbeszéd, monológ, tájleírás. Akármi. Akárcsak máskor, egy szimpla kisebb novellánál. Ha megihlet benneteket és van hozzá ötletetek, elképzelésetek, szívesen várjuk hozzá az alkotott történeteket, egy kommentben! Ez persze, semmit nem jelent azoknak, akik csak a kötelező részét teljesítik és ezt pedig nem. Nem számít bele a döntésbe oly módon, hogy na aki mindkettőt megírta, azt ítéljük majd talán a legjobbnak.

Alsynia
Shaera - Különdíj
FantasyGirl - Különdíj


Becksie - Különdíj

34 megjegyzés:

tpr írta...

Sziasztok!
Hú! Én lennék az első? Remélem, tetszeni fog... :)


Az igazság...

- Ne! Tegyél le, vagy nagyon megbánod...!
- Miért? Tudtommal én vagyok az erősebb, Eleanor... Igaz, hogy mindketten tizennyolcnak nézünk ki, és nagyjából ugyanolyan erősnek, ám ne feledd, hogy én tizenöt évvel idősebb vagyok nálad!
- A bátyám erősebb nálad, Tony...
- Jó, elismerem. Steve erősebb nálam... Boldog vagy?
- De még mennyire! És letennél végre?
- Oké. Már el is engedtelek.
- Tony, látom, még mindig nem szereted, ha megmondják, mit tegyél... Pont, mint Pompejiben...
- Steve... Legalább ne a húgod előtt...
- Tony, maradj csendben! Steve, mi történt Pompejiben?
- 79-ben, pontosan 1933 éve, amikor kitört a Vezúv...
- Pofa be, Steve!
- Tony, joga van tudni a húgomnak, mi a történt a családdal...
- De Steve, azt mondtad, mi a mai Svájcból származunk...
- Eleanor, hazudtam... Mert tudtam, mennyire szereted Tony-t. De már nem fogom tovább titkolni, mert annak rossz vége lesz.
- Szóval Pompejiben éltünk?
- Igen. Anya és apa akkor haltak meg, amikor kitört a Vezúv. Te akkor voltál három éves, én tizenhat, Tony pedig tizennyolc. Tony-t bízták meg azzal, hogy a mi családunknak segítsen menekülni...
- Fogd be, Steve! Fogd be! Ha Eleanor nem lenne itt, akkor...
- Akkor? Nekem esnél? Tudom, hogy mindig miatta türtőzteted magad, amikor felhozom a témát...
- De áruljátok már el, mi történt, fiúk!
- Ha elmondod, Steve...
- Akkor egy emberrel több lesz, aki tudni fogja az igazságot. Nem igaz, Eleanor?
- Csak mondd már, Steve!
- Szóval... Neki kellett volna segítenie, és úgymond "megvédenie" anyát és apát. Nem tette. Inkább megölte őket, és nekem is azt mondta, öngyilkosok lettek... Csakhogy, miután eljöttünk Pompejiből, én rájöttem, végig hazudott. Őmiatta haltak meg a szüleink, Eleanor...
- Ez igaz, Tony? Igaz?!
- Az hát, Eleanor! A bátyád mindig is átlátott rajtam... Eddig csak azért nem végzett még velem, mert tisztában van vele, hogy szeretjük egymást... Tudta, téged már azelőtt is nekem szánt a sors, mielőtt még megszülettél volna...
- Ebben kételkedem... Hogy tehetted, Tony?
- Nyugi, Eleanor!
- Steve, ne nyugtatgass! Tony, most az egyszer ne hazudj! Miért tetted ezt?
- Steve, miért mondtad el neki?
- Mert már így is sokáig hazudtam a szemébe. Nem hagyhattam, hogy ezt tedd vele... Nem nézhetsz rá úgy, mintha semmiről sem tudnál...
- Gyűlöllek, Tony! Gyűlöllek!
- Eleanor, kérlek, ne mondj olyat, amit még megbánhatsz!
- De igen, Tony. Mondok. Mert te vagy az oka, hogy nem ismerhettem a szüleimet...
- Eleanor, gyere vissza!
- Nem, Steve. Soha többé nem akarom látni Tony-t.

Cynthia Cylise Cullen írta...

Sziasztok!
Rég írtam már ilyen feladatra, de ma reggel elkapott az ihlet, és megszületett ez a mű. Jó olvasást!
U.i.: Bocsi az előzőért, de találtam néhány hibát, amit az előző két átolvasás során nem találtam meg, és kijavítottam...

Vita

-Hát nem csodálatos?
-Nem tudom, mit látsz benne csodálatosnak. Ez csak egy hegy. Magas és meg kell másznunk. Akadály.
-Jaj, ne legyél már mindig ilyen borúlátó! Inkább gyere ide, és fogd meg a kezem!
-Tessék, itt vagyok. Innen se csodálatos. Nem tudom, mit lelkendezel minden szikla láttán, Judy, hisz mind ugyan olyan, és épp emiatt nem is lehet csodálatos. Szép talán. Még a gyönyörű elmegy rájuk. De hogy csodálatos?! Nevetséges.
-Istenem, hogy te semminek sem tudsz örülni! Meg sem próbálsz jó pofát vágni a dologhoz. Na, látod, ez az, ami nevetséges!
-Legyen neked igazad.
-Mindig megfutamodsz a viták elől, és mered állítani, hogy értékes, realista ember vagy. Gyáva vagy. Nem is tudom, mér nem hagytalak már rég el.
-Várj, ne szaladj! Állj! Köszönöm. Figyelj Judy! Már akkor is tudtad, hogy nehéz eset vagyok, amikor először találkoztunk. Azt mondtad, nem zavar…
-Engedj el! Ne érj hozzám! Nem érdemled meg, hogy szeresselek! Vagy hogy bárki szeressen! A feleséged és a gyerekeid és ezért hagytak el. Szerethetetlen vagy!
-Erre nem tudok mit mondani…
-Na, látod, most már igazam van! A soha viszont nem látásra, Luis.
-Ez most azt jelenti, hogy vége?
-Miért, volt köztünk valaha is valami? Éreztél te életedben már valamit?
-Fájdalmat…
-Látod, ez a te bajod! Annyira ragaszkodsz a múlthoz, hogy képtelen vagy értékelni azt, amid van, és meglátni a reményt a jövőben.
-Te vagy a reményem…
-Jó duma… Viszlát! Hé, au! Engedj el, te idióta! Ez fáj!
-Bocsáss meg! Én csak sze… Fontos vagy nekem. Nem hagyhatom, hogy így kisétálj az életemből!
-Ugyan már! Nem is vagy képes kimondani! Én csak Dorothy pótlására kellettem. De sajnálom, én nem vagyok olyan, mint ő. Még annyira se tudlak elviselni.
-Az, hogy valakit szeret valakit, nem a szavaival, hanem a tetteivel tudja igazán kifejezni.
-Ó, szóval vegyem úgy, hogy én sose jelente… Mmm! Engedj el, te vén…! Hogy jössz te ahhoz, hogy itt csókolgass!
-Csak két évvel vagyok idősebb nálad…
-Igen, de sokszor úgy csinálsz, mintha hatvannal…
-Szeretlek. Tessék, kimondtam, és igaz. Így görbüljek meg.
-Várj!
-Hé, ne feszegesd az ujjamat! Ez az én esküm.
-De hát majdnem egyenes volt!
-Most akartam begörbíteni…
-Nem hiszem el.
-Pedig így van. Szeretlek. Most addig fogom hajtogatni, míg el nem hiszed. Ez az igazság. Szeretlek. Igaz, nem tudok úgy lelkesedni egy kavicsért, egy virágért vagy egy felhőért, mint te… Lehet, hogy néha házsártos öregemberként viselkedek. Lehet, hogy lusta vagyok, és béna, és szánalmas…
-És a hajad se tetszik…
-Mi bajod a hajammal?
-Tudod, van az a fogas műanyag, amivel az emberek a hajukat simogatják. Úgy hívják: fésű.
-Hagyj békén, csak a szél fújta szét! Meg amúgy is, ez az én vallomásom. Szóval, hol is tartottam?
-Ott, hogy béna vagy és szánalmas.
-A mondat „Lehet”-tel kezdődött, nem?
-De. Viszont nem az én dolgom eldönteni, hogy igaz-e?
-Ha-ha-ha. Vicces vagy.
-Én élvezem…
-Lehet, hogy ez tényleg nem működik…
-Látod, nem ezt mondtam úgy tíz perccel ezelőtt? Most felesleges fecsegéssel töltöttél tíz percet. Ennyi idő alatt vagy két hajszálad meg is őszült.
-Szeretem a fanyar kis humorodat.
-Hé, már megint meg akarsz csókolni!
-Én? Dehogy!
-Dehogynem! Láttam, hogy csücsörítesz!
-Csak hülyén vettem levegőt.
-Néha azt is hülyeségnek tartom, hogy veszel…
-Édes vagy... Jó, akkor meg akartalak csókolni. Így megfelel?
-Nem, mert nem tetted meg… Hmm, így már mindjárt jobb…
-Akkor elhiszed, hogy szeretlek?
-Gyere, üljünk le ide, és nézelődjünk!
-Megkergültél?! Ez magasan van! Bármikor leeshetünk.
-Én nem foglak lelökni téged, és tudom, hogy te se fogsz engem.
-De… De nekem tériszonyom van!
-Fogd meg a kezem! Na, jobb?
-Ölelj meg, és még jobb lesz!
-Attól félek, szeretlek.
-Attól félek, én is téged. És tényleg… Ez a hely csodálatos. De nem a kövek miatt… Miattad.

Szatti írta...

Szia tpr!

Nagyon örülök, hogy elsőként alkottál a feladatra. Az első alkotás mindig fontos, mert bátorítja a többieket:) Úgyhogy, ez egy fontos momentum.
A történeted érdekes volt és tetszett az indítás is, viszont végig olvasva nekem nagyon erőltetett volt mind a párbeszéded és a cselekmény is, amellyel nem is lett volna baj, csak egyrészt bezavaró volt, hogy minden egyes mondatban használod a karakterek neveit, másrészt nem igazán jött át az az érzet, amelyet akkor kéne érezni, amikor becsapnak. Arra nagyon ügyelj, hogy rendben... érzékeltetni kell, mikor ki beszél, de amikor végül is lényegtelen a párbeszéd szempontjából, hogy ki is mondja, nem muszáj feltüntetni.
Köszönöm, hogy írtál a feladatra és remélem, hogy a leírtak alapján, átolvasva, kicsit átgondolod a feladatod és remélem, egyet értesz velem dolgokban. Puszi!

Szatti írta...

Szia Cylise!

Ez igazán kedves történet volt, még a veszekedés ellenére is, amelyet az apró kis viccek nagyon feldobtak mindvégig. Remek volt, ahogy dobálóztak a mondatokkal, igazán életszerű volt, valamint nagyon tetszett az is, hogy bizonyos cselekmények, amelyeket nem írhattál le, belecsempésztél a mondatokba. Pl, ha megfogta a karját, vagy felé hajolt, stb. Ezeket nagyon jól elrejtetted. Gratulálok neked, szuper volt. Nagyon tetszett :)

Lénárt Barnabás Orosz írta...

A jó és a rossz

-Hát szervusz! Hogy kerülsz ide?
-Szervusz! Tudod: ha rossz kedved van, én máris itt vagyok! Számíthatsz rám. Jól meghíztál, amióta nem láttalak.
-Kösz. Te viszont olyan vagy, mint aki éhezik!
-Úgy is van! Ígértél nekem valamit… Amikor évekig épphogy éhen nem haltál, én segítettem, hogy legyen kedved élni! Amikor mindenki rajtad röhögött, én adtam erőt neked, hogy kibírd! Megígérted…!
-A dolgok megváltoztak és én is megváltoztam!
-Azt csak hiszed!
-Oké, akkor úgy mondom, hogy fejlődtem! Már senkin sem akarok bosszút állni semmiért!
-Gyáva vagy!
-Egyáltalán kin kellene bosszút állni? Ki tehet róla, hogy anyu beteg volt, hogy bezárták a munkahelyeket, hogy nem volt gyerekkorom? Kit okoljak??
-Nem emlékszel a halállistára, te szerencsétlen?
-Nem! A nevekre nem, és nem is érdekel!
-Nem a fenét! Igazságtalanok voltak! Veled és a családdal is!
-Te is tudod, hogy nem ez a lényeg! Érdekel is téged az igazság…Azt csak én találtam ki neked, hogy tompítsak egy kicsit a valódi szándékodon…Hogy valami értelmet adjak neki, aminek a gondolatát el bírom viselni.
-Miről beszélsz?
-Arról, hogy gyönge vagy! A gyilkolástól lennél erős, igaz? Azt hinnéd, legalább egy percre, hogy te is vagy valaki…Hát nem!
-Hát de! Mennyit segítettem, nélkülem céltalan voltál, és most megint az vagy, ahogy elnézlek…Ez az állandó vigyorgás mindenkire, hánynom kell tőled! Nyomás gyúrni, zabálj, erősödj, tanulj önvédelmet, vegyél fegyvert!! És akkor majd nem kell mindenki seggét nyalnod!
-Nem teszem azt! A jósághoz sokkal több erő kell, mint a te hülyeségeidhez. És mondd csak, ha olyan erős vagy, miért nem győztél még le? Na?!
-A gyávaságod valóban erősebb nálam! Hát erre én nem lennék büszke a helyedben.
-Szóval tegyem meg, mi?! Oké, mondjuk hogy…Ott az a rohadék a negyedikről! Aki a rákos bácsival ordibált. Ő jó lesz? Legyünk igazságosztók, oké! De a sittre velem jössz…Ott rohadsz te is! Mert bujtogatni, azt tudsz! De annyi eszed nincs, hogy megússzuk! Na, megyünk a sittre? Hát én nem megyek! Már nem kellesz nekem, régen segítettél, amiért hálás is vagyok! De most már csak hátráltatsz! Nem akarod, hogy igazán jó legyen nekem, ugye? Mert akkor te…akkor…meghalsz. MEGHALSZ!
-Ez az, ez az! Ez már tetszik! Hát még ha kint is elővennéd ezt a hangot, a nagybetűs életben…talán annyival is beérném. Mit szólsz? Na, egy kis kompromisszum?
-De aztán nem ám hülyeségeket követelsz!
-Nem fogok! Én nem akarok neked rosszat, és te se nekem. Ugye? Hisz nem magadat félted a börtöntől, ó, te elvolnál ott, mint a befőtt…tudod, hogy én nem bírnám ki…igen, én vagyok a gyengébb, oké…
-Még sosem voltál olyan erős, mint most, amikor ezt elismerted! Gyere, ölelj át!



-Sziasztok! Mi ez a veszekedés? Kivel…
-Semmi! Én csak…telefonáltam! Kihangosítóval.
-A lépcsőházban is hallani lehetett. Még sosem hallottalak kiabálni! Ki dühített fel ennyire?
-Egy régi ismerős. Semmi baj, drágám! Kibékültünk.

Izzyfrom írta...

Szia, itt az én művem. Remélem, tetszeni fog :)

-Te is emlékszel még arra a napra, amikor elterveztük, hogy megváltjuk a világot?
-Gyerekek voltunk még…
-Mégis valóra vált az álmunk, el tudod te ezt hinni?
-Nem. Olyan, mintha még mindig álmodnék. Pedig nem, és erre itt a legékesebb bizonyíték, a gyűrűsujjamon.
-Bizony, téged feleségül vesz Josh, én meg megkaptam a lemezszerződésem. Minden remekül alakult.
-Aha, úgy tűnik. De miért hoztad fel most ezt? Inkább mesélj, mi van Bennel? Sosem beszélsz róla…
-Nem állok vele szóba.
-Még mindig amiatt a...
-Szóba se hozd, kérlek!
-Maja, de ez volt a nagy álmod! Los Angelesbe költözni, találni egy remek kiadót, akik kiadhatják az életed munkáját, és feleségül menni Benhez. Mi változott?
-Én, én változtam meg Hanna. És Ben is. Nem az, akinek hittem.
-Rocksztár. Mégis mit vártál tőle, hogy amíg te a világot járod, ő itthon fog rád várni, sakkozgatva?
-Ne mondd, hogy én tehetek mindenről, oké? Muszáj volt elmennem, és azt hittem ennél nagyobb az önuralma, a fenébe is!
-De szeret téged, ő maga mondta nekem. Te is szereted. Hol itt a probléma?
-Hanna, te ezt nem értheted, neked minden olyan tökéletes Josh-sal, de…
-Ne gyere itt nekem a kifogásokkal, Maja Volner! Véghezvittük a lehetetlent, átrepültük a fél világot, csakhogy itt lehessünk. Sikerült! Miért hagyod, hogy egy ostoba csók mindent megakadályozzon? Nehogy már egy részeges este miatt mindenről lemondj!
-De fáj… annyira szeretem őt, Hanna. És rossz látnom, hogy ő feleannyira se akar engem, mint én őt.
-Szóval erről van szó. Félsz az érzéseidtől.
-Nem, dehogy!
-Ne hadonássz itt nekem, ismerlek már évek óta! Te rettegsz attól, hogy elkötelezd magad mellette! Te jó ég, Maja, te tényleg szerelmes vagy belé!
-Csitt már, még meghallja!
-Eredj már, és beszélj vele. Alig várja, hogy ismét a karjaiba omolj. Őrülten bánja azt az estét.
-Remélem is.
-Most meg mit puffogsz? Indíts!
-Csak hogy tudd, ha még egyszer megteszi, nem csak az ő tökeit fogom letépni, hanem téged is kinyírlak.
-Rendben, amit csak szeretnél, csak menj már oda hozzá!
-Jó, oké. Indulok. Most örülsz?
-Repesek a boldogságtól. Szia, drágám!
-Pás, Hanna!
-Kérlek Ben, ne mondd el neki, hogy én voltam az a lány…
-Mondtál valamit?
-Semmit… meg sem szólaltam, Maja.
-Akkor oké. Holnap találkozzunk és csak hogy tudd, imádlak!
-Én is imádlak, kicsi Maja. Én is imádlak… de remélem akkor is ezt fogod mondani, miután kiderül az igazság…

Szatti írta...

Szia Barnabás!

Ez igazán nagyszerű írás volt, és nagyon örülök, hogy olvashattam. Érdekes volt olvasni a vitát, amelyet nagyon jól megírtál, mivel pörgött, folyamatosan történet valami. Nem volt unalmas vagy erőltetett. Gratulálok a munkádhoz, nagyon tetszett és köszönöm, hogy írtál a feladatra!

Szatti írta...

Kedves Izzyfrom!

Nagyon érdekes művet alkottál. Tetszett a párbeszéd és hogy nálad is végig történtek az események a párbeszéd váltakozásával. Jól alakítottad a beszélgetést mindvégig és tetszett, hogy mindkét fél életébe bepillantást engedtél. Köszönöm, hogy írtál. Gratulálok a művedhez!:)

Anxi írta...

Szökés

- És most?! Hogyan tovább?
- Hol a pénz?
- Jézusom!
- Ezt nem mondhatod komolyan! Bennt hagytad?!
- Ccss... Halkabban, kérlek! Anyáék meghallják! Hagyjuk a pénzt és gyerünk!
- A félretett pénzed nélkül sehova, Emma! Mihez kezdünk üres zsebbel? Hogyan fizetjük ki a buszjegyet New York-ba?
- Mégis hogy az istenbe tudnék vissza mászni a szobámba? Láthatod, milyen magasan van az ablak. Majd a nyakam törtem, ahogy kiugrottam.
- Majd tartok bakot. Gyerünk!
- Jason, kérlek! Menjünk már innen! Ha anyámék elkapnak, mindkettőnknek vége! Van egy pár márkásabb ruhám a táskámban, majd eladok párat. Meg nálad is van pénz, nem?
- Egy fityingem sincs. Mikor hazaértem ma suliból, észrevettem, hogy anyám áttúrta a szekrényemet és megtalálta a pénzem. Már régen eljátszotta vagy elitta... Nézd, Emma! Én szeretlek! De nem vagyok hajlandó egyik nyomorból a másikba menekülni. Itt a kezem, tartom a bakot, felmászol az ereszen és kész. Siess!
- Jaj, jól van. De én szóltam előre, hogy le fogunk bukni! Tolj magasabbra! Nem érem el!... Oké, sikerült, benn vagyok.
- Először dobd le a pénzt!
- Oké. Kapd el! Megvan? Akkor most ugrom én! Jason, hova mész? El kell kapnod! Jason! Gyere vissza! JASON!!!
- Kislányom, mi ez a ricsaj? Miért vagy felöltözve az éjszaka közepén?! És miért sírsz? Mi a baj?
- Anya! Átvert! Elvitte a pénzem! Nem is engem akart, csak pénzem!
- Kicsoda?! A Howard kölyök? Megtiltottam, hogy találkozz vele! Az a fiú egy bűnöző! Várj csak! Te el akartál vele szökni?!
- Azt hittem, hogy szeret! Ti pedig apával eltiltottatok tőle! Nem találtam más kiutat...
- És milyen pénzt vitt el?
- Amit a Mamától örököltem...
- De hisz az egy kisebb vagyon! Az egyetemre kellett volna költened! RICHARD! ÉBREDJ! HÍVD A RENDŐRSÉGET! Veled pedig még számolunk a szökés miatt! Hogy juthatott ez egyáltalán az eszedbe? Apáddal a lelkünket kidolgozzuk érted és te egy börtöntölteléket választasz helyettünk?
- Jason nem börtöntöltelék! Igen is rendes, kedves, aranyos srác! Ha vetted volna fáradtságot, hogy megismerd, te is tudnád!
- A te kedves aranyos Jason-öd épp most szaladt el a jövődet biztosító pénzzel!
- Biztos van rá valamilyen magyarázat! Szeret engem! Egyébként is inkább élek vele, mint veled és az örökös érzelmi zsarolásaiddal, az értelmetlen szigorral és az érzéssel, hogy szégyellsz engem mások előtt! Ne nézz ilyen meglepetten rám! Tudom, hogy utálod, hogy nem vagyok olyan tökéletes, mint a nővérem! Soha nem leszek bálkirálynő és nem fogok járni a Haward-ra!
- Emma, hogy mondhatsz ilyet? Én nem szégyellek! Mire készülsz? Mit csinálsz?
- Utána megyek! Isten veled!
- Kislányom! Ki ne ugorj! Magasan vagyunk, bajod eshet!
- Egyszer már túléltem...
- NEEE!!! ÚRISTEN!!! EMMA!!! Szólalj meg, kislányom! RICHARD!!! A lányunk kiugrott az ablakon! Itt a rendőrség is! Biztos Úr!!! Nézze meg a lányomat, könyörgöm! Lélegzik? Ugye nincs baja?
- Sajnálom, asszonyom. Nincs pulzusa...

Attila Szalai írta...

Különös társaság

-Jó reggelt, John! Örülök, hogy ismét látlak.
-Jó reggelt neked is, mi ez a nagy jókedv?
-Nem fogod kitalálni, mit láttam az előbb.
-Csak nem Kátyát nézted megint?
-Honnan tudod? Mindegy, nem számít. Ezek szerint te meg közben engem figyeltél. Nagyon szép lány, ugye? A hiperálomban hasonlít a mesebeli Jégkirálynőhöz.
-Mindig csak róla fantáziálsz. Igazán koncentrálhatnál néha a munkára is. Mi a helyzet a hibernációs részleggel? Minden kamra működik?
-Igen.
-Az űrhajó pályaadatai rendben vannak?
-Ja.
-Kérlek...! Nem azt kértem, hogy törd össze magad, csak próbáljunk meg túlesni a hivatalos jelentés összeállításán. Megy a rögzítő.
-És a sok körítést is felvesszük?
-Majd a végén megvágjuk az anyagot. Azért én sem veszem „annyira” komolyan a protokollt. A jó munka titka, hogy mennyire jól tudod kézben tartani a dolgokat. A szabályzatot nem tudnám fejből idézni, de szinte bármilyen problémára van kész megoldásom.
-Például ha bedöglik a központi számítógép?
-Vannak tartalék alkatrészek, és független energiaforrás. Ezen kívül minden információt két külön egység tárol el.
-Oké, és mi van akkor ha telibe kap egy metorraj?
-Akkor felveszed a szkafandert, és kiküldelek golyófogónak. De ha az sem segít, megtanultam két imádságot is...
-Oké-oké, értem. Nem piszkállak tovább. Nos, hol is tartottunk?
-Műszerek?
-Minden műszer, rendszer, és mind a tíz hibernációs kamra működik.
-Tökéletes! Akkor most csináljunk valami reggelit. Rántotta négy tojásból?
-Az jó lesz. Addig én megyek, ellenőrzöm még egyszer a kamrákat. Egy hétig kell már csak kibírnunk, utána ébreszti fel a számítógép a következő turnust. Akkor majd ők unatkozhatnak hónapokig.
-Az egyszer igaz. Nyomasztó ez az űrhajó. Túl sötét az én ízlésemnek. A Sednát még négy év múlva érjük csak el, a kutatóállomás felépítése újabb egy év lehet körülbelül... Á, üdv Gilbert, ön már ébren is van? Hiszen maguk csak egy hét múlva váltanak minket. Történt valami, hogy korábban ébredt?
-Hello John, még szinte magamhoz sem tértem, máris a kérdéseivel zaklat? Magára vall. Egyébként nem történt semmi különös, 2089. január 14-e van, ma kezdődik a négy hónapos szolgálatom.
-Mi? De hát... Ennyire elnéztem volna a dátumot?
-Ugyan, ne vegye magára, bárkivel előfordulhat négy hónap mélyűrben töltött magány után. Egyébként Washington tizedes merre van?
-Hogy Washington? Valószínűleg megint Kátyát nézi a hibernációs kamráknál. Teljesen belehabarodott abba a lányba. Kíváncsi vagyok, ha felébred... Várjunk csak Gilbert! Hiszen Kátyának önnel együtt kellene megkezdenie a szolgálatát. Hogyhogy még a hiperálomban van?
-Nem tudom. Gondolom nem egyszerre ébresztenek minket. Talán egy-két óra múlva ő is itt ül majd. Talán történt valami, hogy ilyen sápadt, John?
-FIGYELEM! FIGYELEM! A RENDSZER KÉZI BLOKKOLÁSÁT FELOLDOTTA A FÖLDI IRÁNYÍTÓKÖZPONT. HIBA KIJAVÍTVA. BEJÖVŐ ÜZENET A FÖLDI IRÁNYÍTÓKÖZPONTBÓL. ÜZENET DEKÓDOLÁSÁT MEGKEZDEM.
-Mi ez, John? Azt mondta, nincs semmi probléma! Csinált valamit a fedélzeti számítógéppel?
-Nem, én nem... Washington lehetett...
-Tudja, a magány furcsa dolgokat tesz az emberrel. Miért blokkolta az automatikus parancsvégrehajtó rendszert? Kátya miatt? Erre célzott az előbb?
-Mondom hogy nem én voltam! Washington lehetett, nem is tudom hogyan nem vettem észre. Mindig csak az a lány járt a fejében. Nem normális dolog, hogy annyira óvja, hogy felébredni sem engedi.
-Ezt inkább őrült dolognak nevezném, John.
-Az azért túlzás, hiszen ha megérkezünk a Sednához, mindenkit felébreszt egy független rendszer, abba nem lehet belenyúlni.
-Ez igaz. De mintha az előbb pont maga mondta volna, hogy mindenre van kész megoldása, nem?
-Hiszen még itt sem volt akkor Gilbert. Honnan...honnan tudja mit mondtam?
-Hehehe... John, mondja, meddig akar még hazudni magának?
-FIGYELEM! A HIBERNÁCIÓS KAMRÁK IDŐZÍTŐ RENDSZEREINEK MANUÁLIS LEZÁRÁSÁT FELOLDOTTAM. KILENC KAMRA AKTÍV, EGY KAMRA ÜRES. AZ IRÁNYÍTÓKÖZPONT ÜZENETÉT DEKÓDOLTAM. KÍVÁNJA MOST MEGHALLGATNI AZ ÜZENETET JOHN GILBERT WASHINGTON TIZEDES?

