2013. május 18., szombat

Bárcsak visszaforgathatnám az időt - Eredményhirdetés


Gratulálok minden résztvevőnek és írónak, aki alkotott a feladatra! Remek írásokat olvashattunk! Viszont, megszületett az eredmény is. Akinek a vendégírói lehetőséget szánom, az nem más, mint...

Masni - Memento

Máig nehéz arra a napra visszagondolnom.Döbbenetes érzés,amikor a legrosszabb mégis megtörténik,amikor a remény tényleg úgy illan el, mintha soha nem lett volna ott.Emlékszem,az járt a fejemben,amíg várakoztam,hogy nehogy elfelejtsek kávét venni otthonra,tudat alatt igyekeztem elnyomni a közeledő események utóhatásait,mert tudtam,nem lesz könnyű.Vártam.És akkor kinyílt az ajtó.Nem kellett semmit mondania,amikor ránéztem,már tudtam, nagy a baj.Azt hiszem akkor,abban a pillanatban lettem felnőtt.Nagy betűvel.Onnantól kezdve minden más lett, minden ami volt egy új jelen felé repített minket, amiről nem tudtuk hová vezet..ez akárhányszor eszembe jut, mindig azt kívánom, bárcsak egyszer visszaforgathatnám az időt és bárcsak akkor minden másképp lenne.Gyermekként másképp látunk és képzelünk sok mindent, de ez az egy dolog nem változott azóta sem, és sokszor gondolok arra, bárcsak visszafordíthatnám az időt..

Márkus Kata - Az elmaradt ölelés

Egy kora őszi napon kezdődött minden. Akkoriban az alsó tagozatos kisdiákoknak délután kellett iskolába járniuk, és őt minden nap ebéd után a nagymama indította iskolába, és ő várta haza finom uzsonnával. Szülei dolgoztak, nagypapa is még eljárt nyugdíj mellett dolgozni, így otthon a mamával ők ketten nagyon jól megvoltak. Délelőttönként a konyhában írta házi feladatát, miközben mama főzte az ebédet. Ha elakadt valamelyik feladatnál, a mama mindig tudott segíteni, sőt még babáinak is a mama varrta, vagy horgolta az új ruhákat. Jaj de nagyon szép volt így, minden olyan kerek volt, mint a mesében...

Nagyon tetszett mindkettőtök írása. Kata nagyon szépen összefoglalta az érzéseket és a gondolatokat, remekül átjött az a melegség és szeretet, melyet ez a kapcsolat jelent két ember között, Masni írásában pedig az egyszerűség tetszett, ahogy a mű rövidsége ellenére, sikerült átadnia az érzést, amelyet a feladat címe megfogalmazott. Gratulálok mindkettőtöknek és természetesen, a mellékelt kép díjként szolgál számotokra (a képre kattintva lementhető). A vendégírói feladatot mailben küldöm nektek, ezért kérném, hogy adjátok meg ehhez a bejegyzéshez, komment formájában. Előre is köszönöm, és még egyszer gratulálok, mind nektek és a Penna Galéria nyertes művének írójának!!


Penna Galéria Különdíjas műve

Jega - Itt maradtam

Csendes a ház ma. A feleségem mosogat, én itt ülök az ebédlő asztalnál. Nézem, mint mindig. Jó nézni, ahogy tesz-vesz. Mióta elhagytam a földi létet, azóta nézem őt, és a családom, nem tudok elszakadni tőlük. Ők nem látnak, de a feleségem tudja, hogy itt vagyok. Titkolja, nem meri mondani senkinek, mert kinevetik, vagy bolondnak hiszik miatta. 
Már semmi sem olyan, mint régen, a halálom mindent elváltoztatott a házban, Engem kisemmizett, csak egyet felejtett el kiölni belőlem, a szeretetet. Minden más érzés semmivé tűnt a halállal. Azóta itt ülök az asztalnál, és nézem őket, kísértet lét a büntetésem, mert bennem maradt egy érzés, és ez nem enged elszabadulni. A gyors halálnak ez az ára, hiba csúszik az átalakulásba. Kísértet lettem, kit a házához láncolt a szeretet, és az idők végezetéig itt bolyongok majd, és úgy lakolok meg e hibáért, hogy végig kell néznem a feleségem életét és halálát, a gyerekeimét, az unokáimét, és mindenkiét, aki e házban majdan élni fog. Legalább is ezt gondolom, mert nem tudom elképzelni a változtatást.

1 megjegyzés:

Kata Márkus írta...

Szia Szatti! Nagyon szépen köszönöm a dijat! Határtalan az örömöm, mert feledékenységem miatt majdnem lemaradtam a feladatról.:)

Várom a vendégíróifeladatot:
mkata0426@gmail.com