2013. január 19., szombat

Képzelj, álmodj, alkoss történetet!



Ezzel a feladattípussal már találkozhattatok május környékén. A lényeg, hogy a megadott képek közül válasszatok ki egyet, ennek a képnek adjatok címet, majd írjatok hozzá egy frappáns, rövid összefoglalót, mintha csak egy könyvet tartanátok a kezetekben és annak olvasnátok a hátoldalon a tartalmát. A szöveg és a cím ragadja meg a figyelmet és az érdeklődést, legyen benne valami, amitől úgy érzi az olvasó, hogy neki bizony, ez a könyv feltétlenül kell:) A kép mögé látva el kell képzelnetek egy történetet, s annak lényegét, mondanivalóját tartalom formájában kell megalkotnotok. Használjátok a fantáziátokat, ragadjatok tollat avagy billentyűzetet és használjátok ki az alkotás lehetőségét:)
Gondoljatok csak arra a pillanatra, amikor álltok a könyvesboltban és beleolvastok egy-egy könyv tartalmába, miszerint érdemes e megvennetek, elolvasnotok... biztosan megesik veletek, hogy a borító és a cím sokszor többet mutat, mint amilyen értékes a tartalom. Mégsem keltette fel a figyelmeteket, nem is tűnik annyira izgalmasnak, mint vártátok. Ezeket a hibákat, csalódásokat elkerülve, alkossatok egy olyan összességet, ahol mind a kép, a cím és a tartalom is lebilincseli az olvasót... amitől úgy érzi, neki ezt a könyvet feltétlen el kell olvasnia :) Még akkor is, ha most csak képzeletben játszunk a gondolattal, mintha ezek a könyvek léteznének a megadott képek alapján! Egy kép kiválasztásával oldjátok meg ezt a feladatot! Egész sokat válogattam össze számotokra, így remélem, mindenki megtalálja a neki tetszőt :)

1.                                                                2.

3.

4.

5.

6.

8.                                                                 9.


32 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Szatti!

Nagyon örülök ennek a feladatnak! A regényemen is dolgozom, egy novellának is épp a közepén vagyok, szóval nem igazán nem tudnék most időt/energiát fordítani egy teljes történetre, de nem szeretnék kihagyni egy feladatot sem. :) A második képet választottam. (Egyébként magát a történetet is tervezem megírni.)

Az arctalan nő

Soha senki nem láthatta. A szolgák letették az ajtaja elé a tálcát, és távoztak. A hangját sem hallotta senki. A könyvei beszéltek helyette. De hogyan kerülhettek nyilvánosságra? Hiszen az apja mindet elégette, ráadásul a lány soha nem hagyta el a szobáját, és senkit nem ismert a háziakon kívül!
Ki, vagy kik voltak a segítői? Hogy ismerte meg őket? És ami a legfontosabb: Ki az az S. S. Barohne, a zseniális író, akit csak Lady Faceless-ként emlegetnek Angilaszerte?

Emmy

Szatti írta...

Örülök Emmy, hogy alkottál a feladatra, főleg elsőként :) a kezdet mindig nehéz. Figyelemfelkeltő volt a szöveg, kíváncsivá tett, bár kicsit rövidnek éreztem, még elfért volna benne néhány információ, amely tovább színesíti, de így is megállta a helyét :) Köszönöm és gratulálok a munkádhoz :)

Anita Magyar írta...

sziasztok!:) igazából én nem szoktam írni, inkább olvasni, olvasni, olvasni. Aztán rátaláltam erre az oldalra és megihletett, ezért gondoltam azt, hogy kipróbálom magam ebben a feladatban:) A első képet választottam:)

Angliában felkelések törnek ki, a királyi családnak pedig bujdosnia kell. Így történik, hogy a tizennégy éves Lucy Velencében köt ki és belecsöppen a karnevál világába. Egyedül a remény tartja életben, hogy hamarosan viszont láthatja a családját, aztán találkozik Fabioval aki a rendőrség elől menekül. A két fiatal együtt folytatja a bujdosást, nyakukon a rendőrökkel és a lázadókkal, míg a egymás iránti segítőkészségük szerelembe csap át. De vajon meddig tarthat az önfeledt boldogság és a szenvedélyes szerelem? És mi történik eközben Lucy családjával, és országával?

Niki írta...

1. kép

Masquerade

A maskara ami mindent megváltoztat vagy csak romba dönti az amúgy sem túl fényes életünket? Hát Lili, a mindenre elszánt lány, akinek sem családja sem rokonai nincsenek, mesélhetne róla. Minden azzal a nappal kezdődött mikor szülei súlyos autóbalesetben meghaltak. Magára maradt, egyedül a nagyvilágban. Az addig kedves és visszahúzódó lány egy csapásra szöges ellentétévé változott önmagának, Lázadó lett. Átállt a sötét oldalra. Egy valami tartotta csak a józan ész határán. Ő pedig legjobb barátja, Max volt. A fiú aki talán jó útra térítheti a lányt, a fiú akibe kapaszkodhatna, de vajon megragadja ezt az esélyt és kap az alkalmon...bármilyen kaland árán is, de Lili elhatározza magát..dönt, hogy a fiúval vagy nélküle, de megváltoztatja életét..Az, hogy hogyan csak rajtad múlik, hogy megtudd!

remélem azért értékelhető :)

Niki írta...

Remélem nem baj, hogy kettőt írtam csak ezek úgy megragadtak még ha borzalmasak is lettek amiket kitaláltam :D

3. kép

Remény

A remény vajon tényleg létezik vagy csak azok álltatják magukat akik már rég elvesztették életük értelmét? Ki tudja? Talán Isten.. vagy az anyukád.. vagy te magad! Ezt pontosan sejtette Clair is aki félt..félt a csalódástól,de küzdött a végsőkig, mikor élete kilátástalanná vált. Harcolt az igazáért és kiállt a véleménye mellett még sem tartották bolondnak. Sokkal inkább felnéztek rá. Aztán egy napon egy ismeretlen idegen felborzolta a kedélyeket. A üzeneteivel és kedves bókjaival először az őrületbe kergette a lányt, majd ez az érzés megváltozni látszott, ahogy egyre többet beszélgetett vele, de a baj itt is mint mindenhol bekövetkezett..talán Clair elvesztette a reményt, hogy valaha tényleg megismeri álmai lovagját vagy csak valaki szórakozik vele? Ki tudja nem igaz? És hogy mi sül ki ebből? Kiderül csak merd bevállalni! ;)

Pixie írta...

Szia :) Én a 3. képet választottam.

A remény szirmai

Tudod mi a különbség az álomvilág és a valóság között?

Az álomvilágban, ha egy fiú megbánt, mindent megtesz azért, hogy kiengeszteljen. Virágot vesz, éjszaka a házatok előtt áll és az ablakodat dobálja, dalt ír hozzád, vagy egyszerűen csak térde zuhan előtted és a bocsánatodért esedezik.

A valóság teljesen más. A valóság fájdalmasabb – éppen ezért valódi. Itt nincsenek sem vörös rózsák sem szerelmes balladák. Ha egy fiú megbánt, nem tesz semmit, csak tovább áll. Nem küzd azért, hogy elnyerje a bocsánatodat, mert az túl macerás. Inkább keres egy lányt, aki nem te vagy, aki a közeledbe se ér, de legalább könnyen adja magát. A valóságban a férfiak gyávák.

Te mernél szeretni egy ilyen világban?

Maja mert - és veszített. De van-e remény a teljes katarzis és megaláztatás után? Fel lehet építeni egy teljesen új jövőt, vagy örökre a múltban ragad egy olyan emberért epekedve, aki már sohasem lehet az övé? Létezik szerelem az első és igazi után is, vagy az csak csalóka árnykép, a remény kivetülése egy vonzó férfi arcára?

Maja már tudja a választ; ami sokkal sötétebb, mint hinnéd.

