2012. augusztus 29., szerda

Érzelmekre hangolva



Szép jó reggelt mindenkinek! Újabb játékot hoztam, amely ismét csak pár perces kreativitást venne igénybe. A múltkor sokaknak tetszett az idézetes feladat, amikor is az írást kellett pár mondatban megfogalmazni. Annak lényegét, iránt érzett kötődésünket, elgondolásunkat. Most, az érzelmeket hoznám példának, amelyekkel kapcsolatban írhatnátok idézeteket. Hogy mit is takar az érzelem kategória és én mire vagyok kíváncsi? Gondoljatok a szeretetre, a szerelemre, vagy egyszerűen csak a boldogságra, az örömre... mit éreztek ilyenkor, hogyan öntenétek szavakba? De, persze ugyanilyen érzelem az is, ha szomorúak vagytok, vagy ha csalódottak. Ezt néha, még könnyebb leírni. Ha fáj valami. Ez utóbbit mindig, az ember valahogy önkívületlenül és akaratlanul is képes rá, hogy gyönyörű szavakba öltöztesse. Érzelmek. Elég tág fogalom, de azt hiszem, ki tudtok ragadni valamit önmagatokból, amelyet pár rövid mondatba zárhattok, hiszen mindannyiunk életében jelen vannak ezek az érzelmek, minden egyes pillanatban. Most csak figyelnünk kell rájuk. Koncentrálni és megfogalmazni. Gondolhattok személyes emlékre is, de akár el is képzelhettek valamit, amelyben mindezek visszatükröződnek és közölnek, mondanak valami mindannyiunk számára. Munkátokat, ezzel való időtöltéseteket előre is köszönöm, az idézeteket ehhez a bejegyzéshez kérném elküldésre!

Ui.: természetesen, nem csak egyet írhattok. Ahányra ötletetek van, s az elküldött apró művek megjelennek majd a facebook oldalunkon is, képpel mellékelve. Aki többet is küldene egyszerre, abból a legjobbat választom ki.

6 megjegyzés:

Kiscsillag írta...

"A fájdalom olyan, mintha egy szörnyű fenevad belülről próbálna széttépni."

"Az ő szemei a legtisztább tükrük, az ő arcvonásai a legszelídebbek és egyetlen mosolya elég ahhoz, hogy te légy a legboldogabb a világon."

"Lehet, hogy kívülről makulátlan vagyok.A bőrömön nincs egyetlen karcolás se.Te ezt látod ha rám nézel.Az emberek ezt látják ha rám néznek, de belül csak én látom magamat. Látom amint a lelkem ezer és ezer sebből vérzik, és ez jobban fáj mint bármely más testen ejtett vágás."



Szatti írta...

Nagyon köszönöm az idézeteket, Kiscsillag. Igazán kivételesen szépek :) Az egyiket ki is tettem a facebook oldalra!

Kiscsillag írta...

Nagyon szépen köszönöm :) Örülök, hogy tetszettek :)

Hikari94 írta...

" Tudom, hogy szeretem őt, érzem... Ha rá gondolok akkor elmosolyodom, ha éjjel felkelek hiányolom. Ha vele vagyok megszűnik a világ, ha nélküle, akkor egyszerűen nem találom a helyem. Számomra ez a szerelem!"

" Ha szomorú vagyok kiáltanék egy nagyot a tengerparton. Mint ahogyan a tenger elmossa a lábnyomot a homokban, úgy az én hangomat is elmosná a végtelen víz.

Névtelen Senki írta...

Hoztam néhány gondolatot. Igaz, némelyik nem felel meg az idézet kategóriának, mert szimpla párbeszéd, de úgy éreztem, ide kell írnom. Kezdeném is azzal. :)

Szeretet
"- Milyen érzés szeretni?
- Hogy mondhatnám el? Képtelenség. Érezni kell.
- Azt hiszem, én nem tudok ilyesmit.
- Dehogynem. Magad mondtad, hogy szeretsz olvasni. Jó érzéssel tölt el, nem igaz? Ha olvasol, nem érdekel semmi más, megszűnik a külvilág. Ha abba kell hagynod, alig várod, hogy folytathasd, és ha végre oda jutsz, még a bensőd is beleremeg az izgalomba, ahogy a kezedbe veszed a könyvet. A szeretet valami ilyesmi.
- A szeretet fáj is?
- Igen, néha fáj. Van, hogy a viszonzatlanság miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert őrülten erős, és a szívnek sok ez az érzelem. De a nagy szeretetbe még nem szakadt bele egy sem.
- Akkor ezért fáj idebent..."

Közöny
"Nem engedem, hogy az eddig ölelő világ hirtelen támadt embervihara magába szippantson. Csak fekszem, akár egy rideg csapdavas, amit hidegen hagy, ha áldozata vonítva tekereg benne."

Bánat, megkönnyebbülés
"Kopott-fekete göcsörtök marnak az agyamba, összeszorítva a koponyámat is. Forró ujjak tapogatják a halántékomat, csukott szemeim felé igyekezve. Érzem, ahogy éget, és hagyom, hogy olvasztani kezdje a jeges dermedtséget, ami a következő pillanatban megőrjítene. Az olvadék kibuggyan a pilláim alól. Máris enged a béklyó."

Konek írta...

Hát, nem adtam neki címet, de ez egy elég összetett érzés.
Érezted már az, hogy ez nem helyes? Hogy nem kellene, de te mégis megteszed? Tudod, hogy meg fogod bánni, de akkor még is úgy érzed, ezt kell tenned, te így vagy boldog. Aztán elmúlik a pillanat, a bűntudat lecsap, és még akkor sem bánod igazán. Úgy gondolod, hogy semmit sem szabad megbánni, ami egyszer már mosolyt csalt az arcodra.
Konek :)