2013. január 19., szombat

Tükröm tükröm, mondd meg nékem... - Eredményhirdetés


Szép napot mindenkinek! Íme, megérkeztem az eredményhirdetéssel, melyet nem is húznék sokáig, csak előtte mindenkinek szeretnék gratulálni, aki alkotott a feladatra. Nagyon örülök, hogy ilyen szép számmal érkeztek be írások, nagyon sokan írtatok, voltak új arcok is, régebbi írók visszatérése és úgy érzem, remekül sikerült... igazán sikeres volt a feladat. Gratulálok mindenkinek, köszönöm a részvételeteket... most pedig szeretném kiemelni néhány író nevét:




Vendégíró

Veréb Árnika - Későn érkező

Már megszoktam az arcát. Öreg volt és ráncokkal szabdalt, a szája mindig úgy állt, mintha haragudna az életre, a világra, önmagára... Nem látogatta senki. Csak feküdt az ágyon, ami hatalmasnak tűnt az ő kicsi, törékeny teste mellett. Már rég nem ébredt fel. Valahol az álmaiban élt messze a kórház zavaró klórszagától, a fehér lepedőktől és a nővérkék kedves, ám hamis mosolyától. 
Sajnáltam az öreget, és valahol együtt éreztem vele. Egyedül volt, sok mindent látott, akárcsak én. Az egyetlen lényeges különbség kettőnk között, hogy ő nemsokára elmegy én viszont itt maradok a fehér, műanyag keret közé zárva.


Molnár Zsófi - Tükörlélek

A régi házban nem jártam már, nagyon rég óta. Kicsiként sokat játszottunk az üresen álló, poros házban. A bútorokat fehér lepellel takarták le, hogy megvédjék őket a kosztól. A mocskos ablakokon beszűrődő fénycsóvákban ezernyi kis szürke csillagként csillogtak a levegőben, hallhatatlan dallamra táncoló milliónyi kis porszem. Elbűvölve figyeltem táncukat; és azt kívántam bárcsak visszajöhetnék ide, ebbe a régi házba. Azt kívántam, bárcsak újra gyerekek lehetnénk; hogy a letakart bútorok közt játszhassunk megint, akárcsak régen.

Gratulálok mindkettőtöknek! Magával ragadó történetet alkottatok, lenyűgöző volt a stílus, a fogalmazás, ahogyan a szavakkal bántatok, az érzések kifejezése és a hangulat megteremtése. Köszönöm a részvételeteket és ezennel, titeket jutalmaználak meg a lehetőséggel, hogy vendégíróként alkossatok. Ehhez már megtettem a szükséges lépéseket, elküldtem mindkettőtök email címére a feladatokat, a további instrukciókkal. A mellékelt kép pedig, mindkettőtök jutalma, díj gyanánt :)



S lenne még valaki, akinek a novelláját a Galériában helyezném el, mint kivételes novellát :)
Gratulálok neked!

Penna Galéria

Kata - A tükör élete

Már idejét sem tudom, mióta lógok itt az előszoba falán. Valaha gyönyörű, diófából faragott keretem repedezett és kopott.
Óh, jaj! - most vettem észre, hogy testemen itt-ott megjelentek az öregség jelei, a vakfoltok. Félek, hogy az idő haladtával teljesen elborítanak, és én megvakulok.
Éppen ezért úgy gondoltam, most kell elmesélnem, hosszú életem során mi minden történt körülöttem. Talán legjobb lesz az elején kezdenem...
A tömör diófából készült hálószoba bútorral együtt érkeztem ide, a fiatal házaspár otthonába. A fiatal férj úgy tervezte, hogy majd a dupla hitvesi ágy melletti falon lesz a helyem. De, ez csak az ő terve volt, fiatal felesége ragaszkodott hozzá, hogy az előszobafalra legyek felakasztva. Ebből aztán komoly vita kerekedett köztük, és pár napig arccal a fal felé fordítva a hálószoba egyik sarkába támasztottak. Látni nem láttam, de mindent hallottam...

3 megjegyzés:

Veréb Árnika írta...

Nagyon szépen köszönöm Szatti! Máris hozzálátok a feladathoz! :)

Zsófi Molnár írta...

Juj, nagyon köszönöm!! :)

Kata írta...

Köszönöm Szatti! :)