FantasyGirl írta...

Sziasztok!

Régen pályáztam már időhiány miatt, de ezt a feladatot nem tudtam kihagyni. :) Az első képet választottam, mert az azonnal megfogott.

Üdv, FantasyGirl

A festmény túloldalán

„Csak bámulta a képet, egészen magával ragadta a maszkabál világa: a színek és a lendületek alakok élethűsége. No meg a kecses női alak vesébelátó pillantása.”

Tommy az átlagos amerikai tinédzserek megszokott életét élte, mígnem egy véletlen meg nem változtat mindent.
Nagypapája birtokán, a padláson kutakodva talál egy régi, kopottas keretű festményt, mely még a francia forradalom idején készült. Hamarosan hihetetlen felfedezést tesz: az álarcos karnevált ábrázoló kép szereplőit hol eltűnni, hol felbukkanni látja. Nem bír betelni a csodás látvánnyal, mely végül magába szippantja.
Szó szerint.
Hirtelen az álarcos bál és egy cselszövő ármányos terve kellős közepén találja magát. Csak akkor juthat ki a festményből, ha megtöri a több évszázados átkot, mely mindenkit bezárt oda. Ehhez azonban meg kell találni ebben a számára ismeretlen világban a boszorkát, aki mindezért felelős... az álarcos lányt.
Tommy vajon tényleg az, akinek mondják: a Kiválasztott? S valójában ki bújhat az álarc alatt?
Ne feledd: a festmény túloldalán semmi sem az, aminek látszik!

Szatti írta...

Nagyon érdekes, izgalmas könyv elébe néznénk, ha létező alkotásról lenne szó :) gratulálok az írásodhoz, mindenképp figyelemfelkeltő, és köszönöm a részvételed!

Szatti írta...

Értékelhető :) arra kell csak ügyelni, hogy sok információt ne áruljon el maga a tartalom... pl itt nálad, hogy már meg is tudtuk, hogy a szülei meghaltak. Nem sok, de lényeges dolog, és nem fontosságú abból a szempontból, hogy felkeltve az érdeklődést, olvasásra sarkallja az olvasót. Eltekinthetünk tőle. Ettől függetlenül, jó a feszültségkeltés, és a titokzatos információ sorakoztatása :) köszönöm a részvételed!

Szatti írta...

Nem rosszak az írásaid... mindenképp jól csavarod a dolgokat, hogy felkeltsd az érdeklődést. Inkább ott érzek kicsit bibit, hogy nem tudod, meddig van a határ, mennyit lehet elárulni a cselekményből és hogy ezt miképpen tedd. Kicsit összesített leírásnak érződnek a sorok, mint tartalomnak, előhangnak. Fontos, hogy a tartalom hangulatot adjon a történetnek, ízt, amibe majd belecsöppen az olvasó. A tartalom az, amely megteremt egy elsődleges közeget, melyben eldöntheti az olvasó, tovább lép avagy sem. Ennek a hangulatát kell úgy megteremteni, hogy az igen mellett döntsön, de nem úgy, hogy rögtön több információval is szemben találja magát. Azt az olvasóra kell hagyni, hogy az olvasás során felfedezze. :) Erre ügyelj, de amúgy ügyes írások :) így tovább!

Szatti írta...

Nagyon tetszett az írásod Pixie, remek volt, lenyűgöző! Nagyon örülök, hogy írtál és gratulálok neked! Megvolt benne minden, amitől az ember úgy érezheti: neki ezt olvasnia kell :) Nagyon szép munka!

Szatti írta...

Nagyon tetszett az írásod, és a kezdő idézet-motívum is jó ötlet volt. Tetszett a tartalom, figyelemfelkeltő volt és sok mindent sejtető. Gratulálok neked!

Csillag Mézecske írta...

Szia Szatti!