Szatti írta...

Szia Anxi!

Na ez aztán párbeszéd-történet volt a javából :) Nagyon tetszett, ahogy ennyire sűrítve olvashattuk el a történetet, ami tényleg izgalmas és fordulatos volt. Remekül megoldottad! Nagyon tetszett az egész, gratulálok neked!

Szatti írta...

Kedves Attila!

Igazán különleges volt a történeted, már csak azért is, mert nemrég néztem meg az Alien részeket és volt egy kis deja vu érzésem az olvasottak után. Nagyon tetszett, érdekes volt mind a történet és a párbeszédek is. Örülök, hogy igazán spontánok voltak. Gratulálok neked, remek munka!

Demz írta...

Zűrös tárgyalás
- Csak... Oltsd ela pipát!
- Kikérem magamnak, Verbéna, hogy nekem parancsolgass! A nővéred vagyok, úgyhogy vegyél vissza a rohamaidból, különben disznóorrá változtatom a piszeorrodat! Hallgatunk, barátom.
- Öhm, egyikőtöknek sem vagyok a a barátja, de ez a végeredményt tekintve csekélység. Öhm... csupán arra utalnék, el kéne kezdenünk a tényleges tárgyalást...
- Nem, nem és nem! Horti, ebbe úgy kevertél ele, hogy rá sem kérdeztél. Szó se lehet semmilyen tárgyalásról!
- Öhm, értsem úgy, kis boszi, nem teljesíted a küldetést? Ki lesz egyáltalán az a seprűlovas, aki elkapja a törpét?
- Abszolúte ne izgulj! A hugica meg én mindenről gondoskodunk. Meglesz az óriás... Jajj, igaz, a törpe. Mi ketten levadászunk bármilyen mágikus lényt egy magas bérért cserébe. Ha kell embereket is. Értjük a dolgunkat.
- Valóban, Hortenzia?! Szóval azért kerestél fel néhány év óta először, hogy kettesben ártatlan törpéket akasszunk meg? Amikor megláttam ezt a büdös bugyrot, sejtettem milyen csürhébe keveredtem. Hinnem kellett volna az ösztöneimnek. Hisz' ez egy rozzant, sötét kocsma, tele kátától bűzlő, titokzatos alakokkal, élen a követelőző barátoddal, aki még az arcát is elrejti!
- Mint szíves voltam elárulni, öhm, nem vagyok a kócos boszorka barátja, és, nem véletlenül, a csuklyámat sem leszek hajlandó levenni. Öhm, ez nem bizalom kérdése...
- Az ürgének igaza van. Ne spilázd túl a dolgot. Hé, barátom, hova indulsz?
- Öhm, eddig talán kedveltelek is, boszi. Ám ma több alkalommal is tiszteletlenül bántatok velem. Úgy te, mint a piszeorrú. Köztetek nincs semmi egyetértés. Képtelenek vagytok együttműködni, s salak munkára nem költök aranyat. Öhm, hasonlóan kellemes napot, bábák!

O.C. Memorie írta...

Sziasztok! Előre is bocsi a helyesírási hibákért.

Testvéri szeretet

-Mondd csak, milyen újra itthon? Olyan sokáig voltál távol, hogy már majdnem elfelejtettem milyen kis cuki pofid van!
-Jaj, ne csipkedj már, Lara! Le akarod nyúzni az arcomról a bőrt? Szerintem már így is tiszta piros lett.
-Ne durcázz már kislány, inkább mesélj! Milyen volt Párizs? Láttad az Eiffel-tornyot?
-Nem vagyok kislány… De amúgy igen.
-Hohó, csillog a szemed! Ennyire tetszett?
-Tudod milyen vagyok. Imádom az építészetet, és az Eiffel-tornyot… Legszívesebben letáboroztam volna a tetején.
-Azt elhiszem. Jobban szereted azokat a giccses vityillókat, mint a legjobb barátnődet.
-Féltékeny vagy?
-Igen, Valerie Brown. És haragszom is. Mert nem vittél magaddal. Helyette itthon hagytál a dilis öcsémmel, aki nem mellesleg éjszakai állattá fejlődött. Este gépezik meg videójátékozik, nappal meg csak fekszik és sütteti a hasát. Milyen élet ez?
-Nyári szünet van, mit vártál?
-Párizst! A szerelem városát! Vagy az Velence? Ó, mindegy is… Bárhol jobb lett volna, mint egy légtérben az öcsémmel.
-Nem vagyok süket, drága Lara! És tudod a szomszéd szobában lakom, így minden áthallatszik. Nem tudtok csendesebben sipítozni?
-Látod? Erről beszéltem, Valerie. Most is csak úgy beront ide… Nem veszi figyelembe a személyes teremet. Egyszerűen nincsen tőle nyugtom.
-Bagoly mondja verébnek. Bleee!
-Ne nyújtogasd itt a nyelved! Hány éves vagy, 5?
-Lehet, de az IQ-m a tiéddel egy szintű!
-Na megállj csak, te kis…
-Hé, Lara! Szerintem nem kéne kergetőzni! Még a végén….
-Áúúú!
-… valakinek baja lesz.
-Megérdemelted töpörtyű! Remélem megtanultad a leckét! Ne szórakozz a nővéreddel, különben a szekrény fog elbánni veled, mint most.
-Jól vagy, Matty?
-Ebben a családban senki nem törődik velem! Hüpp…. Csak Valerie! Hozzá költözök!
-Uhh, kisöreg, kiszorítod belőlem a szuszt! Lara, nem szeretnél segíteni ahelyett, hogy folyton csak a szemed forgatod?
-De, de. Megyek már. Hé, Matty! Mit csinálsz azzal a vázával? Ha bármi bajuk is lesz a rózsáknak, anya ki fog nyírni. Mindkettőnket.
-Hahahaa! Tessék, jó fürdést!
-Mi a… ? Vá, Matt, csurom víz lettem. Remélem tisztában vagy vele, hogy ki fogja feltakarítani.
-Hát persze. Te! Hihihi… Kapj el, ha tudsz!
-Ó, ne. Most egész nap sikálhatom a padlót. Ez a kölyök nem komplett. Az egész vázányi vizet rám borította. Te meg ne nevess, Valerie! Ha már nem vittél el Párizsba, legalább segíts takarítani.
-Oké, oké, csak ne nyírj ki a szemeddel.
-Az a kiskölyök nem is sejti, milyen bosszút fogok állni rajta. Úgy eldugom az összes videójátékát, hogy sose találja meg. Muhahaha!
-Kezdek félni tőled, Lara…
-Nyugi, Valerie. Ez csak a testvéri szeretet egy formája.

Shaera írta...

Sorok közti végítélet
-Auh.
-Bocsásson meg…
-Semmi baj, nem az Ön hibája.
-Szörnyű ez a tolongás, lökdösődés.
-De kérem! Egy kicsit odébb húzódna? A sarka a gerincembe állt Őterjedelmességének!
-Elnézést, de láthatja, hogy mozdulni sem tudok.
-Na ne mondja, kedves, hiszen rajtam fekszik!
-Rajtam is fekszenek, ha nem látná, Őszikém. Micsoda szégyen!
-Nézze, most meg engem nyom szét a cikornyáival!
-A mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.
-Csak nem még egy verseskötet? Huppanj közelebb, testvér!
-Nem verses ő, az én rokonom. Saját soraival vigasztalódik – mást sem hallani tőle, amióta csak a pórnép közé vetették. Persze igaza is van – hiszen az evilági élet csak játék és mulatozás.
-Na, ezek jól egymásra találtak. Mormoljatok még egy imát, szentfazekak, mert közeledik a sor eleje.
-Ég a város, ég a ház is…
-Nézd, még valakinek dudorászni van kedve! Gyalázat, hogy gyerekkönyvekkel is így bánjanak. Ne aggódj, kicsim, csak kapaszkodj belém erősen. Lehunyja kék szemét… aludj el szépen…
-Hé, maguk kényelmesek odafönt! Mit látnak?
-Piros csodát, izzó leget, égő erdőt, kigyúlt eget.
-Fordítom: kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.
-Lexikonok, már csak ez hiányzott! Akarja, hogy én lefordítsam? Azt mondja, jobb, amíg maga odalent a sötétben ücsörög a pacáin, és fogalma sincs róla, mi folyik odaát.
-Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa.
-Blessed are they that have not seen…
-Szótárak, lexikonok, mennyi tudomány! A sopánkodás helyett inkább találjanak ki valami okosságot, de mielőbb!
-Te gyönyörű, jegeken győztes-örömű… öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba…
-De kérem, ez nem épp a helyénvaló megközelítés, akármilyen romantikus kéz által íródtunk is.
-Ahol a romantika sem segít, oda én kellek!
-Hogy pattog az önelégültje! Ugyan mit tudhat egy foszladozó, megsárgult füzetke? Nézzen magára, hiszen tiszta szamárfül!
-De mennyire! Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek…
-Kérem, csak ezt ne kezdje!
-A humor minden bajban segít.
-Az egyetlen szerencsénk, hogy a viccgyűjteményeket odébb hajították. Így csak magát kell elviselnünk, molyrágta istencsapása!
-Hogy maga mindig olyan elégedetlen! Mintha csak egy sznob szakácskönyvet hallanék, tibeti meg délnyugat-chilei fűszerekkel! Pedig én jobbat is tudok! Azt ismeri-e, hogy – Dobd a tűzbe hamarjába. Jó meleg lesz a szobába! – Beledobtam, lángol, ég is…
-Hagyja abba, féleszű! Halálra rémíti a gyereket! Akkor legalább igazi humorral traktálnák a népet! Lassan már nem csodálom, hogy a máglyán végezzük.
-Sajnálom, de látva, amit látok idefentről...
-Ennyi értelem, ennyi érzelem egy rakáson, és mégis mind haszontalan! Hisz’ még magukon sem tudnak segíteni!
-Megoldom én magának a világegyetem képletét is, ha akarja!
-Negyvenkettő, nem kell ehhez függvénytáblázat. Sajnos azonban még ez sem ment meg minket az enyészettől.
-Csúnya dolog a tűzhalál, pedig boszorkányok sem vagyunk.
-Csak egyesek.
-Ó, nézd már, még magunk közt is diszkriminálna? Csak mert pár varázsló pálcákat suhogtat bennem, nem kell rögtön eretneknek bélyegezni! Gondoljon csak bele, hisz’ magával is épp ezt tették.
-Ez ám a sorstalanság…
-Tűzoltó varázslattal, ha szolgálna, lehet, hogy elnézném a faragatlanságát.
-Sajnos ebben a világban az nem hat.
-Setét egy világ ez. Setét, üres, határtalan kebel…
-Na, hallgassanak már el egy kicsit! Ide füleljenek mind!
-Már megint a szamárfüles? A maga helyében én inkább…
-Várjon egy vesszőnyit, kedvesem – ez tényleg tetszeni fog. Ezt hallgassa! Szomorú eső hull, csepereg cseppenkint, sáros a városom, nyálasan rám csettint…
-Esik eső, csepereg, az esőcsepp nagy sereg…
-Nagy nyalábokban, szélesen borul a szál, zizeg, aláhull…
-Jöjj, tégy velünk jót, irgalmas vihar, hadd lenne boldog part borától részeg már végre mind…
-Egy pillanat- a táj sötét azonnal, s az ég tüzet vad őrületbe hány…
-A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön… és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.

Jega írta...

Könnyű kérdés, nehéz válasz
-Ma nem érek rá kisfiam! Mama a temetőbe megy.
-Mit csinálsz a temetőben?
-Virágot viszek a sírokra és rendbe teszem őket.
-Miért kell a halottaknak virág, ha nem is látják azokat.
-Hát, ez igaz, de magunk miatt kell, hogy ne felejtsük el őket. (És azért, hogy ti is hozzatok virágot a mi sírunkra, mert ezt láttátok tőlünk, de ezt már nem mondtam hangosan)
-Mama, igaz, hogy a temetőben kísértetek is járnak, főleg este. Mesélték az isibe, hogy egy néni meghalt ijedtében, mert rákiáltott a kísértet, hogy látom félsz öreganyám, én is féltem, amíg éltem. A néni összeesett, és azon nyomban meghalt.
-Ez csak mendemonda kisfiam, nincsenek kísértetek, csak a mesébe, egyébként este bezárják a temetőt.
-Mama, az állatok is a mennybe kerülnek, ha meghalnak? Az isiben mondták a gyerekek, hogy az állatok nem gonoszok, tehát mind a mennybe kerülnek.
-Nem tudom kisfiam, nem is biztos, hogy van menny és pokol. Onnan még nem jött vissza senki, hogy elmondja, mi van odaát.
-Szerintem sincs Mama, mert ha volt is, már biztosan betelt. Annyi ember biztosan nem fér el, amennyi meghalt már az ősember óta, és még az a sok ártatlan állat is oda került. Ha örökké élnénk, nem kellene az a sok temető és sírkő, és virágot sem kellene vinni.
-Ez igaz, de hogy férnénk el a Földön, ha csak születnénk, és nem halnánk meg.
-Hát úgy Mama, hogy, aki eléri az öregkort, az bemegy az öregek otthonába és nem kell neki ház.
-De kisfiam, az egész Föld tele lenne öreggel, és öreg otthonnal, nem is férne el más ház már a bolygón. Azt se tudnád, hogy melyik öreganyáddal beszélsz, annyi lenne. Nem lehetne számon tartani a rokonokat, igaz nem is kellene, mert mindenki rokona lenne valakinek, és akkora káosz okozna ez az öröklét, hogy soha ki sem keverednénk belőle.
-Akkor a nagyon-nagyon öregeket elvinnék a Holdra, és több hely maradna itt.
-Ott elpusztulnak, nincs levegő, és a napsütötte felén megsülnének, a másikon meg megfagynának. Szerintem jobb, hogy nem élünk örökké. Tudod kisfiam, ezek a dolgok jól vannak megcsinálva, és úgy jók, ahogy vannak. Minden és mindenki megszületik, majd leéli életét és elpusztul, a helyébe újak születnek, ezért fogok én meghalni, mert te már megszülettél.
-Te, Mama, csak ne halj meg, mert még sok dolgod van, ki jön értem az isibe akkor? Azok az öregek haljanak meg, akiknek már nincs semmi elintézni valójuk
-Nem csak öregek halnak meg, meghalnak a gyógyíthatatlan betegek, akik fiatalok is lehetnek, és sokan vesztik az életüket a háborúkban, autóbalesetben, repülőgép szerencsétlenségben, földrengésekben, árvizekben. Sok kisgyerek hal meg úgy, hogy nem figyel, baleset érheti, és meg is halhat, ezért mondja a Mama, hogy vigyázz kisfiam magadra.
-Igaz Mama, hogy a gyerekek mind angyalok lesznek, ha meghalnak, és nagyon jó soruk van a mennyben. Ha én is meghalok, akkor nekem is kell virág Mama.
-A menny, mondtam már, nem biztos. Lehet, hogy kitalálták, és nem viszek a sírodra semmit, mert én is meghalok bánatomba, ha te meghalsz.
-Na, jó, akkor vigyázok magamra, ha a menny se biztos, akkor nem is érdemes meghalni.
-Nem bizony, mert élni nagyon jó, és még rengeteg dolgod van kisfiam. Én sem akarok még meghalni. Inkább hordom a virágot a temetőbe. Na, vigyázz magadra! Megyek a temetőbe.

