2013. augusztus 20., kedd

Vendégírónk, NightlyGirl alkotása - E/1. és E/3. személyben történő írás előnyei és hátrányai


Sok ember véleményét kikértem már erről a témáról, hiszen ez az, ami sokszor nagy fejtörést okoz az íróknak/írópalántáknak. A legtöbben az E/1. személyre esküsznek. A miértre az volt a válasz, hogy ezzel könnyebben át tudják adni a szereplő gondolatait érzéseit, míg a másik személynél inkább csak a cselekményt könnyebb írni.
Én mindig is az előbbi megoldást választottam, azt hiszem én is erre szavaznék. Mikor ebben a személyben írok, bele tudom élni magamat a történetbe, könnyebben és talán kényelmesebben adom át az érzéseket az olvasónak. Mintha csak leírnám azt, ami velem történik/történt, így természetesen mindig ezt választom. De már gondolkodtam másik nézőpontból írni, picit nehezíteni, hiszen nem lehet mindig a könnyebb úton haladni, néha ki kell próbálni valami újat. És ez bizony az, hiszen – szerintem – aki ebből a szemszögből tökéletesen át tudja adni az érzéseket, olyannyira, hogy az olvasó libabőrös legyen tőle, abban már van tehetség. Nehezebb, több idő kell hozzá, viszont a végeredmény precízebb, és jobb is lehet, ha az a történet megfelelően ki van dolgozva.
Ettől függetlenül az E/1. személy több olvasót vonz – mondják sokan. Igen, ez így van, és szerintem ezzel kevesen is szállhatnak vitába. Talán két oka lehet ennek, az egyik a megszokás, a másik pedig a rossz kivitelezés. Megszoktuk a – mondhatni – saját szemszögünkből írt történeteket, így talán kicsivel közelebb is áll a többség szívéhez. Könnyebben beleképzeled magad, az érzések benned is életre kelnek a sok én-én-én-től. Egyszerűen jobban szimpatizálunk ezekkel a könyvekkel, néha hamar el is ítéljük ennek a változását. Ez is inkább a kényelmesebb megoldásról szól.
A másik ok a rossz kivitelezés, hiszen mint írtam, talán ez a nehezebb szemszög. Ha valaki nem képes tökéletesen megírni, és ebből több van, nyilván az emberekben kialakul egyfajta távolságtartás, és inkább nem olvassák el. Így figyelmen kívül hagyják az igenis jó történeteket. Szomorú, de talán én is abba a kategóriába tartozom, aki nem igazán szimpatizál ezekkel a könyvekkel, de ez egyfajta beidegződés, ami ellen nem tudok tenni. Ezzel együtt olvastam már jó, E/3. személyben megírt történetet, ami az egyik kedvenc könyvemmé vált, úgyhogy egy kis szimpátia van bennem.

Aki pedig azért nem írna ebből a szemszögből, mert kevesen olvasnák, azt csak bátorítani tudom, mert a történetet, és a szemszöget meg lehet szerettetni az olvasóval, csak pár dolog szükséges hozzá; precizitás, átélés, és még talán a szemszög szeretete.

3 megjegyzés:

Wirrim írta...

Szia!
Hasznos volt megismerni ebben a kérdésben egy ilyen véleményt is. :-)
Sok szempontból én pontosan az ellenkezőjét tapasztaltam az itt leírtaknak. Ha összehasonlítom, hány igazán kedvemre való könyvet találtam, amit E/3-ban és hány olyat, amit E/1-ben írtak, kiütéssel győz az előbbi.
Az E/1 könnyűsége szerintem csalóka. Ha valaki E/1-ben ír, nagyon oda kell figyelnie arra, mit láthat, mit hallhat, főként mit tudhat a szereplő (E/3-ban is, de ott hangyányit több a játéklehetőség), és így néha le kell mondani egy-egy csábító ötletről (vagy jönnek az olyan kínosan erőltetett megoldások, mint a Twilight-széria sátras epizódja).
Nehezíti az ügyet az is, hogy egy valóban nagyon jó figurára van szükség, hogy az E/1 élvezetes (és indokolt) legyen. Egy karakterre, aki érdekes, kidolgozott, árnyalt, izgalmas, akinek a gondolatvilága megragadja az olvasót, akinek a stílusa lebilincsel. Végül is az ő fejébe vagyunk zárva X oldalon keresztül, az ő nézőpontja van ránk kényszerítve, és ha a szereplő kevés erre a feladatra, az E/1 unalmas és bosszantó lesz (mert mögötte a figura is unalmas és bosszantó hosszú távon). És sajnos - nekem sajnos, bár nyilván akad, akit nem zavar -, E/1-ben jóval többször futni össze Mary-Sue-val.
Ezzel szemben sok szerzőt találni, aki elég tehetséggel rendelkezik ahhoz, hogy E/3-ban is a megfelelő érzelmi hatást váltsa ki. Kellő érzékletességgel és alapossággal mutassa be, mi zajlik a szereplő fejében és lelkében. Gyakran előfordul, hogy egy jól megírt, jól elhelyezett bekezdés vagy mondat ütősebb, többet mond és tovább megmarad, mintha oldalakon keresztül elemezgetné önmagát egy karakter.
E/3-ban amúgy is több lehetőség áll a szerző rendelkezésére, mikor el kell döntenie, mennyire akar belelátni, és belátást engedi az olvasónak a szereplők gondolataiba: közeli vagy objektív E/3, esetleg mindentudó elbeszélő, egy vagy több elbeszélő (bár ez a módszer adott az E/1-nél is).
Mielőtt még úgy tűnne, az E/1 ellen beszélek, hozzáteszem, hogy vannak (pozitív módon) emlékezetes tapasztalataim azzal is. Történetek, amiket élveztem olvasni, szereplők, akiket jó volt így megismerni, mert érdemesek voltak az E/1-re a személyiségük és/vagy a szerző mesélő tehetsége miatt. Ilyen volt Holden Caulfield (J. D. Salinger) vagy Kvothe (Rothfuss) vagy Leo (Alessandro D'Avenia) vagy Maggie Stiefvater kvartettje a Shiver-trilógiában - akik hirtelen eszembe jutnak.
De ha választanom kell, mit olvassak, előbb és nagyobb bizalommal nyúlok E/3-ban írt könyv után. És ha választanom kell, hogyan írjak, szinte sosem kérdés, hogy E/3-ban fogok majd neki a történetnek.

NightlyGirl írta...

Szia!
Igen, ez is egy nézőpont. Szerintem ez mindenkinél más, kinek ahogy tetszik. Nagyon jó volt egy másik véleményt is olvasni, nagyon örülök, hogy írtál :)

Mili és Kylie írta...

Hello!

Én e/3-ba írok és egyetértek a felettem szólóval, hogy az e/1-nek nagyon sok buktatója van.
Olvastam már olyan sztorit, mely e/1-ben volt megírva és az író elküldte aludni a főhősét és két másik szereplője pedig az utcán beszélgetett. Hát elég nevetséges volt olvasni és elképzelni az alvó főhős e/1-es szemszögéből ezt.

Kylie