A 6. képet választottam:

Cím: Fagyott világ

Költözés. A szülei válása. Új iskola. Ráadásul tél van.
Angéla utálja a hideget. Még inkább az új környezetében élők fagyos viselkedését. Itt nem csak a parkot borítja hó, hanem az emberek szívén is jégpáncél ül.
A lány írni kezd, hogy feldolgozza a változásokat és szórakoztassa magát ebben az unalmas világban.
Mi történik, ha hazafelé menet kiesik egy papírlap a mappájából? Vajon elolvassa valaki? A szavak továbbélnek vagy kukában landolnak, szemétként? Van olyan ember a városban, akinek a szívét fel lehet melegíteni?
Angéla észre sem veszi, hogy elhagyott egy történetet. Csak azt látja, hogy a ködöt áttöri a napfény és megcsillan a kopasz ágak között.
Mégis eljön a tavasz…?

Szatti írta...

Nagyon jó ötlet, amiből elindultál... szinte szárnyra kap a történet is azzal a kieső papírlappal. Nagyszerű elgondolás, jól teremtetted meg a hangulatot a bevezető rövidke mondatokkal. Bár tömör, minden benne van, ami egy jó történet kezdetéhez kell :) gratulálok neked és köszönöm, hogy írtál!

yeoznob írta...

Cím: Reményvesztetten
kép 3.

Talán csak egy kis álom. Egy eljövendő élet az, ami megadatott neki. Az apja verte, az anyja meg akarta ölni. Úgy hívták, hogy Hope, és voltak álmai. De mikor körül nézett a világban nem látott semmi mást csak pusztulást. Aztán felvillant egy remény. Egy aprócska ajándék, mely bevilágította az egész teret. Egyszer előtűnt, majd eltűnt.
Ki lehet ez a titokzatos idegen, akit folyton meglát az utcasarkán?
Hope nem mert reménykedni. Micsoda furcsaság, ahhoz képest, hogy pont ez a neve!
Egy nap végül a szülei meghaltak. Egy könnycsepp csordult végig az arcán, miközben szíve megdobbant. Reményvesztett volt, sanyarú sorsú és most már egyedül... Vagy mégsem? Mégis mit akarhat tőle ez a titokzatos idegen ismét?
És mért kényszeríti bele szegény lelkét egy örökké tartó csodálatos szerelem jövőjébe?
Egy virág hullik le a földre, és szomorkás melankóliát énekelnek az emberek...
Hope vajon megragadja az esélyt, vagy tovább búsul és esik bele a depresszió sötét tengerébe?
"Egy történet reményről, szenvedésről, és a végén egy aprócska fénycsíkról, mely beragyogja a lány egész életét..."

Hát egyáltalán nem biztos, hogy ez jó is lesz, mert csakúgy siettemben írtam, de azért megpróbáltam valamennyire értelmeset írni. :Ö

Kiara Anne Femor írta...

3. kép - A reményt követve

Éhesen. Kitaszítva. Árván...
Milyen sors vár a egy egyedül maradt gyermekre, egy könyörtelen világban, ahol csak mindenkinek csak a saját élete fontos? Egy világban, ahol nem tudni, hogy megéled-e a holnapot, ahol minden elpusztult.
Boldog voltál? Egy perc alatt elveszítheted a kietlen Földön, ami kedves volt neked.
Biztonságban érezted magad? Nem menekülhetsz a mérgező levegő elől, amely bármikor elérheti a rejtekhelyed.
Remélsz? Mi okod lenne rá?

Amos tíz éves korára mindent elveszített, a családját és a reményt is. Egy nap azonban rátalál egy mesekönyvre a régi világ romjai közt és minden megváltozik. Felfedez benne egy életet, amiről még csak nem is álmodott, ahol nem kell harcolni az ételét, édesvízért és menedékért. Elindul, hogy megtalálja ezt a álomszerű világot.
Egyáltalán létezik-e még ilyen hely? És vajon a remény meddig képes elvinni Őt?

Szatti írta...

Nem volt ez rossz írás, sok minden feltűnt benne, ami megragadja a figyelmet. Ami talán picit zavart, hogy elárultad, a szülei meghalnak. Ilyen poénokat nem kell lelőni :) ironikusan használva a poént, mivel nem éppen mintaszülőkről van szó ezen történetben. Amúgy megállja a helyét, érdekesnek ígérkezik... ígérkezne, ha könyv lenne :) köszönöm a részvételed!

Szatti írta...

Izgalmas, meseszerű történetet sejtet az írásod, reménnyel, hittel telve, amelyben bár ott ül a szomorúság, a remény érzése sincs messze. Köszönöm a részvételed, tetszett a tartalmad. Örülök, hogy írtál :)

Betti írta...

Én a második képet választottam. Remélem, hogy tetszeni fog! :)

A kétség köde

Laura Bruce-t szülei halála után egy álom tart rettegésben: Egy ismeretlen fiatal lány jelenik meg előtte, aki édesanyja esküvői ruhájában ül. Így szól hozzá:
- Ez a füzet, amit a kezemben tartok, a tiéd. Miután felébredsz, ott lesz az asztalodon. Ebben a füzetben talán elsőnek csak üres lapokat fogsz látni, de később meg fognak benne jelenni a figyelmeztetések, amiket követned kell, mert ha nem, akkor elbuksz. Veszélyben vagy, sokan vadásznak rád! Csak saját magadban és ennek a lapjaiban bízhatsz! Ki kell tartanod az Eljövetelig, ami a 16. születésnapodon lesz. Addig is légy éber és óvatos!- ekkor kinyílnak a szemei. Izzadva kel fel, de felpattan az ágyról és odamegy az íróasztalhoz- a füzet ott van. Nem hisz a saját szemének, de vajon hihet-e a különös álomnak? Ezért érzi mindig azt, hogy követik? Ki lehet az a lány, és mit jelent az Eljövetel? Biztonságban van, vagy tényleg el akarják kapni? Ha igen, akkor mégis kik? Te mit tennél: hagynád, hogy a Sötétség markába kerülj, vagy, hogy a Fény vakítson el? Esetleg megtalálnád az aranyközép utat, és vállalnád a veszéllyel együtt?

Hanna Cser írta...

Sziasztok ez az első ilyen fajta írományom remélem tetszik.;-)
9.kép
A szerelem rózsája elnyomja az épp elmét...

Egyszer, ha nem töbször mindenki életében eljön egy olyan helyzet mikor választania kell. Itt most nem arra gondolok amikor állsz a boltba és nem tudod hogy puha vagy három rétegű wc papírt vegyél most arról beszélek mikor döntened kell, hogy a szöke herceg a mese könyvből, a nagy szerelem amit minden királylány megkapott vagy pedig a felnőtek vilàga. A kettőt mindenki hajlamos külőn venni pedig egy dolog közös bennük az, hogy mind kettő a jövődet viszi. Lehet, hogy jó de lehet, hogy rossz irányba.
Ezt a döntést bizony nehéz meghozzni, de meg kell. A történetünk főhősének Liznek is megkellet, hogy a jót vagy a rossz döntést hozta azt mindenki döncse el maga...

Becksu írta...

Szia! Tán egy isteni sugallat, de valahogy éreztem, hogy fel kell jönnöm ide, és rögtön keresni kezdtem, van-e feladat. Aztán megláttam az első képet, és mindent tudtam. Úgy hogy, remélem tetszeni fog, :))
Egyébként megírhatom magát a történetet?:)

1. kép- Lány az álarc mögött
Egy régi monda szerint, minden álarcnak van egy párja. Vajon a tiédnek is?”

A tizenkét napos velencei karnevál minden évben több ezer boldog, maszkok mögé bújt, mindenféle maskarába öltözött vendéget vár, ugyanazokkal az illatokkal, hangokkal, zenével, s hangulattal.
Noah Sanderon tizenkét éves kora óta minden évben meglátogatja a híres karnevált, de csak besegít apjának, aki Velence egyik legjobb pékje. Ám az idei karnevál más lesz 17 éves Noah számára, hisz legjobb barátja felváltja egy időre, hogy Ő is részese lehessen a hömpölygő, jókedvről híres maszkos tömegnek.
Az este folyamán a kölcsön kapott maszkjában táncol idegen emberekkel, akkor még nem is sejtve, hogy az egyik táncpartnere megváltoztatja az életét… A titokzatos lány, kivel nem sokat táncolt, rögtön elkápráztatja, csak úgy, mint minden , aki partneréül fogadta a lányt.
De vajon ki lehetett az a lány? És miért néz ki úgy a maszkja, mint amit Noah viselt? Mi lehetett az a csók? Ki halt meg? Vajon ki érti meg a lány segélykérő üzenetét? Miért hagyja el éjfélkor a mulatság színhelyét? És a legfontosabb: Mit kell Noahnak tennie?


Abbey Holloway írta...

5. képet választottam. (:


A Regulus szívének dobbanása

Caleb Jaffe 19 éves egyetemista, aki a hobbijának szenteli az életét. Júniusi este van, amikor albérletének tetőjén kémleli a sötét eget. A teleszkóp lencséje egy pillanatra élesen megcsillan. Caleb szemtanúja lesz, ahogy az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus, lehull a Földre.
Bárkinek is mondja el, részletről-részletre, amit látott, az emberek hitetlenkedve fordulnak el tőle. Aztán eltelik egy év...
Fay egy új életben reménykedik. De hamar rájön, hogy ez a világ nem neki való. New York utcái hangosak, idegenek és kíméletlenek. Az emberek tekintete pedig elidőzik az arcán...
Caleb egy, a város közeli erdőben bolyong, mikor eltéved. A csillagokra hagyatkozik, akikben feltétel nélkül megbízik. Szövetségesei azonban egy olyan helyre vezetik, ahol a fák életre kelnek, a furcsábbnál furcsább állatok tekintetében pedig ott bujkál valami megfoghatatlan, ősi bölcsesség...
Fay az Erdőbe menekül, ha nyugalomra vágyik, és nem tudja elviselni a valóságot. Viszont ez a biztonság már korántsem felhőtlen. Fay megismerkedik az idegennel, és rá bízza a sorsát.

Vajon Caleb megfejtheti valaha a Regulus titkát? Visszakerülhet egyszer az Oroszlán szíve az égre?

Amikor az utadon más kezd el járni...
Amikor a titkok nem fogynak el…
Ha már csak a csillagokban bízol...
Keress egy rést az égbolton a szabaduláshoz!

Zsófi Molnár írta...

Szia Szatti!
Unatkoztam, és sehogy sem haladok a regényemmel, így gondoltam írok egy kicsit valami "mást". :)
A 10. képet választottam, remélem azért kicsit jobb lett mint amilyennek indult :)


"Minden olyan más volt... Sötét, ködös, szomorú. Semmi nevetés, semmi hang. Csak szürke, színtelen némaság."

1798. Tél.
A gazdag családból származó, előkelő orosz kisasszony,Anastasia,a tél közepén egy elszigetelt angol kisvárosba érkezik mogorva nevelőnője társaságában. Szülei a gyógyulása reményében küldték angol rokonaihoz, de a lány kicsit sem szívleli döntésüket. A tél mindenhol kemény, a lánynak viszont rossz érzése van a kis várossal kapcsolatban.
A sötét, macskaköves utcák, és a soha nem látott napsütés, nem is beszélve a mogorva, szótlan emberekről. Aztán mikor a lány szülei úgy döntenek, Anastasia látogatását még két újabb, kínszenvedéssel teli hónappal hosszabbítják, a lány akaratlanul is gyanakodni kezd...

Szatti írta...

Izgalmasnak ígérkezik a történeted, Betti. Szépen vezetted a feszültséget és a rejtélyeket, melyek felcsigázhatják az olvasót. Köszönöm a részvételed és gratulálok :)

Szatti írta...

Szia Hanna!