Jega írta...

A zenét hallgatva, és a nyári forróságban ez a régi emlék jutott az eszembe.

Hazugság….
Hatalmas erővel kivágtam az irodai folyosó ajtaját, és úgy ahogy voltam rohanni kezdtem ki a majorból, nem törődve a bámészkodó gyerekekkel. Kifulladásig futottam, lenge nyári ruhám vizesen tapadt rám, a déli nap égette a bőröm, torkom kiszáradt, hangosan zihálva lassulni kezdtem. A poros úton, melyet a traktorok tapostak hepehupásra, senki nem járt. Mellettem sűrű erdősáv húzódott, finom virágillatot ontott az áthatolhatatlan, tüskés olajfűz, szinte megmámorosodtam tőle. Még négy kilométer és a tóhoz érek, ha nem lesz senki a partján, belemerülök, egy kicsit lehűtöm, megnyugtatom magam. Már csak poroszkáltam, rettenetesen szomjaztam. Gondolataim ide-oda cikáztak az agyamban, mit mondok otthon, hogy csak úgy eljöttem, és megint nincs nyári munkám, pedig meg kellene keresnem a könyvekre és a ruhára valót. Most megint mehetek kukoricát címerezni, vagy facsemetét kapálni, ha le nem késtem róla már.
Apám találta ezt a jó kis irodai munkát a volt főnőkénél, akit nagyon kedvelt, de nem ismerte igazán. Vagy legalábbis erről a nőcsábász oldaláról biztosan nem. Akit kiszemel magának, azt nem hagyja békén, ezért megy el minden írnoklány egy hónap után, ha egyáltalán kibírja addig. Ha elmondom az igazat, apám nem hiszi el, biztosan neki fog hinni. Jobb, ha valami mást mondok, valami hihetőt. Az igazság soha nem derül ki, mert az a szemét hallgatni fog.
Már láttam a hatalmas fákat a tó körül, futásnak eredtem. Kihalt volt minden a parton, a forróságtól zizegett a levegő, hatalmas halak jöttek fel a víz színéig, mintha napoznának. Katángkórók virágoztak mindenfelé, kékségükkel kiragyogtak a poros fűből. Hanyattfeküdtem, és gondolkodtam. Mikor már kellően lehűltem, úgy ruhástól belegázoltam a vízbe, és a tiszta tófeneket bámulva hangosan kortyolni kezdem a vizet.
Megtisztulva minden szennytől, kifeküdtem a partra, bámultam a tájat. Béke, nyugalom honolt, méhek dongtak körülöttem, szitakötők szálltak zizegve, a tóban néha felugrott egy-egy hal, nagy fodrot vetve vízen, biztos rabol a csuka, gondoltam. Csak feküdtem, és semmi értelmes nem jutott az eszembe. Már bágyadtan sütött a nap, mikor összeszedtem a bátorságom, és elindultam a falu felé, hazafelé.
A kerti bejárat felől mentem, nem az utcain, a húgommal akartam találkozni először, de az apám jött szembe velem az udvaron. – Hát te hol voltál eddig? –kérdezte. – A főnököd már délelőtt elküldött, mert nem feleltél meg – mondta.
Néztem rá nagy szemekkel, nem hittem volna, hogy a hírek ilyen gyors lábakon járnak. Ám ha ő hazudott én is azt fogok. – Fürödtem eddig. Megfeleltem, de a felesége ismerősének a lányát akarják a helyemre tenni, azért küldtek el – feleltem. Tudtam, hogy másnapra ott lesz egy új lány, az új préda.

Szatti írta...

Kedves Demz!

Nagyon tetszett a párbeszéded, mert igazán pörgős, érdekes és humoros volt. Örülök, hogy átlátható volt és egyértelmű a karakterek száma, azoknak a jelleme is szépen átjött a mondatok által. Köszönöm, hogy elküldted. Gratulálok!

Szatti írta...

Kedves Memorie!

Igazán érdekes történet volt és az egyszerű cselekmény ellenére, mégis sikerült feldobnod a párbeszédet és a történéseket is. Volt benne humor, de megvolt benne a valósághű érzet, hiszen ilyen helyzetbe mindannyian csöppenhetünk. Ettől volt életszerű. Köszönöm az élményt, gratulálok a munkádhoz!

Szatti írta...

Kedves Shaera!

Ez igazán lenyűgöző és bámulatos volt. Nem is tudok nagyon mit fűzni a művedhez, csak hogy különleges volt és köszönöm az élményt, hogy olvashattam. Érdekes szemszögből ragadtad meg a párbeszédet és tetszett, hogy így oldottad meg, ilyen elképzeléssel. Gratulálok neked!

Szatti írta...

Kedves Jega!

Nagyon tetszett a történeted, és nálad is az életszerűséget tudnám kiemelni, hogy hűen visszaadtál egy valóságban megtörténhető pillanatot, egy kis humorral fűszerezve. A gyerekek mindig ennyit kérdezősködnek :) Érdeklődnek, felfedezik a világot. Gratulálok neked, nagyon tetszett és köszönöm, hogy elküldted!

Szatti írta...

Nagyon tetszettek a leírások, mind a táj és a gondolatok részéről. Érdekes történet volt, tetszett a lezárás is. A kedvencem a táj megjelenítése volt, nagyon szépen leírtad, végig el tudtam képzelni. Köszönöm, hogy alkottál a külön feladatra. Puszi

Shaera írta...

Köszönöm, Szatti! Örülök, hogy sikerült átadni, amit szerettem volna.
Merő kíváncsiságból, és ez mindenkinek szól: kb. hány művet ismertetek fel olvasás közben, és kb. hánynak támadt kedvetek utánanézni, beleolvasni? :)

Hikari94 írta...

Sziasztok! Hosszú idő után visszatértem és ismét írni kezdtem.

Dimenziók vándora

-Tényleg visszatérsz abba a világba, Stefan?
-Lara! Megijesztettél! Igen visszatérek, mert a népemnek szüksége van rám. Lord Lackote seregei egyre erősebbé vállnak. Nem lehetek annyira önző, hogy itt maradok, hátrahagyva ezzel a korábbi életemet.
-Te már ide tartozol... Szükségünk van rád...
Nincs rám szükségetek. Itt a Földön teljesen más szabályok uralkodnak, mint odahaza. Hidd el könnyebb az élet itt, mint Varhemniában.
-Veled szeretnék tartani! Nekem ez az élet nehéz. Állandóan küzdeni az élet viharaival szemben. Félni, hogy mikor ér valami rossz. Hátra akarom hagyni ezt az életet, mert nem vagyok ide való!
-Lara,tudom,hogy nehéz,de hidd el ott sem könnyebb. Varhemniában boldogtalanabb lennél, mint itt. Abban a világban pusztít a háború, az éhínség, varázslények vesznek minket körül. Az emberek felfogása sem egyezik a földiekével. A kultúrák és a legendák éltetnek minket. Jó lesz neked itt a XXI. században.
-Engem az sem érdekelne, ha az életem csupa veszély lenne, csak veled szeretnék lenni. Kérlek vigyél magaddal! Ne tagadd meg ezt a kérést tőlem, könyörgöm.
-Csak téged akarlak védeni! Örülnék, ha velem tarthatnál, ám mint már mondtam túl veszélyes lenne.
-Semmit nem jelentek neked? Miért is hittem azt, hogy örökre együtt maradunk? Hiszen te négy dimenziót elhagyva kerültél ide. Mondhatni a múltból jöttél, hiszen a te civilizációd az 1200-as évekbeli középkorral azonos. Itt a Földön te a történelem részévé váltál volna. Egy a baj, hogy nekem sosem leszel csak múlt, nekem mindig a jelent fogod jelenteni. Milyen ostoba vagyok, hogy itt fecsegek neked összevissza. Mindezt csak azért, mert megakarlak győzni, hogy maradj. Őszintén szólva nekem bárhol jó lenne, bármilyen veszéllyel szembe néznék. Biztonságba érezném magam tudván, hogy mellettem vagy.
-Lara... Többet jelentesz nekem, mint azt gondolnád, ezért nem engedhetem, hogy kövess. Egy lányt sem féltettem még annyira, mint téged. Ígérem neked, ha a varhemniai csaták és ütközetek sora véget ér visszatérek hozzád. Addig nem lehetünk együtt, amíg nem köszönt be a béke kora.
-Most azt szeretnéd, hogy jobban érezzem magam és ne legyek szomorú. Tudom jól azt is, hogy menyasszonyod van. James elmondta...
-Nem fogom elvenni Laylát. A birodalom miatt visszatérek és küzdeni fogok a Lord seregei ellen, de azt senki se kérje tőlem, hogy olyan nőt vegyek el, akit nem szeretek. Ha rajtam múlna mind halálig veled lennék...
-A törvényeitek mást mondanak. Kötelességed elvenni a kisasszonyt, hiszen egy nemes lánya. Te pedig herceg vagy, az apád uralkodik Varhemniában.
-Édesapám azt mondta, hogy egy bölcs uralkodó az eszére hallgat. Viszont, amikor elvette édesanyámat a szíve győzött a józan ész felett. Megtagadta saját nézőpontját. A döntésem pedig nem vonhatja kétségbe, mikor ő is beleesett ugyanabba a csapdába, amibe én.
-Stefan... Én nem a te világodból származom! Csak egy átlagos tizenhét éves vagyok egy másik világból, a jövőből. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Az érzelmeim ellen nem tudok mit tenni. Próbáltalak nem szeretni, sőt egyenesen gyűlölni. Tudtam, hogy elfog jönni ez a perc, amikor búcsúzni kell. Mindig sejtettem, hogy egy nap magad mögött hagyod ezt az utazást és elfelejtesz. Látod? Sírok. Csak nevetni tudok, milyen ostoba vagyok.
-Gyere ide, édes Larám! Ne sírj... Hidd el nekem is nagyon nehéz. Adok neked most valamit. Ezen a gyűrűn rajta van a királyságunk címere. Ez a záloga annak, hogy amint vége a nehéz időszaknak érted jövök és magammal viszlek. Erről mindig eszedbe juthatok és a dimenzió, amiért küzdök. Ma este nem csak a világunkért fogok küzdeni, hanem érted is, szerelmem!
-Stefan... Ez a kereszt megvéd majd téged a nehéz ütközetekben. Kérlek hord mindig magadnál és sose felejts el!
-Nem tudnálak elfelejteni. Mindennél jobban szeretlek Lara. A szívem a tied, ezt sose feledd! Visszatérek és egy herceg mindig állja a szavát!
-Várok rád, Stefanom...

Konek írta...

Mint mindig, megint egy szerelmi témát írok le. Címet nem adtam neki, ha nem baj.

- Unatkozok!
- Akkor beszélgessünk valamiről…
- De miről, Lilly?
- Mondj valamit, és beszélek róla!
- Sajt!
- Tudtam, hogy ezt fogd mondani, Josh...
- Naná, egy franciának?
- Azért még nem vagyok francia, mert ezt a nyelvet tanulom a suliba, mon amour.
- Mit mondtál Lilly? Hisz te elpirultál!
- Én? Te képzelődsz…
- Igen, te! Sőt, egyre jobban vörös vagy, Lilly!
- Nem, nem mondtam semmi fontosat. Mondj valami mást, amiről beszéljünk.
- Oké… Ki az, akit most szeretsz?
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem lennél vele tisztában.
- Ne nézz így rám, Lilly, tőled akarom hallani!
- Szertlek, Josh!
- Én is szeretlek, Lilly…

- Lilly! Mit csinálsz már bent a fürdőben egy órája, kicsi lelkem?
- Semmit, anyu… Csak emlékezek.

Szatti írta...

Kedves Hikari!

Nagyon fantáziadús és lenyűgöző volt az írásod. Igazán különleges. Örülök, hogy újra itt vagy és hogy alkottál a feladatra. Az írásod igazán mély tartalmú volt, mind gondolatokban és érzelmekben. Köszönöm, hogy megírtad!

Szatti írta...

Szia Konek!

Ez nagyon kedves, szép és mégis szomorú "történet" volt. Könnyed, de mégis, nagyon részletes, mert bár rövidke, nagyon sok minden volt a sorok mögött. Gratulálok ehhez az írásodhoz, nagyon tetszett!

Betti írta...

Sziasztok! Betti vagyok és ez az első művem, amit felteszek ide. Elég gatyi lett de remélem azért megfelel.

Váratlan szerelem

Jól van, Josh. Leköröztél. Már megint....
Tehetek én róla, hogy ilyen csiga vagy? Mint mindig....
Attól, még hogy az iskola egyik élsportolója vagy nem
kell ilyen nagyképűnek lenni. Hencegő....
Még hogy én vagyok nagyképű! A lassúságodról nem
tehetek.
Ó, szinte már sajnállak! Tényleg mennyi energiád oda lehet miattam, de akkor sem menekülsz! Visszavágót követelek méghozzá most azonnal! Addig a fáig.
Rendben, de mi a tét?
Tét? Sohasem fogadtunk.
De már annyit futottunk, csak mert nem bírod a vereséget. A semmiért nem fogok még jobban izzadni.
...Oké, ha nyerek, akkor egy napon keresztül azt teszed,
amit mondok és elhíreszteled a suliban a hírt, hogy legyőztelek futásban. Ha pedig te győzöl...nos, akkor...
Akkor megcsókolhatlak.
Micsoda?! Nem elég, hogy el vagy szállva magadtól még viccesnek is gondolod magad? Tudd meg, hogy ezt inkább horrorisztikus ijesztgetésnek tudom be.
Talán meghátrálsz?
Hogy én? Soha! ...Elfogadom..ezt..ezt az alkut.
Már alig várom azt a csókot. Remélem szereted a szőlős ajakírt.
Még álmaidban sem csókolnálak meg.
Ezzel már kissé elkéstél.
Te kis... Nos, akkor rajt....
Pár perccel később
Te csaló! Mégis, hogy merészeled?!
Miért háborodtál fel ennyire?
Hogy miért? Te megöleltél a rajtnál! Teljesen megzavartál!
Pedig csak egy kedves gesztus volt. Alig értem hozzád.
Tudtam,hogy majd megleplek,de csalódást okoztál. Azt
hittem, hogy most majd beleadsz apait-anyait, de
simán lehagytalak.
Teljesen ledermesztettél. Eddig soha nem öleltél meg.
Csak kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz rá. Hallgatsz a becenevedre, Béna Csiga. Tetszett mi?
Tessék? Azt hiszed, hogy élveztem? Hát akkor most
hatalmasat csalódsz.
Akkor miért pirultál el? Miért sütöd le a szemed? Tán zavarba hoztalak?
Mire akarsz kilyukadni? Mire volt ez a „gesztus” jó?
Egy útmutatás volt. Egy segítség.
Ha? Ebből egy mukkot se értek.
Tetszek neked. Valld be! Azért vagy ennyire zavarban.
Menj el orvoshoz! Ez egy nagy betűs hülyeség!
Akkor fizess! Az alku az alku.
Most nagyra vagy magaddal mi? Meg kell hogy csókoljalak én, mint az a lány, aki még nem olvadt el az izmaid láttán. Akit még nem hódítottál meg. Tartozok neked? Isten ments, hogy ez így maradjon.
Nem futok el. Szóval nesze!
Most meg hova mész Lili? Maradj!
Hagyj! Már kiegyenlítettem a számlát, nem tartozok neked semmivel. Különben ez már így is elég ciki nekem. Mit akarsz még?
A tudomásodra hozni, hogy szeretlek.
Mit mondtál?! Te szeretsz engem?
Nem vetted észre?
Neked a piszkálás szerelem?
Jól van na! Sok erősségem van, de az érzelem kinyilvánítás nem tartozik közéjük. Majdnem hogy tökéletes vagyok, de ezekre az érzelmekre sosem számítottam.
És miért pont én? Mindig a gazdag hisztisekkel flörtölsz.
Mert te, olyan más vagy! Nem omlottál a karjaimba egy félmosolytól. Csinos vagy és felakartalak szedni,de minden alkalommal sértegettél azzal nagy száddal és ez nagyon zavart. Utána már csak veled törődtem, még a barátaimat is elhanyagoltam miattad.
Ó,... hé nagy szám van?
Neked csak ennyi ragadt meg az egészből?
Nem, dehogy. Az őszinte monológodhoz csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy már kevésbé utállak.
Nem is rossz kezdet.
De akkor most mi van köztünk?
Járunk.
Meg se kérdeztél!
Mert megbeszéltük.
Csak te mondtad, hogy szeretsz.
De nem tiltakoztál, így a hallgatásodat beleegyezésnek tekintem.
Azért megkérdeznéd?
Ezen már túl vagyunk!
Akkor is ragaszkodok hozzá.
Mennyire bajos a szerelem. Béna Csiga lennél a barátnőm?
Igen, leszek Idegesítő Hencegő.
Még szerencséd,hogy nem Hercegnőnek szólítottál. Ezért most én fizetek neked.

