2012. augusztus 8., szerda

Hogyan írjak párbeszédet? Lényeges és lényegtelen fogalma



A párbeszéd nélkülözhetetlen az elbeszélések és a regények megformálásában. Olyan, akár az illúziókeltés, miszerint növeli a történet olvashatóságát és szavahihetőségét. A párbeszédek főleg azok a központi elemek, amelyek a cselekményt hordozzák, ezekben ismerhetünk meg más, aktív szereplőket, fellazítja a nem verbális, átvezető részeket. A párbeszédek egyik legalapvetőbb szabálya a természetesség, de ez mindenesetre nem azt jelenti, hogy megengedett minden nyelvbotlás vagy nyelvtani helytelenség. Fontos azt szem előtt tartanotok, hogy a párbeszéd éppen annyira tűnik élethűnek, amennyire kitalált és ugyanúgy meg kell formálni, mint bármilyen más szövegrészt a történetben. Egy párbeszéd megírása talán egyszerűnek tűnik, hiszen a mindennapjaink része, de mint tudjátok, néha a legegyszerűbb dolgok okozzák a legnagyobb fejtörést. Amikor párbeszédet írtok, fontos szem előtt tartanotok a következő dolgokat:

Egy párbeszéd mindig legyen informatív, tehát kerüljétek a felesleges, térkitöltő és időhúzó párbeszédeket, mert ezzel egyrészt magatoknak nehezítitek meg a dolgokat, másrészt az olvasót nem fogja lekötni. Érezni fogja az erőltetettségét. Inkább arra törekedjetek, hogy csak annyi párbeszéd legyen a történetben, amelyekre feltétlenül szükség van. Persze nem szabad abba a hibába esnetek, hogy túl kevés párbeszédet írtok, mert ezek nélkül a történet élettelenné válhat. De a túl sok párbeszédtől túlságosan felfújtnak tűnhet az egész, főleg, ha a párbeszédet üres formulákat tartalmaznak.
Említenék egy példát:"Jó reggelt!-Neked is.Jól aludtál?-Mint mindig."
Fontos, hogy minden szövegrész közvetítsen információkat és, hogy előre vigye a történetet. 

Vannak olyan írok, akik csak párbeszédek útján kívánják megosztani az olvasóval a történetet, de ezeknél a történeteknél gyakran megfigyelhető, hogy nehézkessé teszik az olvasást. Hirtelen nem a szereplők beszélnek, hanem az elbeszélő vagy mondhatnám úgy is, hogy az író közli a szereplői szájába adva az olvasóval mindazt, amit fontosnak tart. Ezeket nem éppen tartom szerencsésnek. Fontosak a párbeszédek, de ha túlnyomórészt ezek adják meg a történet alapstílusát és témáját, monotonnak hathat és idegennek, távolságtartónak.

A következő, tipikus hiba, amikor a párbeszédeket funkció nélküli tényezők és monológok szakítják meg, amelyek tele vannak közhelyekkel és természetellenes beszédstílusokkal. Ilyenkor a mondatok erőltetettnek hatnak, mintha botladozva jönnének a papírra, és egyszerre nevetségesnek érezzük az egészet. Nagyon fontosak a párbeszéd közötti átmenetek, hangtalan gondolatmenetek, amelyeket csak az olvasó lát, de a párbeszéd másik aktív résztvevője nem hall, de nem szabad, hogy ezek természetellenesen hassanak és csak azért íródjanak, hogy kitöltsenek egy-két sort a papíron. Mindig mindennek fontosnak kell lennie, semmit nem szabad úgy hagyni, hogy az feleslegesnek hasson, mert egy idő után erre az olvasó ráun és az egész papírlocsogássá válik. Ezeknek beszúrásánál ügyeljetek, hogy a párbeszédek ne hulljanak szét és ne sodródjanak ki a medrükből.

Ha már a megszakításokról esett szó, említést tennék a szünetekre is vagy rámutatásokra. Amikor két szereplő beszélget, nem elég csak gondolatjelekkel megkezdeni az új sort. Szüksége van minden információt közlő mondatnak egyfajta lezárásra, amellyel érzékeltetitek az olvasóval, hogy éppen ki is beszélt. Például: "Szavába vágott" vagy "mondta mély indulattal a hangjában"
Ezekkel a mimikákkal és gesztikulációkkal különböztetik meg a karaktereket egymástól, de ennek is megvan a visszaütője. Ha minden mondat után elcsépelt és közhelyes lezárásokat használtok, főleg ha gyakran ismétlitek ugyanazt a fordulatot, amelyek feleslegesnek hatnak, csak rontanak a helyzeten. Ha egyértelmű, hogy ki beszél és nem kíván meg efféle rámutatást, akkor inkább hagyjátok csak úgy a mondatot. Ahogy a párbeszédeknek is, ezeknek is információ közlőnek kell lenniük, amelyek a karakterek tulajdonságait és reakcióképességeit tükrözik.
Fontos a párbeszédekben a megkülönböztetés. Semmiképpen se beszéljen mindkét karakter ugyanúgy, mert ettől elveszti az életszerűségét. Ahogy az életben is, nincs két ugyanolyan ember, tehát beszédstílus sem. Mindkét karaktert fel kell ruháznotok egy, csak rá jellemző tulajdonsággal, ahogyan ő beszél és kifejezi magát. Gesztusokkal, amelyeket a párbeszéd közben tesz. Ezek teszik izgalmassá és élvezhetővé a párbeszédeket.

Remélem, hogy hasznosak voltak számotokra a leírtak és ha van bármilyen hozzáfűznivalótok, tapasztalatotok ezzel kapcsolatban, írjatok!:)

3 megjegyzés:

Névtelen Senki írta...

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert csupa hasznos dolgot találtam benne. :) Kapásból a párbeszédek, amikkel mindig is bajban voltam. A régebbi irományaim telis-tele voltak balgatag csacsogással, amiket egy ideje tudatosan igyekszem kiküszöbölni, és - remélem - egyre jobban megy.
Köszi szépen ezt a csomó jó témát! :D

ChristinDor írta...

A történetírás mellett a párbeszéd, a mimika és a gesztikuláció az, ami számomra nagyon nehézkesen megy. Van, amikor megtalálom a fonalat és minden klappul megy, de van amikor egyáltalán nem jut eszembe egy-egy párbeszéd után, hogy milyen mimika és egyéb más dolgok jelenjenek meg. Sajnos a régi írásaimon ez meg is látszik. A sok olvasás és a sok írás az, ami segít ebben eligazodni. Persze, ahogy már írtam ez most is nehézkesen megy. Főleg, mert van, hogy észreveszem magamon, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, ami nem jó. Pl.: mondta, szólt, válaszolt stb... ezek helyett mindig keresek megfelelő szavakat. Én fele-fele arányban próbálom megosztani a párbeszédet és a közte lévő mondatokat. Nem szeretem ha egyik-másik elhúzza egymást. A felesleges dolgokkal szintén gondba vagyok, de próbálom korrigálni ezt is. A vesszőhibák a legizgalmasabbak, mert mindig utólag, amikor jó pár fejezet kész van, akkor rakosgatom ki. Persze van, amikor eszembe jut, hogy vessző kell.:) Mióta megtaláltam ezt a blogot és olvasom nagy segítség számomra, mert sok hasznos információ van benne. Ha elakadok a regényemmel csak feljövök ide és addig kutatok, amíg meg nem találom a megoldást és utána megy minden a maga útján. Szép nyarat mindenkinek és aki ír akár verset, akár regényt soha ne hagyja abba!!!:)

Szatti írta...

Nagyon köszönöm a véleményeteket a cikkhez fűződően :) Puszi mindkettőtöknek!