2012. augusztus 1., szerda

A hónap írója - Torey Hayden



Most egy hónap írója bejegyzéssel egybekötött könyvajánlót hoztam számotokra, így utolsó bejegyzésként, mielőtt holnap útnak indulok, méghozzá Torey Hayden személyében, akit csak nemrég ismertem meg. 
Victoria Lynn Hayden, avagy ismertebb nevén Torey, 1951. május 21-én született. Gyermekpszichológus, gyógypedagógiai tanár, egyetemi tanár, dolgozott általános iskolák speciális osztályaiban, kutatóintézetekben és magánklinikákon. Tanácsadója és együttműködője több gyermekbántalmazás ellen küzdő szervezetnek. 1979 óta írja visszaemlékezéseit az osztálytermekben, illetve terápiás csoportokban vívott küzdelmekről. Megrázó gyermeksorsokat bemutató könyvei sorra kerülnek fel a sikerlistákra, még pedig azért, mert kitalált történetei mellett olyan könyveket is ír, amelyek történeteit valós események és saját tapasztalatai által íródnak. Az érintett témák, melyeket könyveiben is feldolgoz: autizmus, szexuális visszaélés, elektív avagy szelektív mutizmus, beszéddel kapcsolatos kommunikációs, pszichés zavar. Ez utóbbira legjobb példa az a könyv, amelyet nemrég olvastam el tőle, Szellemlány címmel.


Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült. Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye – az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem…

Egy másik könyve, amelynek olvasását most kezdtem, az Egy gyerek címet viseli, amely hasonló dolgokon alapul, akárcsak utódja, a Szellemlány. 


Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára?

„Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar.” (a Szerző)

Számomra nagyon megrázó volt a könyv. Úgy olvasni mindegy egyes sorát, hogy tudatában voltam mindannak, hogy ez bizony nem kitaláció, hanem egy valós történet, álnevek mögé bújtatott leírása. Egyrészt volt félelmetes és egyszerre lenyűgöző azzal a közvetlenséggel és őszinteséggel, amellyel Torey bemutatta  mind a cselekményt és a kislány gondolatait, érzelmeit. Akit esetleg érdekelne, pdf-ben megtekintheti a Szellemlány c. könyvet az alábbi linken ---> Szellemlány
A másikat sajnos nem találtam meg, de úgy gondolom, érdemes rászánni magunkat és megvenni. Nekem teljesen megérte és remélem, hogy a további angol könyveit is lefordítják majd magyarra. 

1 megjegyzés:

Jega írta...

Valamelyik könyvét biztosan elolvasom a télen.