Alsynia írta...

Ismeretlen jegyesek

– Üdvözlöm, lythien! Léven Ásgeir vagyok.
– Elnézést, hogy mondta?
– Léven Ásgeir vagyok. Úgy tudtam, az apja értesítette önöket az érkezésemről.
– Talán Hajnalhatár kormányzója megbetegedett, hogy a fiát, esetleg az unokáját küldte, vagy az önök családjában az a bevett szokás, hogy a vőlegény nem saját maga látogatja meg a jegyesét? Akárhogy is, felesleges volt fáradnia, hiszen a cél az lett volna, hogy megismerjük egymást az esküvő előtt.
– Akkor nagy szerencséje van, mert én vagyok a jegyese, s épp olyan értetlenül állok a helyzet előtt, mint ön.
– Ez esetben igazán hálás lennék, ha segítene összefoglalni, mit is tudtunk meg eddig önről.
– Mi sem természetesebb. Úgy vélem, mindkettőnk számára kedvező lenne.
– Az ön neve Léven Ásgeir.
– Valóban.
– Ön nem Hajnalhatár kormányzója.
– Úgy van.
– És nincs is köze hozzá?
– Amennyire tudom, nincs.
– És valamilyen oknál fogva úgy tudja, a jegyesem.
– Egészen biztos vagyok benne. Az apjával beszéltem meg.
– Ez lett volna a következő kérdésem. Még egy valamit nem árt tisztáznunk. Azt is tudja, én ki vagyok? Előfordulhatott, hogy rossz házba tévedt
– Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ön Solriell Sheridan, s ez a nagybátyjának, Oriel Rierdannak a háza.
– Ezzel tehát kizártunk egy lehetőséget. Akkor térjünk vissza a kiindulóponthoz. Az apám valóban a Léven Ásgeir nevet írta meg, ezért kérem, igazolja, hogy ön az.
– Talán meglepő, de eljegyzésre készültem, nem igazoltatásra, sem pedig vallatásra. Gyűrűvel szolgálhatok, iratokkal sajnos nem.
– Uram, jobban tenné, ha nem ragadtatná el magát. Így csak megerősíti magáról azt a képet, hogy szélhámos.
– Elnézést kérek, lythien. Természetesen jogos a gyanakvása. Fogalmam sem volt róla, hogy bizonygatnom kell a kilétemet. Megkértem az apjától az ön kezét, és ő beleegyezését adta, ahogy ahhoz is, hogy meglátogassam önt. Arról azonban elfelejtett tájékoztatni, hogy önt már másnak ígérte. Így utólag nem kellene ezen meglepődnöm, ha még a saját gyermekének sem szólt, hogy időközben megváltoztatta a döntését.
– Nem tartja valami sokra a véleményemet, ez igaz. Ahogyan nyilván ön sem, ha az apámtól kérte meg a kezem, és nem tőlem. De mit is várhatnék, hiszen egyáltalán nem ismer.
– Épp azért jöttem, hogy ezen változtassunk. Bármit is gondol, szeretném jobban megismerni önt, de azt hiszem, ehhez előbb el kell nyernem a bizalmát. Nyilván tolakodónak hat, hogy beállítok, ahogyan ön mondta, ismeretlenül, de higgye el, jó okom van rá.
– Mégpedig?
– Egy jóslat vezetett el önhöz.
– Egy jóslat?
– Ahogy mondtam.
– És most azt várja, hogy elhiggyem, esetleg egyenesen boldog legyek, amiért ilyen szerencsés fordulatot vett az életem? Nem tudom, minek képzel engem, ha azt hiszi, megvehet egy ilyen mesével. Azt gondolta talán, egy ilyen ábrándos történettel majd sikerül elcsábítania és ellenállás nélkül beleegyezem az apámmal kötött egyezségükbe?
– Kétség kívül könnyebb lett volna, ugyanakkor lehangoló is. Nem vagyok érzelgős ember, nem próbálom megszédíteni, csak a tényeket közöltem.
– Halljuk hát ezeknek a tényeknek a részleteit! Hadd találgassak… Leszólította egy jöttment utcai jós a szomori házunk előtt, és megmondta, hogy azt a személyt fogja elvenni, aki ott lakik? Elképzelem, ez esetben mennyire megrémülhetett, amikor meglátta apámat.
– Lythien, megkérhetném, hogy ne gúnyolódjon velem?
– Esetleg egyenesen a nevemet jövendölte meg?
– Befejezné végre? Csak, mert nem akar hinni valamiben, még nem jelenti, hogy nem lehetséges. Biztosan örülne, ha úgy történt volna, ahogyan felvázolta, de ki kell ábrándítanom. Én sem adtam volna hitelt ilyesminek. Látnok pap volt, aki megadta nekem a születési idejét és helyét, valamint ezt.
– Mi ez a papír? Csak nem a születési igazolványom?
– Nem, és nem is az iskolai bizonyítványa, sem az egészségügyi kórtörténete. Ezt a pap rajzolta. És ha nem tévedek, és az apja is alátámaszthatja ezt, akkor önt ábrázolja. Úgy látom, most az egyszer nem tud megszólalni.

Syro írta...

Szia!
Necces volt, hogy ideérek-e, mert vihar tombol nálunk, és ritkán van net ilyenkor :( De megjöttem, kicsit rövid, és kicsit új nekem ez a stílus (nem a párbeszéd)
címe: Szomszédok

- Kér még egy kört mielőtt hazaindul?
- Nem, köszönöm Kocsmáros Úr.
- Á, szomszéd, de jó, hogy jött.
- Miért, kedves szomszéd?
- Mert, én épp most megyek.
- Ugyan már, korán van. Meghívom egy italra.
- Igazán?
- Igen. Na, ne sértsen meg, üljön vissza, no.
- Én, megsérteni magát? Távol álljon tőlem, mint Rozi nénémtől a templom. De mondja mire ez a fene jókedv?
- Képzelje, a feleségem elment.
- Ne mondja. A múltkor az anyósa, most meg a felesége?
- Ne beszéljen szamárságokat. Nem halt meg a feleségem, csak elutazott.
- Ááá, értem. De akkor mitől volt ugyan olyan jókedvű a múltkor, mikor az anyósa meghalt, mint most?
- Tévedés, nem voltam jókedvű.
- Pedig elég vidáman iszogatott itt aznap, méghozzá késő éjjelig.
- Csak megadtam a tiszteletet, és ittam, ahogyan a halotti tor megkívánta.
- De akkor még el sem temették, előre ivott a medve bőrére?
- Á, ugyan már, ami vót, az vót.
- Maga tudja, de miért, és hova utazott a felesége?
- Hévízre.
- Hévízre? Mégis minek?
- Azt mondta, hogy sok a feszültség benne, és ott a vízben, el fog párologni.
- Ezért ment oda?
- Bizony.
- Hát... Ezért kár volt.
- Mán miért volt kár?
- Tudja kedves szomszéd, azért, mert ugyebár itten van a falu végén az a szép kis horgásztó, tudja.
- Igen, és?
- Fogta volna az asszony, kimegyen oda, elkiáltja magát, hogy Hé víz, aztán beleugrik, és minden feszültsége elmúlt volna.
- Tényleg! Hogy magának mennyi esze van.
- Tudom én. Nem hiába küldenek haza a munkából napközben. Olyan jóember a Főnök Úr, mindig azt mondja, hogy ennyi ésszel inkább menjen haza.
- Jóember, biza. Még egy kört?
- Ha meg nem sértem vele, akkor nagyon szívesen.

Konek írta...

Köszönöm ^^

Szatti írta...

Szia Betti!

Megmosolyogtattál :) könnyed volt és humoros, habár néhány helyen kicsit erőltetett volt a párbeszéd menete, viszont ez csak néhol volt megfigyelhető. Összességében nagyon jó lett a műved. Köszönöm, hogy elküldted!

Szatti írta...

Kedves Alsynia!

Ez egy bámulatosan nagyszerű párbeszéd volt :) Tetszett a választékos fogalmazásmód, a karakterek jelleme, párbeszéde. Nagyon-nagyon tetszett, semmi kifogásolni valóm nincs. Gratulálok neked és köszönöm, hogy olvashattam!

Szatti írta...

Kedves Syro!

Nevettem :) nagyon tetszett a műved. Humoros volt, mulattató, és végig volt valamilyen különös ritmusa, ami csak olvastatta önmagát. Remek volt! Köszönöm, hogy megírtad. Élvezettel olvastam a soraidat!