Jól irányítod a figyelmed a szavakkal, kifejezésekkel, és át is érezhető az, hogy a figyelemfelkeltésre összpontosul az írásod, mégis, picit hiányát éreztem az információnak. Valami még kellett volna, hogy az olvasó tudja, miért is kell döntés hoznia? Mivel kapcsolatban? Bár említetted a hasonlatok által, mire is alapul majd a történet mégis, szerintem erre még ki kellett volna térni pár utaló szóval, még ha nem is akartad és nem is szabad elárulni, pontosan miről is van szó... hiszen, azt már az olvasó kíváncsiságára kell bízni :) de mindenképp hiányoltam belőle valami plusz töltetet. Nem volt rossz, csak kicsit félkésznek érzem, de mindenképp köszönöm a részvételed!

Szatti írta...

Nagyon érdekes történet elébe néz az olvasó, ha a tartalmadat olvassa... megvan benne minden, mely egy nagyszerű történetet sugall. Gratulálok hozzá és köszönöm a részvételed! :)

Szatti írta...

Igazán remek volt a tartalmad, nagyon érdekes, izgalmas, szövevényesnek ígérkező és látványos képekkel színesített. Minden szó és gondolat életre kelt a "papíron". Köszönöm a részvételed és gratulálok a munkádhoz! Nagyon tetszett!

Szatti írta...

Még pár mondattal talán folytattam volna, de csak azért éreztem ezt a hiányt, mert sikerült ezzel a pár mondattal megadnod a hangulatot és megteremtened a kíváncsiság érzetét :) igazán nem negatívumként említettem, csak kíváncsivá tett, miért is akarhatják, hogy távol maradjon, még tovább, mint ígérték és tervezték. Gratulálok a munkádhoz, és köszönöm, hogy írtál :)

Kata Márkus írta...

Szia Szatti!
Sokat gondolkodtam,hogy elhozzam-e "könyvem" rövid tartalmát. Ez az első próbálkozásom...
/ Kata /
A 8. képet választottam.

Út egy másik világba

A sötét erdő mélyén egy hatalmas várban él és uralkodik a gonosz, varázserejű Arlen, akinek senki sem tudta megtörni varázserejét. Arlen azonban nem volt nyugodt, mert érezte, hogy hamarosan birodalmába érkezik majd valaki, akitől félnie kell...

...Rebeka dühösen elrohant otthonról, és futott, futott céltalanul bele a nagyvilágba. Amikor lábai elfáradtak a futásban, megállt, hogy egy kicsit kifújja magát. Körülnézett, de nem látott mást maga körül, mint hatalmas görbe törzsű fákat. Feltekintett az ég felé, hogy tájékozódjon, merre van - de nem látta a kék eget -, csak a göbe törzsű fák hatalmas egybefonódó lombkoronája nézett le rá sötéten. Rebeka félni kezdett és úgy gondolta, ideje hazamenni, de ahogy megfordult, hogy hazainduljon, meglepetten tapasztalta - hiába lépeget előre -, nem hazafelé haladt, hanem hátrafelé a görbe törzsű erdő belsejébe...

...Sok-sok évvel ezelőtt, ezek a fák még vékony, gyenge fácskák voltak. A varázserejű Arlen kénye-kedve szerint csavargatta, hajlítgatta őket...
Így növekedtek egybefonódva, több méteres törzsükkel, lombkoronájukkal, hatalmas egybefüggő erdőséget alkotva. Csak egyetlen út vezetett ennek a sűrű, görbe törzsű titokzatos erdőnek a belsejébe. De, ez az út egyirányú volt, csak befelé lehetett rajta menni, és aki egyszer rálépett erre az útra, hamarosan egy másik világban találta magát...

...és ide, a másik világba hamarosan megérkezik a hátrafelé haladó Rebeka, aki még nem sejtette mennyi megpróbáltatás vár reá Arlen sötét, titokzatos birodalmában...

Szatti írta...

Szia Kata!

Tetszett a kettős leírás, ahogy kétféle oldalról ismerhettük meg kicsit a történetet, s melynek szálai szépen összefutottak a leírás végére. Igazán izgalmasnak ígérkező műről van szó, kíváncsivá teszi az olvasót :) gratulálok és köszönöm a részvételed!

Syro írta...

szia! Megjöttem és a 9. képet választottam ( elküldenéd mailben mert nem engedi lementeni, és szeretném csatolni a képet az írásomhoz magamnak :))

A Bukottak Krónikája

1. Könyv
A vérrel keresztelő

„ A démon, a félelemtől reszkető lány felé közeledett lassú, kimért léptekkel. Rosie magához ölelte az újszülött csecsemőt, mely békésen aludt a karjaiban, mit sem sejtve a véres valóságról. Miközben teltek az értékes másodpercek, a némaságot a démon hörgése, és a lány szaggatott légzése törte csak meg, s a haláltól való rettegés örült gondolatokat ébresztett az embernő egyre labilisabb elméjében. Úgy vélte, ha feláldozza a kicsit, akkor ő megmenekülhet, elvégre ő csak elhozta a gyermeket, nem is kell neki. Lassan lehajolt, és maga elé tette a földre a rongyokba csavart pici testet, s közben kántálva könyörgött az életéért. De a felajánlás nem ért célt, s amint már nem volt kezében a csomag a szörny azonnal rávetette magát. Éles fogaival feltépte a torkát, ahonnan egy utolsó kétségbeesett sikoly szabadult el betöltve az éjszaka halálos csendjét. Az éles karmok egyetlen mozdulattal szakították fel a puha tehetetlen testet, hogy aztán az egész környék az emberi maradványoktól legyen mocskos. Módszeresen kutatott, keresett benne, minden négyzetcentimétert szétmarcangolt, de hiába, nem lelte meg azt a valamit. Csalódott üvöltése éles pengeként hasított a sikátor némaságába, mire a gyermek felsírt.
A rongyok, melybe belecsavarták teljesen átázott a vértől. A szörny fölé görnyedt, szagolgatta, éles fogaival alig pár centire volt tőle, mikor lövés csapódott be mellettük. Felegyenesedett, s a hang irányába fordult, és így már a testét szaggatták a golyók mindent beterítve vérével, mely egészen világos volt, szinte már majdnem fehér. A gyermek meg csak sírt és zokogott...”

A világ remény nélkül maradt. Az embereket démonok tizedelték, akiket nem lehetett elpusztítani. Néhány elszánt kutató, felforgatta az egész Vatikánt, már ami megmaradt belőle, hogy megoldásra leljen. Évtizedek teltek el eredmény nélkül, mire felcsillanni látszott a remény egy prófécia töredék formájában:
''Ott születik, hol vére mártír halált halt a kereszten... A másodszülött, már nem vízzel, hanem vérrel keresztel, s a bűnösök rettegni fogják Őt. Eljön a 666-ért, s fel...''

Faith-nek nem volt senkije és semmije csupán vérben úszó álmai, melyek egész életében elkísérték. Démonokkal csatározott, állandóan a veszélyt kereste, hogy szabaduljon egyre kínzóbb látomásaitól. De új feladattal bízta meg a Tanács: Megkeresni és megvédi a megjövendölt. Vajon tőle válaszokat kaphat rejtélyes múltjára, vagy még több lesz a kérdés mire az út véghez ér? Miért érzi állandóan, hogy valaki követi? Talán a vére az oka? Kiről szól valójában a prófécia? Kísérd el Faith-et, légy mellette és talán fény derül az igazságra.

Szatti írta...

Szia Syro!

Gondoltam, hogy utolsó befutóként még számíthatok rád :) nagyon tetszett az írásod, ahogy mindig, izgalmas volt, feszült és a téma is remek volt. Szeretem az ilyesmit és szívesen elolvasnám :) kíváncsivá tettél! Gratulálok neked és köszönöm, hogy írtál :) Puszillak