2013. december 14., szombat

Syro - Hanna Gilmoor - Penna Galéria

Nem a célom vagyok, hanem az út amelyet bejártam, éppen ezért ne ítélkez felettem, mikor az út végén találkozunk.


Boldog gyerekkorom volt, állandóan játszottam, mindig mosolyogtam. Aztán az életem megváltozott, az embereket nem érdekeltem a "barátaim" elfordultak tőlem és a családom is állandóan meg akarta mondani, mit tegyek. Egyedül Fric maradt meg nekem, de mára már ő is csak egy fénykép a kopár falon az ágyam felett. Ő volt a világ leglustább macskája, de egyben ő volt az, aki vigaszt nyújtott, aki a lelket tartotta bennem.

11:12
Gyerekként mindig azt játszottuk a szomszéd lánnyal, hogy megjegyeztünk időpontokat egy-egy akkoriban fontos eseménnyel és néha hetek, hónapok sőt évekel később is tudtuk, hogy mi történt akkor. Ez az első ilyen időpont volt. Emlékszem, a nyári nap jó melegen sütött, mi meg a kert végében a bokrok között bujkáltunk és azt játszottuk, hogy földönkívüliek vagyunk és figyeljük az embereket. Egészen a hatodik osztályig olyanok voltunk mint a testvérek, mindent együt csináltunk. De egy nap minden megváltozott, mikor hazaértünk a suliból rendőr autók álltak a házuk előtt. Egymásra néztünk és szavak nélkül is tudtuk, baj van. Észre se vettük, mikor anyám megjelent és mindkettőnket bevitt hozzán, és megtiltotta, hogy az ablakhoz menjünk. Nem fogadtunk szót. Láttuk, hogy Sara apját megbilincselve beültetik az egyik rendőrautóba és elhajtanak. Később két fekete zsákot is kihoztak. Pár órával késöbb Sara-ért egy gyámügyes jött és magával vitte. A nagyszülei vették magukhoz New Yorkban. Én meg egyedül maradtam a nyugati parton.

11:24
A későbbiekben már nem volt kedvem megjegyezni időpontokat, de néhány szinte beleégete magát az emlékeim közé. Hat évvel azután, hogy Sara eltűnt ez életemből anyám Floridában kapott munkát egy apartmanban. Ott láttam újra őt. Megváltozott, szőkére festete a haját és annyi smink volt rajta, hogy egy osztálynak is elég lett volna. Elment melletem, még csak észre sem vett. Egy világ omlott össze akkor ott bennem. Egyszer, mikor úgy jött ki a lépés és az egyik plázában összefutottunk a liftben, megszólítottam. Pontosan tudta ki vagyok, de a barátai előtt már nem vállalt fel. Persze indokot talált, hogy nem akarja, hogy megtudják honan jött, és hogy az apja börtönben ül, mert megölte az anyját és annak a szeretőjét. Esküdözhettem, hogy nem árulom el, hiába, nem állt többet szóba velem.
Magamba fordultam, magányosabb lettem, mint mielött találkoztunk volna. Évekig rosszabnál rosszabb társaságokba keveredtem, anyám és a nagyszüleim állandóan osztották az eszet. Elegem volt belőlük, el akartam tűnni örökre.
Pete a barátom volt, vigyázot rám, olyan volt nekem, mint egy báty. Minden pasit elhajtott mellőlem, és elhitette velem, hogy értékes vagyok. Ami igaz is volt csak éppen nem úgy, ahogy a legtöbb lány gondolja. Díler volt, egyszer balul ütött ki a buli és nem tudott a Főnöknek fizetni, így felajánlott engem azzal a fenhanggal, hogy manapság milyen ritka egy olyan lány, aki húszévesen is még szűz. Szemrebbenés nélkül adott oda mondván bocs, de ilyen az üzlet. Akkor ott, azon az éjszakán Hanna meghalt és megszületett Roxan.

11:36
A hetek hónapoknak, a hónapok éveknek tűntek és szinte teljesen el is felejtettem ki vagyok. Tettem a dolgom hasonfekve, hanyatfekve, térdelve, mikor mi volt a vágya vagy a privát ügyfeleinek. Idővel a Főnök rájött, hogy igen ügyes tolvaj vagyok, így eggyel több dologra tudott használni.

11:45
Loptam, csaltam, hazudtam, és ha csak úgy tudtam elérni valamit, hogy széttettem a lábam, akkor megtettem. Nemegyszer így úsztam meg, hogy bevigyenek a zsaruk, jó móka volt ezzel zsarolni őket. Aztán a Főnök egyik alkalomal azt mondta, mikor a könyvelőjéhez indultam szórakoztatni, hogy igazán átsegíthetném már a túlvilágra. Persze hevesen tiltakoztam a dolog ellene. Erre Ő: Nekem mindegy, hogy szex előtt vagy után csinálod meg. Nézett rám közönyösen. De ez sem volt az év ajánlata. Láttam rajta, hogy pontosan tudja mivel tud meggyőzni, elmosolyodott, és mintha magát a Sátánt láttam volna. Felállt a karosszékéből és szép lassan odajött hozám. Vékony csontos ujjaival megcírógatott, és közben élvezetel figyelte, hogy minden érintésére összerezenek. Odahajolt a füllemhez és mint egy kígyó sziszegve belesuttogta, hogy egy hétig senkit sem kell kiszolgálnom, ha elvágom az ipse torkát. Gondolkodás nélkül rábólintottam az ajánlatra.
Az első esetet továbbiak követték, és én kíméletlenül tettem a dolgom azért, hogy végre egy kis békére leljek. Tucatnyi ember feküdt az ágyamba, de csak néhány távoztak saját lábán. Volt, aki a Főnöknek volt útban és volt olyan, akin csak kipróbáltam néhány új módszert. Persze nem voltam szívtelen, egy fergeteges éjszakát adtam nekik előtte. De egyszer hibáztam.

12:00
- Hanna Gilmoor. Kíván szólni az utlsó szó jogán?
- Nem - mondtam határozottan. Nem néztem körbe, hogy ki van itt, kik jöttek el kárörvendeni rajtam. Nem érdekeltek a vádjaik, a megvetésük, ahogy a részvétük és a sajnálatuk sem. Ők tettek olyanná, amilyen vagyok, még csak ítélkezni sincs joguk felettem mégis megteszik. Fogalmuk sincs ki is vagyok valójában, min mentem keresztül. Ők csak egy gyilkost látnak bennem, az áldozatot nem.
És most végre vége van.
- Az ítéletet végrehajtottuk. A halál beállta 2007. július 17. 12:13

Nincsenek megjegyzések: