2013. november 24., vasárnap

Vendégírónk, Betti alkotása - A remény


A lány finom orcáján
Egy árva könnycsepp folydogált
Szemét elhomályosította a sírás,
De csak rajzolt tovább
Tudta, ha most feladja,
Soha nem lesz már szabad
Csak egy dolog hajtotta:
Szíve óhaja.
Ahogy a ceruza megállt a kezében,
Kész művét figyelte
Érezte legbelül
A pillanat eljött
Lelke celláján
Lehullott a zár,
Boldogan lépett közelebb
A madár erős testéhez
A ceruza kiesett kezéből,
Hangosan koppant a földön.
Egy utolsó mosoly játszadozott ajkán,
Azután már tovaszállt,
Az Ég felé repdesett
Énekével hirdette:
Ha reménykedsz
Szíved-lelked nem ismer lehetetlent.

Nincsenek megjegyzések: