2015. április 12., vasárnap

Kritika... elfogadás és hárítás


Szerintem minden jelenlévő blogíró nevében mondhatom, hogy a vélemények elolvasása mindig változtat valamit bennünk és az írásunkon valamit. Növelhetik az önbizalmunkat az iránt, hogy jó, élvezhető, izgalmas legyen az, amit megalkotunk, de néha olyan kommentek is érkezhetnek az adott történethez, novellához, fejezethez, amelyek első elolvasásra talán rosszul érintenek bennünket. Ezek mindig benne vannak a pakliban, hogy a rossz dolgokkal is szembesülnünk kell, hiszen nem minden író gondolkodik ugyanúgy és még egy olyan személy sincs, aki ugyanúgy alkotná meg az adott történetet, ahogyan mi. Amikor vállaljuk, hogy blog formájában közzétesszük és megosztjuk az alkotásunkat a nagyvilággal, kitárjuk azt a bizonyos ajtót, amelyet eddig zárva tartottunk és csak önmagunknak engedtük meg, hogy bejárása legyen. Egy bloggal viszont nyitva hagyjuk és kulcsot adunk mindenki kezébe, lehetőséget adunk a betévedő olvasóknak, hogy értékeljék mindazt, amit a napok, hetek, hónapok leforgása alatt megálmodtunk és megvalósítottunk.




Ezzel kapcsolatban már olvashattatok egy bejegyzés, K mint kritika néven, a Penna Írószótár által, de most arra szeretnék kitérni, hogy miből is áll egy véleményezés és hogyan, mely módon tegyük meg mindezt, ha éppen felkérnek minket rá, vagy hagyni szeretnénk pár sort valakinek a története kapcsán. A kritika maga mindig szubjektív, hiszen az, hogy felkeltette-e az érdeklődésünket a mű, elnyerte-e a tetszésünket avagy sem, függ az olvasó ízlésétől, tájékozottságától, hangulatától, és nem utolsó sorban nagy szerepe van a kornak és a nemnek is egy könyv megítélésében. Egy történet véleményezése nagyban függ mindezektől, de általában az is meghatározó, hogy nekünk mi a szerepünk, milyen pozíciót töltünk be, amikor véleményezésre adjuk a fejünket. Teljesen máshogy ítél egy olvasó, aki szimplán csak olvas és más dolgokat vesz észre a mű elolvasása után egy olyan személy, aki maga is ír a mindennapokban. Ez a hozzáértés és a jártasság kapcsolata. Éppen ezért van, hogy sokkal jobban értékeljük, ha mi is véleményezünk valakit, hiszen tudjuk, milyen érzés kapni, várni akár napokat, heteket, mire egy komment is érkezik a történethez. Egy szimpla olvasó nem igazán tudja ezt értékelni, hiszen soha nem volt benne része. Nem tudja átlátni, hogy mennyit jelent néha akár két mondat is. Ezeket néha érdemes átgondolni, hogy mi a szerepünk és mennyire teszünk ennek eleget, mennyire vagyunk képesek változtatni a helyzeten, amelyben jelenleg élünk, tevékenykedünk. 


Én eleinte csak olvasónak indultam. Olvastam, nézelődtem, de igazán soha nem véleményeztem. Mindig úgy voltam vele, hogy amit el akarok vagy akartam mondani, megtette más helyettem. Miért írjam le ugyanazt? Viszont, amikor saját oldalt nyitottam és immár nem csak olvasó, hanem blogíró is lettem rájöttem, hogy minden olvasó szerepe kulcsfontosságú, és nem lehet ugyanolyannak ítélni minden véleményt, mert minden olvasó máshogy fogalmaz meg egyazon dolgot. Máshogy emeli ki a pozitív és negatív, neki tetsző vagy nem tetsző dolgokat. Azóta tudom, hogy ugyanúgy számít a tizenegyedik olvasó véleménye a mellette lévő tíz mellett és próbálok mindig, minden elolvasott blognál, fejezetnél véleményt hagyni és olyan dolgokról írni, amelyekből az író tanulhat, okulhat... ahogyan én is. 

Igazából, eléggé kétes kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan, hogy negatív kritika. Pozitív minden szempontból létezik, de a negatív szó számomra kicsit elutasító. Mintha nem lenne érdemes a kritika megnevezésére. Lényegében, inkább két fajta véleményt említenék. 

Az elismerőt és az értékelőt. 
Az elismerőt nevezném pozitívnak, hiszen itt nem igazán tér ki az illető a történet cselekménybeli felépítettségére, a karakterek hitelességére vagy a fejezet megformálására, építkezésére. Csak az összhatásra figyel és az ízlésre, hogy nála mondjuk egy tízes skálán mennyit ért el. Eléggé izgalmas és lebilincselő volt-e a sztori, vagy nem igazán fogta meg? Kedvelhető e a főszereplő, vagy úgy gondolja, hogy pár fejezetre még szüksége van, hogy a szívébe lophassa magát?
Az elismerő véleményezés összhatást értékel. Legyen az akár történet, novella vagy csak egy rövidke fejezet. Az egészet figyeli és ennek alapján véleményez, biztatja az írót a további folytatásra. Az elismerő véleményezés szerintem az olvasó hozzáértettségétől is függ. Aki ír és mindennapos rendszerességgel benne van az írásban, alkotásban, nem tud egyszerűen elismerő és leíróan véleményező kritikát, kommentet írni egy novelláról. Ha már értünk valamihez és tisztában vagyunk bizonyos dolgokkal, soha többé nem látjuk már azt a valamit ugyanúgy. Legyen az egy novella, zene, vagy akár egy festmény. Valami megváltozik és már olyan dolgokat is beleérzünk, hallunk, látunk, amelyekre eddig nem is figyeltünk és maga az összhatás eltűnik... részeire bontódik, apró elemeire és ezeket a mozaikdarabkákat elemezve és értékelve épül fel az Egész.

Ez már közelít az értékelő véleményezéshez, amikor az összhatás mellett - az elismerő véleményezés keretein belül említett tetszés, ízlés kérdése - megjelenik az a módszer, véleményezői stratégia, amikor minden szóra, mondatra figyelünk. Ilyenkor nem is a nézésre, a szem által látott dolgok a fontosak, hanem amelyeket az olvasói és írói tapasztalatunkkal érzékelünk. Észrevesszük az esetleges hibákat, mondattani szerkezeteket,   írói eszközöket, amelyekkel az író dolgozott. Nem csak az egészet látjuk, hanem mindazt, amelyből áll. Látjuk a felépítésének apró mozzanatait és érzékeljük, ahogyan az író gondolkodhatott a mű megalkotása közben. Ehhez viszont már olyan tapasztalatra van szükség, amelyhez nem elég csak olvasónak vagy csak írónak lenni. Szerintem mindkettővel rendelkezni kell, hogy olyan véleményt és kritikát tudjunk adni az író számára, amelyből tovább építkezhet. Tanulhat, tapasztalhat és fejlődhet.

Amikor véleményezünk valakit, fontos arra törekedni, hogy ne csak a jót, hanem a rosszat is kiemeljük. Persze a rosszat, nem kell ennyire negatív értelemben érteni... inkább gondolok arra, hogy esetleg az író nem éppen olyan témát választott, amelyet hitelesen és valósághűen meg tud alkotni, esetleg nem sikerült kellőképpen feszültséget teremtenie az adott szituációhoz, vagy nem tudta a végsőkig ébren tartani a figyelmet és a cselekmény izgalmát. Próbáljunk mindig lényegre törően és segítőkészen leírni mindazt, ami megfogalmazódott bennünk az olvasás során és mindezt olyan formában leírni, hogy ne bántsuk meg a szavainkkal az illetőt, véleményünk egészével. Nagyon fontos, hogy ilyenkor figyeljünk az írók lelkivilágára, mert néha elég egy szó, egyetlen apró gondolat, hogy a kételkedést felébresszük benne az iránt, amiben eddig biztosnak érezte magát. Szabadnak. Onnantól átvált az egész félelembe és soha meg nem nyugvásba, hogy elég jó-e az, amit megír... és ettől már nincs is olyan messze az önbizalomhiány. 
Azokkal a véleményekkel sincs problémám, amelyek csak megjegyzik, hogy "Nagyon jó volt, csak így tovább" vagy "Szuper volt, nagyon várom a következő fejezetet". Ezek is sokat számítanak, főleg a kezdő írók körében, akiknek minden mondatra, apró szóra örömtáncot jár a lelke, hogy végre, valaki... elolvasta és írt is:) Mindenki tudja, milyen ez az érzés. Fantasztikus. 

Ellenben, ne felejtsük azt sem, hogy néha már túl kell lendülni ezen az elismerő véleményen, és tovább kell lépni az értékelő felé, amikor már nem az a célunk, hogy csak bátorítsuk az írót, hanem segítséget is nyújtsunk neki a fejlődésében, hogy még jobbá válhasson. Mondani szoktam, hogy valaki csak úgy tanul meg írni, ha rengeteget ír és olvas. De még fontosabb, amikor vannak olyan olvasók, akik nem félnek leírni mindazt, amit tapasztaltak a fejezet vagy novella elolvasása során. Legyenek ezek akár pozitív vagy negatív tapasztalatok, de mindig nyitottan kell fogadni és adni minden véleményt... mert ezek adják a biztatást, a segítséget, a tanácsot, az ihletet és a folytatáshoz való erőt, hogy tovább írjunk azoknak, akik várják és kíváncsiak a folytatásra. 

2 megjegyzés:

Andro írta...

Sajnos sokszor szembesültem már vele (saját tapasztalat), hogy sokan a negatív kritika alatt az író és a mű porig alázását, az anyázást és az obszcén, sértő, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket értik. Igen, én is kaptam ilyen "kedves" kritikákat, aztán a kritikaíró vérig volt sértődve, amikor töröltem a "véleményét.". Pedig a negatív kritika inkább segítő jellegű szerintem, amiben rámutatsz (persze normális hangnemben) arra, ami neked nem tetszett, javaslatot teszel arra, hogy lehetne kijavítani a hibákat, hogy lehetne érdekesebbé tenni az adott történetet.

Egyébként nagyon tetszik a cikk, hasznosnak és tanulságosnak érzem.

Szatti írta...

Köszönöm a véleményed, Andro!

Igen, a kritika építőjellegű is lehet. Ez függ attól, hogy az író mennyire veszi zokon a negatívumokat vagy a hibák említését, és még inkább függ az olvasótól, hogy ezt milyen formában közli. Vélemény és vélemény között is van különbség. Íróként, muszáj megértőnek és elfogadónak lennünk. Minden egyes negatívum mögött meglátni a lehetőséget, hogy általa jobbá tegyünk valamit. Olvasóként pedig fontos ugyanilyen megértéssel és elfogadással fordulni a másik felé és olyan formában elmondani a véleményünket, ahogyan azt fordított esetben várnánk.

Köszönöm a hozzászólásod és örülök, hogy tetszett a bejegyzés! :)