2013. június 1., szombat

Séta a múltba - Eredményhirdetés

Megérkezett a Séta a múltba című feladat eredménye! Bár most nem érkezett be olyan szép számmal alkotás, mint ahogyan az lenni szokott, amelyeket olvashattam, igényes és különleges alkotások... ehhez viszont, már hozzászokhattunk :) mindig nagyszerűen remekeltek!
A döntésem egy olyan alkotásra esett, amely a legjobban visszaadta nekem az érzést, a múltba való visszarepítést és azt a kettősséget, amikor ismerve a jelent, meg kell ismernünk a múltat is, annak hangulatát, gondolatát, történelmét, életét és világát. 

Akinek a műve ezek értelmében a legjobban tetszett:

Betti - Lidérces álom

"- Budapesten és környékén 1956. november 4-én az emberek a szovjet tankok zajára ébredtek…- hallottam padtársam monoton hangját. Próbáltam figyelni a szövegre, de a tegnap késő éjszakai tanulás meghozta nem oly’ gyümölcsöző hatását. A tankönyvben lévő forradalmi kép elmosódott előttem, és néhány pillanattal később már én is ott álltam a tömegben. Megcsíptem magam, de nem használt semmit. Meglepődve néztem körbe, körülöttem emberek százai voltak, valaki katonai ruhában, mások ódivatú öltözékben. A tömegben sokan középen lyukas magyar zászlót lengettek és fülsértően kiabáltak: „Szabad hazát akarunk, ahol békében élhetünk és dolgozhatunk!” , vagy „Váltsák le Gerő Ernőt posztjáról!”. Mindenki az előttünk lévő magas épületre meredt, és akkor vettem jobban szemügyre- rögtön ráismertem a Parlament hatalmas ablakaira és díszes oszlopaira. Hirtelen rossz előérzetem támadt, kezdett összeállni bennem a kép, hogy hová is kerültem.[...]"

Jega - Visszatérés az álomba

"Különös rémálmom volt, melyben, mint fiatal lány menekültem a farkasok támadása elől. A furcsa, hátborzongató vízióban mintha az előző életem filmkockái peregtek volna le előttem. Lassan megnyugodva néztem az ablak előtt táncoló faágakat és a szemem lecsukva elhatároztam, hogy befejezem ezt az álmot, furdalt a kíváncsiság, vajon megmenekülünk e.
A múlt, ahova ez a különös álom visszacsöppentett, a kilencedik századi magyar föld volt, a honfoglalás után. A nevem Perka és a fazekassággal is foglalkozó Guba család egyetlen leánygyermeke vagyok. Ez akkoriban nem jelentett semmiféle kitüntetést, mert csak a fiúgyermeknek volt akkortájt becsülete. Még az asztalhoz sem ülhettünk le a férfinéppel a közös étkezéskor, a végében állva faltunk anyámmal, Enéhhel, a nagyanyámmal és többi vászoncseléddel egyetemben. A másodrendű létet elfogadtuk, ezt szoktuk meg, de néhanapján elgondolkodtam azon, hogy miért van ez így, hiszen jól bántam az íjjal, minden munkát elvégeztem, amit a férfiak, kivéve a vadászatot, halászatot, igaz nem háborúzhattunk mi nők, de sok férfi sem. Ám mi nők tudtunk olyasmit, amit a férfiak nem, mi hozzuk a világra a gyerekeket.[...]"

Gratulálok mindkettőtöknek, s fogadjátok szeretettel a bejegyzéshez mellékelt képet, díj gyanánt!:) A kép lementhető a Gyakorlati feladatok menüpontban! Remek alkotás mindkettőtöké, nagyon örülök, hogy olvashattam és gazdagodhattam az élménnyel, melyet adott! Valamint gratulálok minden további résztvevőnek, aki alkotott a feladatra! A vendégírók részére a napokban mellékelem a feladatot! Ehhez kérném, hogy kommentben küldjétek el a mail címeteket vagy írjatok a pennatakezbe@gmail.com címemre, a vendégírói feladatokat követelve tőlem :)

Jó alkotást és sok ihletet kívánok a jelenlegi feladathoz!

2 megjegyzés:

Betti írta...

Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszett a történetem.
E-mail címem: dolhaine@citromail.hu

Ibolya Jéga Szabó írta...

Köszönöm Szatti! Megtisztelve érzem magam.
horvathneibolya@freemail.hu