2014. október 4., szombat

Átvezető szakaszok... Mennyire lényegesek a részletek?



Az átvezető részek talán a legnehezebbek, de mégis, ezek a legfontosabb elemei egy történetnek. Mert ahhoz, hogy jól felépített legyen, nem elegek a párbeszédek, amelyek igaz, előre viszik az eseményeket, de az átvezető részek azok, amelyek által élvezhetővé válik a történet. Hiszen, ha belegondolunk, egy valakit sem az alapján ítélünk meg, ahogy kinéz. Nem csak ez számít. Ha itt a külső alatt a párbeszédet értem, akkor a belső tulajdonságok jelentik az átvezető részeket és ez éppolyan fontos egy jellem teljes megismeréséhez, mint hogy kívülről milyennek tűnik a szemünkben.  Ahhoz, hogy részletesen tudjatok írni, szükséges egy olyan szókincs, amiből mindig, bátran meríthettek. Ez az egyik legalapvetőbb feltétel, hogy sok szinonimát, kifejezést ismerjetek, amelyek használatával változatosan tudtok írni. Így elengedhetetlen, hogy rengeteg olvassatok. Mindenfélét és ne csak egy írótól. Változatosan kell, mindenfélét kipróbálnotok, mert ez alapján tanultok ti is. A szókincshez pedig társulnia kell egy jó mesélőkének is. Ha nem igazán vagytok a részletek mesterei, akkor azzá kell válnotok, mert ezt kívánja meg az olvasó. Muszáj mindig a leglényegtelenebb dologra is kitérnetek. Persze, ez alatt nem azt értem, hogy lényeges mondjuk egy levél írása közben, hogy a főszereplő melyik kezében és hogyan fogja a tollat. Ennyire nem kell feleslegesen kitérni, de ha figyelmen kívül hagyjátok, akkor a történet élettelenné és élvezhetetlenné válhat. Mondok két egyszerű példát.

"Ahogy csengettek az utolsó órámról, rögtön a buszhoz siettem, amelyet szerencsére el is értem. Amint befordult az utcánkba, majd megállt a házunk előtt, lepattantam és végig sietve az udvaron, kinyitottam a bejárati ajtót. Senki nem volt itthon. A ház csendes és üres volt, így ledobtam a cuccomat a nappaliban lévő kanapéra és a konyhába mentem, hogy összeüssek valamit vacsorára."

Ebben talán nem is találtok semmi hibát és nem veszitek észre a problémát. Kezdeném az első példával. A szereplőnk megszokott módon haza indul iskola után. Felszáll a buszra, majd haza érkezik. Na és mi történik közben? Mi történik abban az időintervallumban, amíg hazaérkezik? Erre talán nem is térnétek ki, hiszen nem tartjátok fontosnak, de muszáj ezeket a részleteket is kidolgozni. Írhattok a tájról, amit a közben lát, hogy haza utazik. Ezzel megismertethetitek a környezetet és a várost is az olvasókkal. Említhettek egy helyet, amit utazás közben meglát és amelyhez emlékek kötik. Ezzel már is elárultok egy plusz dolgot a főszereplőtökről. Írhattok a gondolatairól, ami éppen az elkövetkező cselekményt vezeti majd elő. Amikor haza érkezik, ismertethetitek az otthonát, feleleveníthettek egy gyerekkori élményt, vagy egyszerűen csak lefestitek azt az utcát, ahol él. Kitérhettek egy idegesítő szomszédra, a körülötte élőkre. Ezekkel válik életszerűvé a történet, hiszen amikor ti is hasonlóan cselekedtek, milliónyi gondolat fogalmazódik meg a fejetekben. Amikor megláttok egy ismerős kirakatot, rögtön bevillan egy kép, ami emlékeket idéz fel bennetek.

Mindennek a kulcsa abban rejlik, hogy mennyire vagytok részletesek önmagatokkal és az olvasókkal egyaránt. Gyakran segíthet az is, hogyha arról az adott helyzetről csak írtok és írtok. Ne foglalkozzatok azzal, hogy esetleg sok és vannak benne felesleges mondatok! Először írjátok le és utána majd kiveszitek azt, amit lényegtelennek gondoltok. Viszont, ha már eleve úgy indultok neki az egésznek, hogy próbáltok a lényegre törekedni, akkor a történet elveszti a szavahihetőségét és csak is tények közlésével az olvasó nem fogja élvezni a történetet. Nem tudja majd elképzelni, már pedig neki ez a fontos: hogy lássa mindazt, ahogy ti elképzelitek! Nem attól válik jó történetté egy történet, hogy hosszadalmasan és nagy terjedelemben részletes. Olykor elég elcsípni azokat a bizonyos szavakat, amelyek kulcsfontosságúvá válva, anélkül érzékeltetik a történet egyes részeit, hogy körülírnánk ezernyi módon. Néha, erre van szükség... de ne felejtsük el az sem, hogy gyakran a részletek azok a momentumok, amelyektől élni kezdenek a soraink. Ha tudunk részletesek lenni, képesek vagyunk mesélni... nem csak tényeket, hanem olyan megmozdulásokat is, amelyek által az olvasó láthatja maga előtt a történetet. Ahogy mondani szokták: ami számunkra egyértelmű, másnak nem biztos. Úgy kell írnunk, mesélnünk és előadnunk a történetet, mintha mi magunk is először hallanánk és olvasnánk. Fontos, hogy minden részletét újdonságként éljük meg, s ne magától értetődő dologként!

Ha ezzel kapcsolatban még lenne kérdésetek, írjátok meg... nagyon szívesen válaszolok!:)

Nincsenek megjegyzések: