2013. szeptember 7., szombat

Mit látsz a képek mögött? - Eredményhirdetés


Vendégírók

Shirley - Egy utazó úr naplóbejegyzései

A család hosszú évezredek és kalandos történetű generációk óta abban a házban élt. Egyesek, akik az otthonuknak vallják a helyet, esküdni mernének, hogy magának a régi háznak lelke van, és figyelemmel kíséri a múló időt mióta az első Ravencliff felhúzta magas, az erdő fölé magasodó falait. S valóban, az utazó maga is szemtanúja a sötét kőből épült óriásnak mely büszkén magasodik a táj fölé, uralva az egész birtokot. S ez az utazó, ki magának mondhatja a szerencsét, hogy arra téved, szem-és fültanúja lehet az itt élő család és a régi kastély minden misztikus titkára. Mert bizony, Mrs. Ravencliff, ez a fiatal, sötét hajú és bájos asszony joggal állítja, hogy a ház, figyelő szemmel követi életük változásait, ugyanis az itteniek számára halott családtagjaik szelleme olyan gyakori látvány, mint az eső látványa Anglia bármely részén.

Veréb Árnika - A nyúl

A fiú az apja bőrfoteljában ült, az apja íróasztalánál és az apja szivarját szívta. A fegyver is az apjáé volt, egy rövid csövű, sötét, töltött pisztoly. A fiú sokszor látta, ahogy a férfi ezzel együtt lép ki a dolgozószobából, megpörgeti az ujján, hangosan becsapja a bejárati ajtót, beül a kocsiba és elhajt. 
De már hónapok óta nem látta. Az anyja azt mondta munkaügy. De közben megremegett a szemhéja, a fiú innen tudta, hogy hazudik. Az anyjának állandóan remegett a szemhéja, még ha a teájáról volt is szó. 
A szomszédok, a munkatársak és a barátok nem tudták ezt. Gondolkodás nélkül elhitték a meséket. De a fiú itt nőtt fel, ebben az otthonnak nem nevezhető palotában, s megtanulta, hogyan kell átlátni a hazugságok szövevényén. Bár néha azt kívánta, bárcsak el tudná hinni. Akkor annyival könnyebb lenne minden.

Olivia C. Memorie - Egy koszos zugban

Az első gondolatom a hatalmas és tündöklő kép láttán az volt, milyen elképesztő érzés lehet azon élesíteni a körmeimet. Látni, ahogy a festék eltűnik a mancsaim nyomán, és színes porként hullik a földre. 
A fantáziálásomat egyedül azért vetettem el, mert a padláson már amúgy is rengeteg por volt. Nem kellett, hogy páratlan személyem is rátegyen egy lapáttal. 
Felugrottam néhány doboz tetejére, óvatosan arrébb löktem pár ceruzát, és miután kényelmesen elhelyezkedtem egy oszlop takarásában, figyelni kezdtem. 
Amióta csak ehhez a családhoz kerültem, sejtettem, hogy a kissrác itt előttem rosszban sántikál. 
Mindig kócos volt a haja, piszkos a keze, sáros a cipője… Miért nem vesz példát rólam? Én minden egyes áldott nap jó macskához híven megmosakszom. Folyton erről diskurálunk a szomszéd kandúrral: minek az embereknek olyan vízsugaras üvegdoboz, ha a fél társadalmuk nem is használja, hanem büdösen mászkál?

Gratulálok mindhármótoknak! Kivételes történeteket alkottatok, mind stílusban, mind tartalomban! A mellékelt kép a tiétek, mint vendégírók érdeme. Rákattintással lementhető! Természetesen, ezennel adott a lehetőség, hogy vendégíróként alkossatok a feladatra, melyet emailben mellékelnék nektek. Ehhez kérném, hogy adjátok meg ehhez a kommenthez az elérhetőségeteket, vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre és követeljétek a vendégírói feladatot :) 
Gratulálok nektek még egyszer és természetesen, a többi résztvevőnek is! Remek művek születtek! Remélem, hogy a jelenlegi feladat is hasonló sikert ér majd el!



3 megjegyzés:

Shirley L. Cathwyn írta...

Szia!
Köszönöm a vendégírói lehetőséget, küldöm is a címem!

shirley.l.cathwyn@gmail.com

Veréb Árnika írta...

Szia!

Nagyon szépen köszönöm! Itt az e-mail címem:

vereb.arnika@freemail.hu

Olivia C. Memorie írta...

Szia!
Nagyon köszönöm! :)) Az e-mail címem:
ocmemorie@gmail.com