2013. február 14., csütörtök

Valentin...



Figyelem! Külön alkotási lehetőség! Először is...

♥ Boldog Valentin napot mindenkinek! Bár csak egy ilyen nap kapott helyet az évben, ettől függetlenül minden nap éreznünk kell a szívünkben, minden nap ki kell mutatnunk, ki kell fejeznünk... minden napnak fontosnak kell lennie, ha magunk mellett tudhatjuk azt az egy személyt, aki a mindent jelenti számunkra. Szól ez a szerelemről, de akár a szeretetről is. A lényeg az érzés... 

Most ezzel kapcsolatosan hoztam nektek egy zenét, valamint akinek kedve van, inspirálást érez hozzá, a facebook oldalunkon feltüntetett bejegyzéshez vagy ide, komment formájában írhat egy idézetet, néhány gondolatot, amely megfogalmazódik benne a mai nap folyamán, vagy akár bármikor, ezzel kapcsolatosan, hogy mit is jelent a szerelem, a szeretet... mást szeretni! :) Részvételeteket előre is köszönöm, a legszebbek posztolásra kerülnek a facebook oldalon!


4 megjegyzés:

Kata Márkus írta...

Valentin-Bálint nap ihlette szabálytalan vers. Kedves Szatti, a vers minden sora igaz.


Nem vagyunk már fiatalok,
mi nem várjuk a Bálint napot.
Szerelmünk csendesen féltő,
másodjára is megkaptuk,
Az égtől.
Az első szerelem rég volt,
Bálint napnak híre sem volt,
mégis tombolt, hittük örökké.
De fentről intettek, vége!
S nincs többé.
Szárnyaszegetten vergődtünk,
évekig félig halottként éltünk.
Sirattuk elveszített párjainkat.
De fentről intettek, elég!
Vége a bánatnak,
örüljetek még!
Találkoztunk egy véletlen,
szerelem még sehol sem.
Hetek, hónapok teltek, míg
szerelmünk izzani kezdett.
Lassan, óvatosan kapott lángra,
féltünk, elhamvad csírájába.
De fentről megint segítettek,
elengedni az elmenteket.
Nyugodjanak...
Azóta a lángot vigyázzuk,
naponta élesztjük, tápláljuk.
A sorsnak örök hálával tartozunk,
amiért mi ketten találkoztunk.

Szatti írta...

Gyönyörű a versed, Kata! Szívből örülök, hogy elküldted és olvashattam! :)

Névtelen írta...

Szia Szatti!

Most olvasom Erdős Renée Indiai vendég című könyvét, és találtam benne egy gyönyörű idézetet, ami témába vág, gondoltam, megosztom mindenkivel:
,,Nem szeretni semmit annyit tesz, mint kívül állni a teremtett dolgok hatáskörén. Része lenni a kozmikus életnek, anélkül, hogy ez a részvétel fájna, vagy örömet szerezne. Mint ahogy a napnak nem fáj, hogy világít, s mint ennek az ágnak nem öröm, hogy virágait kibontja.Engedni, hogy az élet a maga törvényét kiélje bennünk, és nem ujjongani, és nem sírni, annak semmiféle esélyén.Mint ahogy a föld tűri, hogy bele barázdát vájjanak, magot vessenek, termését learassák.Mint ahogy a föld tűri a meleget, az esőt, a fagyot, a napfényt, és a sötétséget. Lenni, mint a föld, a nap, az elemek. Égni, mint a tűz, anélkül, hogy ez az égés fájna, vagy jól esne.Viselni az életnek ránk eső részét, azt a pillanatot úgy, hogy mintha évezredekről volna szó és évezredeket, mint egy pillanatot. Hiszen ez az életnek mindegy. Egy perc vagy az örökkévalóság. Minden mindegy az életnek."

Emmy

Szatti írta...

Emmy, ez annyira nagyon szép, hogy már ki is posztoltam az oldalamra :) Köszönöm, hogy megosztottad velünk, gyönyörű gondolatok!