2017. augusztus 14., hétfő

Átvezető szakaszok - Mennyire lényegesek a részletek?


Az átvezető részek talán a legnehezebbek, de mégis, ezek a legfontosabb elemei egy történetnek. Mert ahhoz, hogy jól felépített legyen, nem elegendőek a párbeszédek, amelyek igaz, hasonlóképpen előrébb viszik az eseményeket, viszont az átvezető részek is éppoly fontosak, amelyek által még élvezhetőbbé válik a történet. Hiszen, ha belegondolsz, egy valakit sem az alapján ítélünk meg, ahogy kinéz. Nem csak ez számít. Ha itt a külső alatt a párbeszédet értem, akkor a belső tulajdonságok jelentik az átvezető részeket és ez éppolyan fontos egy jellem teljes megismeréséhez, mint hogy kívülről milyennek tűnik a szemünkben. 
Ahhoz, hogy részletesen tudj írni, szükséges egy olyan szókincs, amiből mindig, bátran meríthetsz. Ez az egyik legalapvetőbb feltétel, hogy sok szinonimát, kifejezést ismerj, amelyek használatával változatosan tudsz majd alkotni. Elengedhetetlen, hogy rengeteg olvass, s ne csak egy írótól! Változatosan, mindenfélét ki kell próbálnod, mert ez alapján tanulhatsz! Mindig légy nyitott Ha nem igazán vagy a részletek mestere, akkor azzá kell válnod, mert ezt kívánják meg az olvasóid is! Muszáj mindig a leglényegtelenebb dologra is kitérned, hogy elképzelhető legyen az adott cselekmény. Persze, ez alatt nem azt értem, hogy lényeges mondjuk egy levél írása közben, hogy a főszereplő melyik kezében és hogyan fogja a tollat. Ennyire nem kell feleslegesen kitérni, de ha figyelmen kívül hagyod a részletekbe való bocsátkozást, akkor a történet élettelenné és élvezhetetlenné válhat. Mondok két egyszerű példát.

"Ahogy csengettek az utolsó órámról, rögtön a buszhoz siettem, amelyet szerencsére el is értem. Amint befordult az utcánkba, majd megállt a házunk előtt, lepattantam és végig sietve az udvaron, kinyitottam a bejárati ajtót. Senki nem volt itthon. A ház csendes és üres volt, így ledobtam a cuccomat a nappaliban lévő kanapéra és a konyhába mentem, hogy összeüssek valamit vacsorára."

Ebben talán nem is találtsz semmi hibát és nem veszed észre a problémát. Kezdeném az első példával. A szereplőnk megszokott módon haza indul iskola után. Felszáll a buszra, majd haza érkezik. Na és mi történik közben? Mi történik abban az időintervallumban, amíg hazaérkezik? Erre talán nem is térnél ki feltétlenül, hiszen nem tartod fontosnak, viszont muszáj ezeket a részleteket is kidolgozni. Írhatsz a tájról, amit utazás közben lát. Ezzel megismertetheted a környezetet és a várost is az olvasókkal. Említhetsz egy helyet, amit utazás közben észrevesz és amelyhez emlékek kötik. Ezzel már is elárulsz egy plusz dolgot a főszereplődről. Írhatsz a gondolatairól, ami éppen az elkövetkező cselekményt vezeti majd elő. Amikor haza érkezik, ismertetheted az otthonát, feleleveníthetsz egy gyerekkori élményt, vagy egyszerűen csak lefestheted azt az utcát, ahol él. Kitérhetsz egy idegesítő szomszédra, vagy a körülötte élőkre. Lényeg a lényeg: töltsd meg élettel a sorokat és a történetet is! Ezekkel az elemekkel válik életszerűvé az alkotásod, hiszen amikor Te is hasonlóan cselekedsz, milliónyi gondolat fogalmazódik meg a fejedben. Amikor meglátsz egy ismerős kirakatot, rögtön bevillan egy kép, ami emlékeket idéz fel benned, nem igaz?

Mindennek a kulcsa abban rejlik, hogy mennyire vagy részletes önmagaddal szemben és az olvasókkal egyaránt. Gyakran segíthet az is, hogyha arról az adott helyzetről csak írsz és írsz. Ne foglalkozz azzal, hogy esetleg sok és vannak benne felesleges mondatok! Először írd le és utána majd kiveszed azt, amit lényegtelennek gondolsz. Viszont, ha már eleve úgy indulsz neki az egésznek, hogy próbálsz a lényegre törekedni, akkor a történet elveszti a szavahihetőségét és pusztán a tények közlésével az olvasó nem fogja élvezni a történetet. Nem tudja majd elképzelni, már pedig neki ez a fontos: hogy lássa mindazt, ahogy Te elképzelsz! 
Nem attól válik jó történetté egy történet, hogy hosszadalmasan és nagy terjedelemben részletes. Olykor elég elcsípni azokat a bizonyos szavakat, amelyek kulcsfontosságúvá válva, anélkül érzékeltetik a történet egyes részeit, hogy körülírnád ezernyi módon. Néha, erre van szükség... de ne felejtsd el azt sem, hogy gyakran a részletek azok a momentumok, amelyektől élni kezdenek azok a bizonyos sorok! Fontos, hogy minden részletét újdonságként éld meg, s ne magától értetődő dologként! Ahogy mondani szokták: ami számunkra egyértelmű, másnak nem biztos. Úgy kell írnod, mesélned és előadnod a történetet, mintha Te magad is először hallanád és olvasnád. Ha tudsz részletes lenni, képes vagy mesélni is... nem csak tényeket ábrázolsz majd, hanem olyan megmozdulásokat is, amelyek által az olvasó láthatja maga előtt megelevenedni a történeted. 

Te hogyan vélekedsz erről? Mondd el a meglátásaidat és írj kommentet!

3 megjegyzés:

Suba Zsolt írta...

Emlékszem gyerekként türelmetlenül átlapoztam az ilyen részeket. Legyen már valami esemény, párbeszéd. Persze azóta nem így van, érdekes ez a része is a történetnek, és most már tudom azt is hogy miért. :)

Stella Shepherd írta...

Szia!:)
Nemrég találtam rá a blogodra, és mondhatjuk, hogy a lehető legjobbkor!:) Most készülők írni egy regényt - és bár nem elsőre kezdek neki -, de a tanácsaid, amiket az oldalon olvastam, rengeteget segítettek! Főleg az a bejegyzés, amiben kifejtetted, hogy a szereplőknek, a tájnak és mindennek, amit olvasunk, élnie kell! Nem elég csak írni róluk, de jellemezni kell őket, valamiféle életet kell vinni az oldalakba! Fontos a részletesség. És mennyire igazad van! Így csináltam, és ennek köszönhetően egy-egy fejezet 2-3 oldallal gazdagodott.:)
Nagyon szépen köszönöm.:)

Üdv,
Stella Shepherd

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm Stella, hogy írtál és örülök, hogy az oldal segített neked az írói munkádban! Köszönöm a jelenléted és remélem, hogy a továbbiakban is tudsz majd meríteni a bejegyzésekből!
Sok sikert az íráshoz!

Szatti