2017. április 3., hétfő

Miről is írunk tulajdonképpen?


A napokban feltettek nekem egy egyszerű, de annál bonyolultabbnak tűnő csavaros kérdést. Egy ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy miket is írok, mióta, meséltem neki a Penna blogról, annak céljáról, életéről, hogy miket is tevékenykedünk itt. Felkeltette az érdeklődését, majd a történeteimről kérdezgetett és akkor beletrafált a kimondhatatlanba: 

Miről szól a történeted?

Milliónyi lehetőség kavargott a fejemben, hogy mit is mondjak, hogyan indítsak, hogyan foglaljam össze röviden, hogy neki is érthető legyen. Azt le kell szögeznem, hogy mostanában kevesebbet írok. Nincs időm, és talán ötletem még kevésbé ahhoz, hogy ténylegesen papírra vessek dolgokat, viszont fejben mindig dolgozok, és történeteim is vannak, amelyek befejezésre várnak. Egyelőre abban a stádiumban vagyok, amikor pihentetem az írást, mint tevékenységet, aztán lehet, hogy egyszer újra produktívan írni és írni fogok, megállás nélkül. Írni nem könnyű. Beiktatni a mindennapjainkba pedig, még nehezebb.

Visszakanyarodva, először a fantasy jutott elsőre eszembe, említettem pár karaktert, hogy mégis kik vannak benne, de igazán képet nem tudtam adni a történetről. Úgy igazából, egyikről sem. Én láttam őket teljes egészében, lepörgött előttem minden fontosabb jelenet, de tanácstalan voltam, hogy hogyan foglaljam össze néhány mondatba a történetem lényegét, úgy, hogy neki is érthető legyen, hiszen... a második reakcióm az a tipikus gondolat volt, miszerint az én történeteim tele van nak izgalommal, csavarral, szerelemmel és túl sok minden van bennük ahhoz, hogy pár mondatba gyömöszöljem az egészet. Viszont, később beláttam, hogy muszáj és szükséges az, hogy úgynevezett tartalomba foglaljam őket. Közben utánakerestem a szakszerű kifejezésnek.

Tételmondat: A szöveg valamely kisebb egységének legfontosabb gondolatát tartalmazó mondata.

Szerintem ez a fogalom ráhúzható erre a kérdésre is, miszerint a tartalomnak, a történetet összefoglaló kis szövegnek, avagy a tételmondatnak az a lényege, hogy egyrészt összefogja a cselekményt, kóstolót adjon a történetből, és felhívja arra a figyelmet. Annak a figyelmét is, aki semmit nem ismer belőle. Na de, hogyan is fogalmazzuk meg a történetünk tételmondatát? Először is, át kell gondolnunk és meg kell találnunk azt a kulcsfontosságú, történetet mozgató dolgot, amelyből minden kiindul. Amely a kezdet kezdete, s amely nélkül a történetben lévő konfliktusok, cselekmények nem léteznének. Amely az egészet mozgatja és irányítja, amiért ez a történet létezik. Ez bármi lehet. Egy gyilkosság, csalódás, egy titok leleplezése... de mindenképpen a történet magjának kell lennie, amely köré mindent felépítünk. Ebből kell kiindulni, hogy megalkothassuk a tételmondatot, amely magába foglalja majd a cselekmény lényegét. 
Segítségként szolgálhat, ha először is szép sorjában haladunk, mielőtt a közepébe ugranánk a történetnek. Vagyis, ki a főszereplőnk és neki mi a célja a történetben? Miért küzd, mi a feladata? Van ellensége? Ki akadályozza a célja elérése érdekében? Mi a tét? Mi történik, ha nem sikerül elérnie azt, amiért küzd? Ki vagy kik azok, aki mellette állnak ebben, avagy ellene?

Példák 

1. Mióta csak az eszét tudja, Nathan Harpernek az a kellemetlen érzése van, hogy valaki más életét éli. Amikor nyomozni kezd a múltja után, rábukkan egy eltűnt személyeket bemutató weboldalra, ahol saját gyerekkori képét fedezi fel – ezzel azonban olyan események láncolata indítja el, amire legrosszabb álmaiban sem számított. Ahogy pedig elkezdi összerakni valódi személyiségét, Nathant egy csapat képzett bérgyilkos veszi üldözőbe arra kényszerítve, hogy az egyetlen személlyel meneküljön, akiben megbízik, szomszédjával, Karennel.


Főszereplő: Nathan Harper
Cél és téma: kideríteni, hogy ki is ő valójában - túlélés
Aki ebben segíti: Karen
Aki ebben akadályozza: bérgyilkosok
Mi történik, ha kudarcot vall: meghalhat

2. Rose, az elátkozott tizenkét lánytestvér legidősebbike találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, akinek a segítségével szabadulást nyerhetnek a gonosz Kőbezárt király paoltájából. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúlányra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra - az igaz szerelemre.

Főszereplő: elátkozott lánytestvér, Rose
Cél: kiszabadulás a palotából
Aki ebben segíti: Galen
Aki ebben megakadályozza: király, átok
Mi történik, ha kudarcot vall: fogságban maradnak örökre.


3. Ethant különös álmok gyötrik egy lányról, aki egyik nap megelevenedve megjelenik, mint az iskola új tanulója. A lány mindent megtesz azért, hogy különleges képességét és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a város, és főleg Ethan elől, miközben menekül önmaga és valami, avagy valaki elől, aki hatalmasabb nála, és az erejére vágyik.

Főszereplő: a titokzatos lány
Cél: titok, menekülés
Aki ebben segíti: Ethan
Aki ebben megakadályozza: valaki, aki hatalmasabb
Mi történik, ha kudarcot vall: elveszíti a képességét, erejét

Kicsit részletezve a felsorolt kérdéseket, a főszereplő esetében felesleges kitérnetek a nevekre, avagy nem mindig létkérdés. Ennek nincs igazán jelentősége, ha valaki tényleg elsőként találkozik a történettel. Sokkal fontosabb, hogy a főszereplő milyen, mit csinál, ki is ő. Legyen ő mondjuk boszorkány, vagy balerina. Ezek sokkal meghatározóbb jelzők, mint hogy valakit Annának vagy Kate-nek hívnak. Ha viszont a kettőt egybekapcsoljátok, már sokkal megfogóbb és kevésbé tűnik el a név a szövegben. Ha belegondoltok, minden szereplőt okkal választunk karakternek. Valakit a hevessége miatt, valakit az átlagossága miatt, amitől szürkének és kissé jelentéktelennek érződik a történetben és pont ez lesz benne a lényeg. Mondhatni, titokzatosságot kölcsönös a szereplőnek, s mindemellett remek "alapanyag" azért, mert átlagossága mindenre alkalmassá teszi. Valakit azért választunk, mert különleges képességekkel rendelkezik, míg mást azért, mert hétköznapibb dolgokban különbözik a többiektől. Viszont ok mindig van, még ha az illető nem is vámpír vagy nem tud tüzet varázsolni. Persze, ha olyan szereplővel dolgoztok, aki ismert, illik megnevezni és nem kell csak jelzővel illetni. A jelző kiválasztásában viszont ügyelni kell, hogy tényleg tükrözze a szereplőt.

A történetben több cselekmény is van, amely foglalkoztatja a szereplőt. Ettől él a történet, hogy mindig történik valami, mert különben unalmassá válna, ha csak egy konfliktusra, bonyodalomra épülne az egész. Viszont, ki kell választani azt a főbb dolgot, amely a legjobban formálja, alakítja, élteti a történetet. Amiért úgymond küzd az olvasó, amiért ő cselekszik. Erre kell rámutatnotok, hogy az olvasó, avagy az, akinek meséltek, megértse a történet lényegét és hogy a szereplőnek miért fontos ezt véghez vinnie, elérnie. Ehhez kapcsolódik az ellen oldal, avagy egy másik szereplő, helyzet, amely akadályozza a főszereplőt a célja elérése érdekében. Ezt mindenképp fel kell tüntetni a tételmondatban, hogy az olvasó érezze a kíváncsiságot, de nem kell kimondottan rávilágítani a dolgokra. Nem kell elárulnunk, hogy ki is az a valaki vagy valami, amely majd akadályt jelent. Elég sugallnunk azt, sejtetnünk, a többit pedig az olvasóra kell bízni. 
Az ellen oldal mellett nagyon fontos még, hogy tulajdonképpen, miért is fontos ez és miért kell megakadályoznia a helyzetnek avagy szereplőnek, hogy elérje a célját? Mi történik, ha nem jár sikerrel, mi forog kockán? Ezt mindenképp muszáj leszögezni, különben az olvasó nem fogja érteni, hogy mégis, mi a frászért töri magát? Mire ez a nagy hűhó? Érzékeltetni kell, hogy ez igenis fontos a főszereplőnek és el kell hitetnünk az olvasóval is, hogy amolyan "világvége" történik, ha nem tudja véghez vinni, amit szeretne. Éreznie kell azt a súlyt, ami láthatatlanul lebeg a levegőben. 
Ezeket az elemeket kell pakolgatnotok és összeválogatnotok, hogy úgy hangozzon, hogy az felkeltse az érdeklődést. Az első benyomás mindig a lényeg, ízlelgessétek a soraitokat és próbáljátok külső szemmel meglátni, hogy titeket érdekelne e a történet. 

Ha van lehetőségeket, mutassátok meg, mondjátok el valakinek és kérjétek ki a véleményét. Ha pedig kedvetek van, nagyon szívesen várok ilyen tételmondatokat. Írjátok meg a történetekhez, küldjétek el kommentben és nem csak én, de szerintem a blogon jelenlévők is szívesen elmondják majd a véleményüket. További szép hetet nektek!

1 megjegyzés:

Brukú Szürke írta...

Drága Szatti,

Nagyon hasznos volt ez a bejegyzés, sok mindenre fényderült, ami eddig nálam félhomályban bújkált :D

Remélem, hozol még ilyen remek bejegytéseket a közel jövőben! :)

Szeretettel:
Brukú