2013. január 30., szerda

Alkossunk átvezető részeket.. izgalmastól az izgalmasig


Íróként, szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy szeretünk mindig a tökéletességre törekedni és megfelelő módon felépíteni a történetet, minden hiba nélkül. Általában, szeretünk leíróan írni anélkül, hogy különösebb dolgok történnének, de ezek persze nem sorakozhatnak egymás után... ettől válnának a dolgok unalmassá. Ezek főleg akkor alkalmasak egy műben, ha két izgalmasabb cselekménypontot szeretnék összekapcsolni vagy éppen elválasztani. Így, ha ezeket a leíró részeket izgalmasabb, cselekményben dúsabb fejezetek, részek közé ékeljük, lazíthatunk a történeten, annak a feszültségén és változatos, színes művet alkothatunk, amely így se nem túl pörgős, hogy az olvasónak kapkodni kelljen a részek között a fejét, de nem is unalmas, hogy minden történés nélkül csak a főszereplő gondolatai olvashatja (már ha E/1. személyben íródott a mű és a főszereplő szemszögét követjük).
Az átvezető részek nem különösebben nehezek, csak rá kell érezni az ízére. Elsősorban, mindenképp tudni kell, hová is tartunk a történettel. Spontán sosem szabad írni, még akkor sem, ha ebből is sülhetnek ki néha jó dolgok... szórakozni lehet, hiszen az ötletelésből születnek a nagyobb ötletek, de nem szabad csak írni és írni, cél nélkül, mert abban eltéved az ember. Fejben vagy vázlatleírásban mindenképp legyen egy olyan alap, amelyből kiindulva, átláthatjuk merre is tart a történet. Melyek azok a kulcsfontosságú pontok, események, melyeket elképzelünk, melyek fontosak a további cselekmények alakulásában, s ugyanígy fontosak az új szereplők megjelenései és maga a főszereplő jellembeli alakulása, amely személyiségfejlődésben viszi előre a történetet. Hiszen, a szereplőnek együtt kell alakulnia a történettel. A végén sosem állhat üres kézzel. Valamivel mindig gazdagodnia kell.... még akkor is, ha ezek néha kellemetlen élmények: például, nem happy end-del ér véget a történet. 


Ezen múlik a dolog, hogy gondosan felépített történet legyen meg a fejünkben még akkor is, ha egyelőre csak körvonalakban látjuk a sztorit. Sokszor az írás során alakulnak ki a további lehetséges folytatási módok, nem feltétlen úgy kerülnek fel a történetek blogra, hogy már kész sztori van az író birtokában és csak motorikusan teszi fel a fejezetek. Mindig fontos az előregondolás, a tervezés és a figyelem, hogy kézben tartsuk a történetet akkor is, ha folyamatosan alakul ki a történet, az írással és a fejezetek elkészülésével egyidejűleg.
Egy izgalmasabb rész előtti fejezeteknél lényeges, hogy bár átvezető részekről van szó, előkészítsék az izgalmasabb fordulópontot. Magukban kell hordozzák azt a feszültséget, amely sejteti majd az olvasóval, hogy itt bizony valami készül. Valami történni fog. Ott kell lebegni annak a bizonyos kardnak a főszereplő feje fölött. Ha tisztában vagyunk az izgalmasabb részlet történéseivel, nem lesz gond, hogy előtte miképpen vezessük odáig a történetet. Az valahogy mindig adja magát és kialakul. A lényeg azon van, hogy tudatosan tudjuk, merre is vezetnek tovább a történet szálai. 
Két izgalmas rész közötti átívelésnél leginkább a kapcsolat a fontos. Az első valahogyan kapcsolódik a másodikba. Lehet, hogy az első idézte elő vagy éppen pont a második az, amely a háttérben már kialakulóban van és megidézi az első megtörténését? Az e közötti részt úgy kell felépíteni, hogy már magában hordozza az első konfliktus, cselekmény feszültségét és erre épülhessen a következő. Minden kapcsolódik mindenbe. Minden okkal történik. Minden kisebb-nagyobb történés valami nagyobbat szül. Minden részletnek kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie. Minden apró momentum fontos, meghatározza és alakítja a történetet. Hol humorossá, hol komollyá teszi a történetet, de mégis... lényeges. Ezekre kell gondolni az írás során, és ez  nagyon fontos, íróként... hogy tisztában legyünk minden részlettel, minden apró elgondolással még akkor is, ha hosszú folyamat az, mely alatt megszületik a mű... talán az előtt, hogy papírra vetülne.

Nincsenek megjegyzések: