2013. március 30., szombat

Interjú Gabriella Fisherrel


Halihó mindenkinek! Ismét egy interjút olvashattok az elkövetkezendő percekben, melyet nem mással készítettem, mint Ella Fisher-rel. Bár személyesen nem ismerjük egymást, a személyében egy őszinte véleményezőt és hű olvasót ismerhettem meg, akire ha gondolok, mindig mosolygok. Most, vele készítettem egy kis párbeszédet, mely által megismerhetitek őt és az írói munkásságát is! Ella, neked pedig köszönöm, hogy részt vettél ebben a feladatban, és a kérdésekre adott válaszok alapján megszülethetett ez az interjú!

Sz: Első kérdésként tenném fel neked, hogy miképpen is jött az ihlet, hogy írni kezdj? Mit jelent számodra az írás?
Ella: Nem tartozom azok közé, akik létszükségletükként tekintenek az írásra. Szeretem, de egyáltalán nem feltételezi a létezésemet. Talán ezt mutatja az is, hogy nem magamtól kezdtem el írni. A blogvilágban Alexandra Black néven ismert hölgy vett rá, hogy ugyan már társuljak be a regényébe, amit az egyik közös élményünkre alapozott. Természetesen én egyből visszautasítottam, az én kommunikációs képességeimmel ez lehetetlennek tűnt. Akkor még viszolyogtam az iskolában feladott fogalmazásoktól, sőt az irodalmat egyenesen kerültem. Aztán hazamentem, és elővettem egy üres füzetet. Írtam pár sort a közös élményről, amiből végül három oldal lett... Úgy folytak ki belőlem a szavak, mint az évezredek óta szunnyadó vulkánból előtörő láva. Persze a minőség... Hát igen. Ez volt tizennégy éves koromban.
Az írás számomra egy lehetőség, hogy kiéljem a kreativitásomat, hogy elmondjam azt, ami legbelül szunnyad. Szeretem az embereket szórakoztatni, s főként tanítani. Úgy érzem az írás tökéletes eszköz, hogy mind a kettőt gyakoroljam. Szeretnék gondolatokat közvetíteni, szituációkat bemutatni, közölni felfogásomat az életről.

Sz: Én is hasonlóan vélekedek. Bár nagyon szeretek írni és része a mindennapjaimnak úgymond, számomra nem életfeltétel vagy alapvető felfogás kérdése. Kiegészít, de emellett sok mindent mást is szeretek csinálni, ami hasonló módon szórakoztat, segít kibontakozni. Hogy említetted Alexandra Black nevét, van még más íróra példa, aki valamilyen módon ösztönöz most is vagy ösztönzött az írásra? Példaképednek tartasz valakit?
Ella: 
Nem először teszik fel ezt a kérdést nekem. A válasz: nem, nincsen. Hogyha lenne kedvencem, ami nincs, még akkor sem hiszem, hogy példaképemként tekintenék rá. Szeretek ámulni mások irományain, nem kell, hogy publikált regénnyel rendelkezzen az illető. Pontosan olyan nehéz volna példaképet választani, mint kedvenc írót. Ez tényleg lehetetlen a számomra, ezért meg sem kísérelem.

Sz: Vannak bevált írói praktikáid, melyeket szívesen alkalmazol az írás során?
Ella: 
Az aranyszabályom, találd meg a tökéletes zenét, aztán intuíciók alapján kapj el egy félmondatot, onnantól menni fog. Nekem rengeteget segít az aláfestő zene, szerintem nincsen olyan művem, amit néma csöndben írtam volna. Múltkor megpróbáltam az iskolapadban firkálgatni (azaz novellát írni), de muzsika nélkül halálra volt ítélve a dolog. A fejezet megírása előtt néha átfutom az az előtti részt, hogy felvegyem az általam eleresztett fonalat. Öt regényem volt eddig, több mint öt szemszöggel, de mai napig tudom, melyik karakter milyen zenét kíván. Emellett fontos a vázlatos terv, nehogy a cselekmény kicsússzon a kezeim közül. Az segít nehézségek, elakadás idején...

Sz: Ez már kicsit kapcsolódik a következő kérdésbe is. Számodra nehéz megalkotni egy történetet? Milyennek találod magát a folyamatot? Mire kell vigyázni szerinted, hogy jót alkothassunk? Ez esetleg tanácsot is adhatna másoknak.
Ella: Egy kimeríthetetlen témát dobtál fel. Mivel főként a regény műfajában tevékenykedem, a regényírás struktúrájáról tudok nyilatkozni. Mikor én elkezdtem "komolyan venni" a regény írás művészetét, sok cikket olvastam az alkotói folyamatról. A tippek fele szerény véleményem szerint betarthatatlan, de lehet, csak bennem van a hiba. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen egy vázlatos terve fejezetekre bontva. Emellett elengedhetetlen a szereplők célokkal való felruházása, nem hagyhatunk egyetlen karaktert sem a pótfiókban. Felesleges olyan személyeket beleírni a regénybe, akik néha előtűnnek, de lényegében semmit sem tesznek hozzá a regényhez. Legyen indokolt a jelenlétük, éppúgy mint a jeleneteké. Tisztában kell lenni múlttal és jövővel, a kezdő illetve záró elemekkel. Nem szabad túlzásokba esni! Annyi szereplőnk legyen, amennyi befogadható, annyi fejezetünk, amennyi szükséges a kifejtéshez. Hogyha megvan a történet, szerintem érdemes az elején kitalálni a címet, hiszen akkor a regény megírása alatt többször is rájátszhatunk. S a legfontosabb ezek mellett talán az, hogy el tudjunk rugaszkodni a jól ismert sablonoktól. Igyekezzünk kiszámíthatatlan történésekkel szolgálni az olvasó számára. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

Sz: Ezek amolyan alapvető dolgok, egyetértek. Jó ezeket szem előtt tartani, hogy ne essünk a ló másik oldalára és olyan munkát tudjunk kiadni a kezünkből, mely érdekelheti, lekötheti az olvasót. Felesleges dolgokba nem szabad kapaszkodni. Így az írásban, mely témák állnak közel hozzád? Többféle stílusban is próbálkozol, vagy van egy olyan kialakult kör, világ, amiben mozogsz?
Ella: Koromból kifolyólag igyekszem a diákélet rejtelmeiből meríteni. Alapvetően szeretek az emberi pszichével foglalkozni, amihez tökéletes a mindennapi élet bemutatása is akár. Nagy hangsúlyt fektetek a gondolatok illetve érzelmek kettősére. Számomra érdekesebbek a belül végbemenő folyamatok, mint a külvilág eseményei. Természetesen nem hanyagolom el a cselekményt sem, de talán nálam nem olyan fordulatos egy regény, mint másoknál. Fő témáim a kapcsolatok, a mindennapok és a gyilkosságok. Az utóbbi időben belekezdtem egy fantasy regénybe, ami eddig elég sikeresnek bizonyult, ha élhetek ezzel a szóval. Érdekel minden, ami ép ésszel felfogható és az is, ami nem.

Sz: az ismeretlen-ismert dolog mindig is megmozgatta a fantáziát, az biztos. Nem ismerünk, nem látunk dolgokat, de mégis írunk róla és ezáltal, ismerté válik. A fantasy az egyik legnagyszerűbb dolog. Persze, jó a realitás talaján maradva olyan dolgokról írni, ami megtörténhet, de néha jól esik kiszakadni és egy olyan világba képzelni magunkat, ahol minden lehetséges. Ezt az olvasók nagyon kedvelik.
Mennyire könnyű írnod? Mármint... biztosan előfordul, hogy elakadsz, elszáll az ihlet és egyszerűen, nem tudod folytatni, amit elkezdtél. Hogyan hidalod át ezeket az időszakokat?
Ella: 
Hogyha elakadok az írás terén, akkor mindössze annyit teszek, hogy összecsukom a laptopomat és elmegyek aludni. A holnap sok új gondolatot és ötletet hozhat. Ez a hozzáállás általában be is szokott válni, akármilyen hihetetlen. Általában. De nem szeretnék hazudni, volt már olyan, hogy egy hétig is elhúzódott az ihlettelenség időszaka. Ilyenkor elbeszélgetek az egyik társírómmal, vagy visszaolvasom a regényt, ami új lendületet ad a folytatáshoz. Szerintem az ihlettelenség oka a mű atmoszférájának elvesztése. Olyankor pihenni kell, majd újra berendezkedni az általunk kialakított világba, ahol újra megismerkedünk a szereplőkkel, ismét rácsodálkozunk fiktív városunk csodáira... Pár perc/óra és már folytathatjuk is a félbehagyott regényt.

Sz: Versekkel, novellákkal próbálkoztál már? Melyiket kedveled esetleg jobban?
Ella: 
Leginkább regényeket írok. Úgy érzem, a novella számomra túl rövid műfaj. Többször próbálkoztam már vele, de eddig sosem bizonyult igazán hatásosnak. Részt vettem egy-két novellaíró versenyen, ahol rendszerint megosztottam a zsűrit. Volt, aki maximálisan meg volt velem elégedve és akadt olyan, aki szürkének, unalmasnak tartotta a művemet. Ezért is lepődtem meg a helyezésen, amit kaptam. Az iskolai novellaíró versenyen harmadik helyet könyvelhettem el, ami szintúgy meglepett. Jó érát futottam, annyi szent. Életemben körülbelül két-három verset írtam, azok sem tartoztak a műalkotás kategóriájába. Nagyon szeretem a verseket olvasni, és itt a mi kapcsolatunk ki is merült. A gondolataim több szabadságot igényelnek a kötött verses formánál, úgy gondolom. Ettől függetlenül felnézek a költői vénával megáldott emberekre, tényleg csodálatos, amire az ő elméjük képes.

Sz: Mióta blogolsz? Milyenek a tapasztalataid?
Ella: 
Körülbelül két éve blogolok. A kezdeti nehézségek után sikerült felvenni az itteni pörgést, ráhangolódni a blogvilág szisztémájára. Kellett egy kis idő az első olvasó megérkezéséig, de végül ránk talált(ak), azóta köszönjük szépen, jól vagyunk. A tapasztalatom a bloggal kapcsolatban, hogy alapvetően egy fantasztikus lehetőség saját magunk megvalósítására, azonban visszajelzés nem mindig érkezik. Azért vagyunk itt, hogy csiszoljunk egymás stílusán, hogy biztassuk a másikat, hogy összefogjunk mi, írói közösség. Ehelyett inkább szétszéledést látok, persze ez alól vannak kivételek. Két csoportra oszlanak a blogos írók a fanfiction és a saját regény műfaja alapján. Én az utóbbiba tartozom, mi kevesebben vagyunk.

Sz: Igen... elég kevés az a történet, amely saját kútfőből merített és nem más alapján íródott. Az előbbit jobban tudom értékelni, mert az tényleg az író sajátja. A saját ötletei, a saját elképzeléseire épít és nincs támpont, segítség, más érdeme, amit kölcsönöz és amire épít. Persze, egy fanfiction is lehet épp oly izgalmas, de valamint, kevésbé tudom tisztelni. Mindig ott zakatol bennem, hogy más már megteremtette, megírta és mi értelme átírni, változtatni? Ha valaki író, önmaga erejéből legyen az, s ha ez a valaki letesz egy történetet az asztalra, amely a sajátja, tetszik is, élvezettel olvasom, annak minden elismerésem. Az már valami.
Olvasol mostanában valamit? Esetleg könyv, amit ajánlanál másoknak?Ella: 
Több mindenbe belekezdtem az utóbbi időben. Örkény István Macskajátéka van most a terítéken, emellett Szabó Magda Abigéljébe lapoztam bele, amiből egészen az első fejezetig jutottam a hajnali próbálkozás alkalmával. Félúton járok Sara Fawkes kisasszony Amit csak Ő akar című regényében, illetve a polcon hever félig kiolvasva Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe. Képtelen vagyok egy könyvnél megmaradni, több kell egyszerre. Ez mások előtt rossz tulajdonságnak tűnhet, én szeretem magamban. Ezeken felül rengeteg regény vár még elolvasásra. Egyelőre többe nem szeretnék belekezdeni. És amit ajánlanék: Kristin Cashore - Zsarát.

Sz: Én is hasonlóan vagyok. Mindig több könyvet olvasok egyszerre, mikor melyikhez van kedvem és párhuzamosan haladok. Oscar Wilde pedig, zseniális. Az egyik nagy-nagy kedvencem :) Nos, köszönöm, hogy jobban megismerhettünk és beleláthattunk a gondolataidba, tapasztalataidba... így utolsó kérdésként, már csak arra lennék kíváncsi, hogy hol olvashatunk tőled többet és hol találhatunk meg a blogvilágban?
Ella: 
Négy blogom van, amiből három regényközlő (www.szerencsekerek.blogspot.com, www.budapestutcain.blogspot.com, www.secretdiarybygf.blogspot.com), egy magazinalapú (www.secretprints.blogspot.com).

1 megjegyzés:

Caleb Colensick írta...

Ella műveiből már én is olvasgattam, és bizton állíthatom, hogy páratlan tehetség, legalábbis az én szememben.
Jó volt ezt elolvasni, köszönöm a lehetőséget, sokat megtudhattam. :D