2013. október 4., péntek

Vendégírónk, Xwoman írása - Fantasy és reál történetek


A kérdés fogós, mert hiába különbözik a két téma, én személy szerint mindkettőt szeretem. Hogy olvasni melyiket jobb, azt embere válogatja – ízlések és pofonok, ugye –, viszont jól megírni egyiket sem könnyű. Mivel mindkét műfajt kipróbáltam már több-kevesebb (fantasyt inkább kevesebb) sikerrel, megosztom veletek a tapasztalataimat, inkább írói szemszögből megközelítve.

Kezdem a fantasyvel. Miért is lehet könnyebb ilyet írni? Mert nem köti a fantáziádat a rideg valóság, új világokat és lényeket teremthetsz, történelmet alkothatsz a saját képzeleted formálta népnek… És pont ez jelenti a nehézséget is.
Mert bármennyire szeretnénk, sajnos nem szerencsés csak a fantáziánk alapján írni. Hiszen – hiába nincs valós alapja a történetednek – hihetőnek kell lennie. Ezt pedig nem könnyű elérni egy valóságtól elrugaszkodott világban, de nem is lehetetlen.
A rossz hír, hogy ezt leginkább utánajárással és tervezéssel tudod elérni. Például vegyük sorra, mi minden kell hozzá, hogy a fantasydben hihetően alkoss meg egy országot:

  • Milyen korba helyezed a történetet? Ha valamelyik régi kort választod, nézz utána, akkor hogyan éltek, gazdálkodtak, milyen technológiát használtak. Ez rengeteg ötletet adhat, és egyszerűbb valósághűnek maradni. Ha pedig egy modern urban fantasy mellett teszed le a voksod, akkor a jelenkor államainak kell utánajárnod, hogy az általad megalkotott ország miként illeszkedik a mostani egészbe.
  • Milyen a földrajzi helyzete? Hófödte hegyekben épült, vagy mediterrán fennsíkon, termékeny alföldön, talán kihalt sivatagban? (Sőt, mivel fantasyről van szó, az országodat helyezheted az óceán mélyére, egy hegy gyomrába, vulkán kráterébe, dzsungelben a fák tetejére… de ezeket a helyszíneket is valós tulajdonságaik alapján kell kezelned.) A földrajzi elhelyezkedés nagyon sok mindent meghatároz. Például a gazdaságot: meg tudja termelni magának az élelmiszert és a nyersanyagokat, vagy kénytelen kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni? Illetve befolyásolja azt is, hogyan öltözködnek és milyen épületekben élnek a lakóid – figyelembe véve a hőmérsékleti viszonyokat, valamint a rendelkezésre álló anyagokat.
  • Milyen a társadalmi berendezkedése? Egyetlen uralkodó van vagy egy tanács dönt? Milyen társadalmi rétegek vannak, és hogy viszonyulnak egymáshoz? Van átjárás a rétegek között, vagy kötött a rendszer?
  • Milyen a vallásuk? Egy istenük van, vagy több? Esetleg nem istenük/isteneik vannak, hanem valaki/valami másban hisznek? Létező vallás(oka)t veszel alapul vagy alkotsz egy újat? Az országon belül csak ez az egy vallás létezik vagy akad esetleg több is? Ezek megférnek egymással vagy sem? A vallás mennyire határozza meg a lakóid életét? Ha valaki nem hívő, annak van következménye? Hogy néz ki nálad a papok hierarchiája?
  • A természetfeletti hogyan működik a világodban? A mágia mindenkiben benne van, csak tanulni kell, esetleg csupán néhány ember kiváltsága? Vannak varázslényeid? Ha vannak, akkor saját fantáziád szülöttei vagy már kitalált lényeket használsz? Ezek az emberek mellett élnek, vagy az országodat csupa varázslény lakja? Ennél a résznél bátran szabadjára engedheted a fantáziád, nemcsak az általam felsorolt pár lehetőség áll a rendelkezésedre, csak az a fontos, hogy ne mondj ellent magadnak. Illetve, ha meglévő fantasyelemhez nyúlsz, inkább használj olyat, ami nagyon elterjedt: például a pálcás varázslás nem a Harry Potter sajátja, ahogy a sárkányok vagy vámpírok is számtalan történetben szerepelnek. Itt is hosszú a lista, ezért ez a tanácsom: csavarj a sablonon egyet, hogy az olvasók ne az ezerszer látottat kapják újra (persze ehhez is vedd figyelembe a történet logikáját)!
  • Találd ki az országod történelmét! Hol kezdődött? Van valami eredetlegendája? Ha van, akkor van valóságalapja, van-e jelentősége még most is? Milyenek voltak nehéz időszakok az ország történelmében? Függtek valakitől? Esetleg most is függnek? Hogy változott az idők során a szomszédos országokkal a viszonya? Milyen történelmi szakaszai vannak az országodnak?
  • Milyen szokások, tradíciók, ünnepek vannak? Az ünnepek mihez kötődnek, és hogy zajlanak? Milyen művészeteik vannak, és mennyire becsülik őket?

Ha ezekkel mind megvagy, jön még egy rossz hír: ez a része még csak neked, magadnak szólt. A fenti sok-sok minden csak egy alap, amire a történeted építheted. Ebből az olvasónak nem kell mindent tudnia, de javaslom, te jegyezz le magadnak mindent, hiszen még lehet, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő apróság is fontos lehet az írás folyamán.
Most érkeztünk a cselekményhez. Ha az előbb felsorolt lépéseket végrehajtottad (sőt, még olyanokat is belevettél, amik nekem most nem jutottak az eszembe), a világod szép színes, él, nyüzsög. A kiindulási pont innen lehet akármi. Indíthatsz politikai játszmát valamelyik szomszédos országgal (vigyázat, akkor azt is meg kell tervezni!), aminek epikus nagy csata a vége, vagy varázslattal fűszerezett szerelmi szálat, esetleg harcot az istenek akarata ellen, és még sorolhatnám. Minden attól függ, milyen világot alkottál, de azon belül a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek. Ha megvan az ötlet, innen a szokásos történetvezetési alapok következnek: vázold fel a kiinduló helyzetet, vigyél bele bonyodalmat, terelgesd a szereplőidet a sztori csúcspontjáig, aztán zárd le az egészet.

A következő pont a nyelvezet. Egységes tanácsot erre sem tudnék adni, egy a fontos, hogy idomuljon a korhoz és a helyhez, ahol a történeted játszódik. És ez nemcsak a szereplők által kimondott részekre vonatkoznak, hanem a narrációra is. Ha valamelyik régi kort vetted alapul, jól veszi ki magát, ha kicsit lassabb tempóban mesélsz, és régies szavakkal tarkítod a történetet – de vigyázz, ezzel ne ess túlzásba! A túlírás ebben a műfajban sem szerencsés, ahogy az sem, ha az olvasóidnak oldalanként meg kell állniuk egy-egy ismeretlen kifejezés láttán.

Emellett szeretnék szót ejteni a szereplőkről. Mivel a fantasy műfaj eredetileg a mesékből alakult ki, a karaktereid lehetnek (figyelem, ez csak lehetőség, nem pedig elvárás!) kicsit sarkítottak. A pozitív szereplőd lehet nagyon jó, a negatív pedig rettenetesen rossz. Persze, az árnyalt karakterek használata itt is jobb választás. A szereplők megalkotásához is összeszedek nektek némi iránymutatást:

  • A karaktered milyen fajú? Ember? Valami más? Fajtársaihoz képest mennyire különleges? Ha az, akkor miért? Így született? Keményen gyakorolt? A természetfeletti közrejátszott? (És még sorolhatnám, itt is nagyon sok a lehetőség – de ha a karaktered tényleg különleges, meg KELL indokolnod, miért.)
  • Milyen a társadalmi háttere? Elégedett a jelenlegi társadalmi státuszával? Ha nem az, akkor tesz is ellene valamit? (Egyáltalán tehet valamit?)
  • Milyen kapcsolatban van a többi fajtársával? Azokkal, akikkel egy társadalmi osztályba tartozik? És azokkal, akik más fajba/osztályba tartoznak?
  • A jelenlegi élőhelyén született? Ha igen, akkor szeretne is itt maradni? Ha nem, akkor miért és mikor jött ide? Hazavágyik, vagy jobban szereti ezt a helyet? Mennyire érzi itt otthon magát?
  • Van családja? Kikből áll? Kivel milyen a viszonya? A közvetlen ismerőseivel milyen a viszonya?
És a végére még néhány tanács:

  • Próbáld beleélni magad a szereplőd helyébe: a világod akármennyire extrémen is eltér a mi világunktól, neki az a természetes. Tehát például ha egy hegy gyomrában élnek, ahol kéken világító gombák szolgálnak világításként, ne csodálkozzon rá – neki ez egy cseppet sem fura. Ha a miénktől eltérő szokásaik vannak – például ha minden holdtöltekor kecskét áldoznak, a szereplő nem kezdi el sajnálni a szerencsétlen jószágot, mert neki ez a természetes. Ha pedig egy másik helyről származik, ne a mi világunkhoz, normáinkhoz hasonlítsa az új helyét, hanem ahhoz, amiben régen élt.
  • A klisékkel csak óvatosan! Persze, fantasyben nagyon nehéz – jóformán lehetetlen – úgy írni, hogy ne hasonlítson elemeiben már megírt történetekhez, de törekedj arra, hogy legyenek benne olyan részek, amik határozottan a TE fejedből pattantak ki, és a teljes egész összhatásban már ne tűnjön sablonnak. Ha fantasyt akarsz írni, akkor olvass előtte a műfajon belül több témában, több írótól, hogy tisztába jöjj az alapokkal.
  • Az általam felsorolt támpontok a világteremtésnél és a karaktereknél nagyon általánosak, ezek csak alapok. Természetesen tudod a világodat és a karaktereket mélyíteni sok egyéb szempont szerint – és én mindenkit arra biztatok, hogy tegye is meg.
  • Bár elfogadott fantasy-elem, hogy a főhős (vagy egy másik főbb szereplő) valamiképp különleges, azért vigyázz, ne ess túlzásba, mert könnyen Mary Sue/Gary Stu lehet a végeredmény!
Ennyit a fantasyről, következzenek most a reál történetek. Először nézzük, miben könnyebb ezeket írni: arról írhatsz, amit ismersz és nap mint nap tapasztalsz, könnyű utánajárni a dolgoknak, és sok esetben gyakorlatilag bárkitől kérhetsz hozzá segítséget. A hátrány viszont, hogy itt kutya kötelességed minden apróságnak utánajárni, mivel a valótlanságok ordítanak a szövegből, és szinte biztos, hogy előbb-utóbb akad olyan olvasód, aki rávilágít a pontatlanságra. Az internet korában már nem elfogadható kifogás a „de nem is jártam soha abban az országban!” vagy „életemben nem próbáltam ki XY sportot!”
Mint írtam, ezeket könnyű kiküszöbölni: az interneten a legtöbb mindenre választ találsz. Viszont célravezetőbb megoldás, ha személyesen értekezel valakivel, aki járatos a témában. Ilyen ember lehet, hogy akad akár a közvetlen környezetedben: a családtagjaid, barátaid, osztálytársaid is szolgálhatnak hasznos információkkal. Ha viszont így nem találsz segítséget, még mindig ott vannak a különféle netes írói csoportok, akikhez fordulhatsz.

A világról többet nem tudok mondani, mivel az teljességgel kötött, így inkább áttérek a karakterekre. Itt, a blogban is található már segítség a karakteralkotáshoz, így nem megyek bele a témába mélyebben, de annyit leszögeznék: a reál történetekben nagyon nem szerencsés szélsőségesen jó vagy rossz karaktereket alkalmazni. A túl jónak ábrázolt főszereplő inkább irritálni fogja az olvasót, ahogy a szélsőségesen rossz pedig nagy eséllyel hiteltelen lesz.
A karakterek viszonyában is egyensúlyt kell találni: nincs olyan ember, akit mindenki utál, de olyan sem, akit mindenki szeret. Törekedj arra, hogy a környezet reakciói logikusak legyenek a szereplőre: többször olvastam már hihetetlenül fennhéjázó, mindenkit lenéző karakterről, akit a társasága a gúnyos megjegyzései ellenére is körbeudvarolt, ahogy a kedves, szerény, mindenkivel jóindulatú szereplőt utálta a szüleitől kezdve az osztálytársain át mindenki, és még a szomszéd kiskutyája is a bokájába harapott. Persze tényleg előfordulhat, hogy valakinek nincsenek barátai, rossz a viszonya a szüleivel és az osztálytársai is haragszanak rá – de egy ilyen ember nagy eséllyel válik mogorvává, barátságtalanná, visszahúzódóvá. Ez csak egy példa arra, hogyan hat az emberre a környezete és viszont, de ezt minden történetedben előforduló élethelyzet esetében felül kell vizsgálnod.
A másik véglet, amit célszerű elkerülni, hogy a karakteredet túl hétköznapira írod – úgy egyszerűen csak semmilyen, unalmas lesz.

A cselekmény kapcsán is érdemes elkerülni, hogy túl hétköznapi legyen a történet. Ha leírod egy átlagos este történését, azzal jól ki lehet tölteni az oldalakat, és valósághű is lesz – de az olvasóban felmerül a kérdés, hogy ezt nekem miért kellett elolvasnom? A reál történetek esetében különösen fontos, hogy tényleg csak a lényeges részeket írjuk le, ami valóban előrelendíti a cselekményt, különben unalomba fullad az egész.
És szintén hiba a másik véglet: amikor a szereplőkkel annyi minden történik egy történeten belül, ami több életre is sok lenne. Hiába fordulnak elő a való életben emberrablások, repülőgép-szerencsétlenségek, autóbalesetek, súlyos betegségek, járványok, stb… ha ezt mindet megpróbálod egy történetbe passzírozni, a végeredmény inkább lesz komikus, mint drámai.
Reál történetben viszont érdemes a sablonokat, amennyire csak lehet, elkerülni, mind cselekményben, mind karakterekben. Ez amúgy is kötött világ, kötött szabályokkal, a klisék itt még zavaróbbak, mint a fantasyben.

A nyelvezet adott – hétköznapi, amennyire lehet. Itt is beleszőheted az adott téma szakszavait, szlengjeit (például ha fociról írsz, akkor a sporthoz kapcsolódó kifejezéseket, ha orvosok a szereplőid, akkor néhány latin szót), hogy hangulatosabb legyen, de ahogy a fantasynél, itt sem szabad ezt túlzásba vinni.
A szereplők szájába adott mondatok legyenek életszerűek: máshogy beszél egy diák, mint egy tanár, a tanár máshogy beszél a diákjaihoz, mint az igazgatóhoz, vagy esetleg a barátaihoz.

Ismét néhány általános tanács:

  • Ha nem ismered elég magabiztosan egy idegen ország kultúráját, és a mindennapi élet apróságait, hogy írni tudj róla, válassz inkább magyar környezetet. Mostanában egyre népszerűbbek a hazai helyszínen játszódó történetek, szerintem érdemes ezt a trendet támogatni.
  • Ha lehet, kerüld a most divatos márkák, zenék, filmek említését. Egy-két ilyen utalás színesíti a sztorit, de ha túl sokat használsz, az inkább zavaró, és egy bizonyos olvasórétegen kívül sokaknak nehezen érthetővé teszi a történetet.
  • A reálban nyugodtan felhasználhatsz olyan elemeket, eseményeket, amiket te személyesen átéltél, de vigyázat! A valóság rossz dramaturg. Ne ragaszkodj foggal-körömmel minden egyes részlethez, inkább azt tartsd szem előtt, hogy ne sérüljön a történet íve, ritmusa. És ehhez kapcsolódó másik tanács: ha nagyrészt valóságon alapul a sztorid, NE hívd fel rá a figyelmet – az általános reakció erre általában a kétkedés, és így még nehezebb hitelesnek maradnod.
  • Bár az előbb azt mondtam, hogy saját élményt is felhasználhatsz, de csak olyat írj, amit már feldolgoztál. Aktuális problémáról nagyon nehéz objektíven írni, így az olvasó az eredményt könnyen láthatja nyafogásnak, önsajnáltatásnak vagy épp propagandának.
Itt véget érhetne a cikk… de úgy érzem, illik megemlíteni a két műfaj szerelemgyerekét, az urban fantasyt. A hétköznapi környezetbe helyezett fantasztikum virágkorát éli, és nem véletlenül. Az olvasónak könnyebb befogadni az ismerős környezetet, ad egy fajta „velem is megtörténhetne a csoda” érzést, és nem kis pozitívum, ha a történet egy általa ismert helyen játszódik. Az urban fantasy írás szempontjából is ötvözi a két műfaj előnyeit: nem olyan kötött, mint a reál, és nem igényel annyi háttérmunkát a világalkotás, mint a fantasy esetében.
Ám a tervezésnél itt másfajta kérdések is felmerülnek, miszerint:

  • A fantáziavilág hogyan kapcsolódik a valódihoz? Fizikailag is ott található az emberek között, vagy van egy átjáró teszem azt egy másik világba?
  • Az emberek hogy viszonyulnak a természetfelettihez/természetfeletti lényekhez? Tudnak róla egyáltalán?
Az általános tanácsok itt nagyjából ugyanazok lennének, mint az előző kettőnél, így nem szaporítom tovább a szót. A végére még ismét felteszem a kérdést: fantasy vagy reál? Én azóta sem tudom egyértelműen az egyik mellett letenni a voksom – de mindenki másnak is javaslom, hogy próbálja ki magát mindkét műfajban.

Nincsenek megjegyzések: