2013. február 7., csütörtök

Nincs gyötrelmesebb az ihlethiánynál...



Az írás során nincs annál rosszabb, amikor hirtelen elfogy alólunk a talaj és nem tudjuk, hogyan tovább. Gondolkodunk, próbálkozunk, újra és újra tollat ragadunk, de nem megy. Gyakran megeshet velünk, de ilyen helyzetekben sosem szabad kétségbeesni és feladni. Velem is gyakran megtörténik, de próbálok mindig túllendülni rajta. Van, hogy egyszerűen nincs hangulatom az íráshoz, bárhogy szeretnék összedobni egy jó kis novellát, de van olyanis, hogy a hangulatom megvan, viszont a szavak nem úgy jönnek, pörögnek a fejemben, hogy nekem csak annyi dolgom legyen, mint leírni. A harmadik ilyen eset velem, amikor elbizonytalanodom írás közben és amit órák leforgása alatt papírra vetettem, egyszerűen nem vagyok vele megelégedve és kitörlöm egy részét vagy akár az egészet is. De ezzel a harmadik hibával gyakran még többet rontok, mint használok mind magamnak és a történeteimnek is. Próbálom ezt javítani és elkerülni, mert az is nagyon fontos, amit rossznak gondolok. Tudom, hogy mit ne tegyek és min változtassak, hiszen elsőre tökéleteset írni nem mindig lehet. Ezt már megértettem, s olyankor, ha legszívesebben kitörölném, nem teszem... átolvasom, elemezgetem és próbálok rájönni, hogy mikor indultam rossz irányba, hogyan tudnám jobbá tenni.

Az ihlethiány vagy írói blokk nem egy olyan dolog, mely egyszer csak megtalál bennünket, nem egy véletlenszerű dolog. Összefügg a bennünket ért hatásokkal, történésekkel, a környezetünkkel, a mindennapjainkban történő eseményekkel, melyek hatással vannak az érzelmeinkre, gondolatainkra. Gyakran észre sem vesszük, hogy mi is az, amely gátol bennünket és inkább magában az írásban, a történetben keressük a hibát, amely nem is ott van, hanem bennünk. Volt egy ihlethiányos időszakom, amikor képtelen voltam írni. Több hét, hónap is eltelt, hogy utoljára a képernyő elé ültem, írás szempontjából és bárhogyan akartam, nem ment az írás. Tudtam, hogy mit szeretnék leírni és tisztában voltam a részletekkel, de mégsem tudtam a szavakat megfogalmazni, és ez szörnyen kikészített. Jött az a bizonyos pánikérzés és nem értettem, hogy eddig miért is tudtam írni, miért ment olyan könnyen és most miért szenvedek pár jó mondatért? 

Számtalan ok és magyarázat létezik erre, hogy miért is nem megy az írás, ahogy mi szeretnénk.De tudom, hogyha hagyom, hogy elöntsön a pánik és a szorongás, az idegesség, amiért nem tudok olyan hatékonyan írni, mint szeretném, csak rosszabbat teszek magammal és a történettel is. Az egész gondolatmenetem végén, hogy nem megy folytatnom a történetet, nem megy az írás, mi lehet a gond, végül oda jutok, hogy már önmagamban kételkedek és még azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán tehetségem van az íráshoz. Ilyenkor képesek vagyunk teljesen az önsajnálatba merülni. De ezt nem szabad. Muszáj rábírni magunkat, hogy ezen túllépjünk és tovább folytassuk. 

Mi okozhatja tulajdonképpen az ihlethiányt?

Az egyik leggyakrabban előforduló helyzet, amikor a történet nem a jó irányba indult el. Lehet, hogy eleinte jónak gondoltuk és megfelelőnek a történet folytatásának szempontjából, de végül rájövünk, hogy csak a sötétben tapogatózunk és nem tudunk visszatalálni a fényre. Ilyenkor mindig érdemes visszafelé haladni, vagy akár újra elölről elolvasni a történetet, keresni az összefüggéseket, elemezgetni az irányokat, amelyre elhaladtunk és rátalálni arra a pontra, amikor megindultunk a lejtőn, be a pincébe. Ezt okozhatja, hogy nem voltunk igazán tisztában a részletekkel, az eseményekkel és csak a kezünk vitt rá, hogy írunk, de tulajdonképpen nem dolgoztuk ki eléggé a dolgokat. 
1. Ha megvan az a pont a történetben, akkor próbáljátok átdolgozni és egy másik irányba elindítani az eseményeket. 
2. De megtörténhet az is, hogy esetleg nem látjátok és nem veszitek észre, velem is megesett már. Ilyenkor a leghasznosabb az "újra átolvasom a történetem" dolog, mert esetleg ihletet kaphattok egy másik ötletre egy másik folytatási lehetőségre és akaratlanul is kikerülhetitek azt a bizonyos pontot, amely az akadályt jelentette a történetetekben. 
3. Ha pedig végképp nem tudtok merre haladni és egyik módszer sem vált be, kérjétek ki egy külső személy véleményét, aki nem ismeri a történetet és lehet, hogy ő jobban ráérez a rossz dolgokra, amelyek kicsit zátonyra futtatták a történetet, hiszen ő nem ismeri és nincs benne a történetben. Csak a tényeket látja, amelyeket leírtatok és ezáltal tisztábban át tud látni mindent. 

Inspiráció

Sokféleképpen lehet inspirálni saját magunkat az írásra. Amikor úgy érzitek, hogy nem igazán megy az írás, nem jönnek a szavak és képtelenek vagytok folytatni a történetet, próbáljatok...
1. Eltávolodni az írástól és más dolgokra figyelni. Sétáljatok egyet, menjetek emberek közé, legyetek társaságban, kicsit pihenjetek és relaxáljatok, próbáljátok kizárni a történetet a fejetekből. Szükség van erre, hogy kimozduljatok és más dolgokat is lássatok, tapasztaljatok, amely talán előbbre segít az írásban. Mert megeshet, hogy miközben a barátaitokkal megisztok valamit, vagy elmentek sétálni és beszélgettek, olyan pillanatra, párbeszédfoszlányra lesztek figyelmesek - lehet magatoknál vagy a mellettetek ülő párosnál - amely hirtelen ihletet ad és eszetekbe juttat egy lehetséges ötletet, folytatási lehetőséget. 
2. Ha nem a külvilágban keresitek a megoldást, a kikapcsolódás módját, otthon is megtehetitek mindezt. Ez pedig a jól ismert környezetváltoztatási módszer, amellyel egy új látásmódot adhattok az írásotoknak. Ha mindig, ugyanott írtok, néha kissé mókuskeréknek tűnhet az egész. Mindennap ugyanaz a polc, ugyanaz az ablak, ugyanaz a festmény a falon... egy idő után elveszti a hangulatát és unalmassá válva blokkolhat benneteket. Teret kell adni a gondolatatoknak és ilyenkor erre a legjobb módszert, ha helyszínt változtattok. Üljetek ki az erkélyre, menjetek ki a friss levegőre, telepedjetek le egy fa árnyékába, vagy csak egyszerűen keressetek egy másik helységet az otthonotokban, ahol eddig még nem alkottatok. Az is nagyon hasznos, ha felcserélitek az alkotásra adott "eszközöket". Ha eddig csak gépen dolgoztatok, próbáljatok papírra és fordítva is. Ha zenepártiak vagytok és csak zene mellett tudtok írni, most kapcsoljátok ki és próbáljátok meg csendben. Esetleg olyan gondolataitok támadnak, amelyek a zene mellett eltompultak.


Visszatalálás, mert igenis, szeretek írni... avagy az önbizalom kérdése

Nagyon fontos, hogy újra visszataláljatok önmagatokhoz és sose adjátok fel, ha éppen megtalál benneteket az a fránya ihlethiány. Minden fejben dől el és ha tenni akartok ellene, írni akartok és változtatni ezen a kétségbeejtő helyzeten, akkor menni fog, csak akarni kell. S ilyenkor a legfontosabb, hogy továbbra is higgyetek önmagatokban. Nem szabad odáig fajulnia a dolgoknak, hogy kételkedtek mindabban, amire az írásban képesek vagytok. Az eddig leírtak is mind igazak voltak, de van még egy dolog, amely blokkolhatja bennetek az írás lehetőségét... mégpedig az, ha nem kapunk elég pozitív visszajelzést a munkáink iránt. Ez főleg a blogosként tapasztalhatjuk meg, amikor megírjuk a történetünk következő fejezetét és nem kapunk annyi visszajelzést, hozzászólás, kommentet, mint vártuk. Ilyenkor jönnek azok a kritikus pillanatok, amikor bevillannak a következő gondolatok: Nem vagyok elég jó? Vagy a történetem?
Az, hogy nincs elég komment, nem azt jelenti... ez egy külön téma lenne, amelyre majd egy másik bejegyzésben kitérek, de nem attól válik fantasztikussá egy fejezet vagy egy novella, mert kapott tíz véleményt, míg egy másik csak kettőt és azt már rögtön rossznak tituláljuk. Kitérve a kommentek elől, fontos, hogy ösztönözzük és bátorítsuk magunkat. Hogy magabiztosak legyünk és higgyünk mindabban, hogy mi igenis, képesek vagyunk írni. Ilyenkor olyan dolgokat kell keresni a mindennapokban, amelytől újra elragad bennünket az izgalom és az írás utáni vágy. 
1. Próbáljatok visszaemlékezni a történetetek megszületésére, a kezdetekre, hogy honnan is jött az ötlet, az első gondolat. Az első helyszínt miképpen alkottátok meg, hogyan alakult ki a főszereplőtök karaktere. Ezek az aprónak tűnő pillanatok nagyon sokat tudnak változtatni a hozzáállásotokon, ha látjátok, honnan indultatok és most hová jutottatok el. 
2. Ötleteljetek az író-barátaitokkal. Nagyon hasznos, ha tudtok ötleteket cserélni és meg tudjátok beszélni a történetetek folytatását. Hallgassátok meg őket is a sajátjuk kapcsán és talán, okosabbak lesztek a sajátotok által is. 
3. Talán furcsának hangzik, de az is nagyon sokat tud segíteni a történeten, ha néha hangosan elpróbáltok egy-egy részt. Ezáltal élővé válik, hogy nem csak a gondolataitokban halljátok a leírt párbeszédet, Levegőt adtok neki, teret és ezáltal olyan dolgokat is észrevehettek, amelyeken esetleg javíthattok, vagy amelyek kimondottan jók és további ötletet adnak. 

Mindezen ötletek mellett a legfontosabb, hogy sose felejtésetek el: szerettek írni. Még ha vannak néha olyan időszakok is, amikor nem is igazán látjátok mind magatokat és az írásotokat tisztán, sose felejtsétek el, hogy mennyit fejlődtetek azóta, hogy írni kezdtetek, mennyi tapasztalattal gazdagodtatok és az sosem bűn, ha egy kicsit elkanyarodtok a helyes útról és nem tudjátok, merre tovább. Bárkivel megeshet, de akarattal és hozzáállással mindig visszatalálhattok önmagatokhoz.:)

1 megjegyzés:

Csillag Mézecske írta...

Ez nagyon tetszett! :) Köszönjük! :)