2014. március 9., vasárnap

Karakterek sötét oldala... avagy a jó és a rossz kettőssége


Az ihlethiány mellett a másik fontos téma, amely az alkotás során a legtöbbször szóba kerül vagy gondolkodásra késztet minket, az a karakterek megalkotása. A történetet a cselekmények éltetik és ugyanebben a vonatkozásban, a cselekmények fő mozgatórugói a karakterek, azok reakciói és cselekedetei. 
A karakteralkotás belül is, most a gonosz karakterek jellemi kérdésére szeretnék kitérni, ahogyan arra kérésként igény volt. Gonosz karakterek... furcsa így kategorizálni, nem is igazán szoktam a magam részéről, de mégis használunk egy ilyesfajta megkülönböztetést. Jó és rossz karakterek. Miért rossz avagy gonosz egy karakter? Miért negatív a jelleme vagy mitől válik nem kedvelt szereplőjévé egy történetnek? 

Általánosságok
Sablonos meghatározás, ha úgy fogalmazunk, hogy a negatív karakterek keresztülhúzzák a főszereplőink számításait, akadályokat gurítanak eléjük, megnehezítik a sorsukat, a céljaik elérését és végül, elnyerik méltó büntetésüket, ezzel pozitív kicsengést engedve a történetnek, melyben a szereplőink, mint jó karakterek győzedelmeskednek a rossz felett. Ha ők a rosszak, mitől lesznek a jó szereplők jók? Becsületesek, őszinték, az igazság oldalán állnak... mindezt lehet, képviselik a rossznak titulált karakterek is a saját szemléletüket és elgondolásukat követve, csak éppen más értékrend szerint, amely lehet, első ránézésre vagy elgondolásra, nem egyezik egy általános szemlélettel. Áthágják a szabályokat, olykor ördögiek, kegyetlenek, rafináltak, esetleg szarkasztikusak, hirtelen haragúak... ha így is van, sokkal fontosabb kérdés, hogy miért rendelkeznek ilyen jellemvonásokkal és hogyan váltak meg nem értett, kiközösített, olykor száműzött karakterekké. Ha például vesszük az ismert meséket, hogy miért gonosz a királynő vagy a boszorkány, ezekre a kérdésekre sosem kapunk választ. Egyszerűen ők a rossz karakterek és különben sem ők igazán a lényeg, nem igaz? Cselekedeteik és sötét alaptermészetük csak kontrasztot teremt a történetben, amely a végére úgy is semmissé válik, amint győz a jó és az igaz érték.

Kezdettől fogva rossz vagy rosszá vált jó?
Ezek mind tények, de nem szempontok, hogy miért is olyan karakterek, amilyenek. Íróként érdemes ezek mögé bepillantani és ugyanolyan figyelemmel ábrázolni őket, akár csak a főszereplőinket. Hiszem, hogy a jót képviselő karakterek mellett ők még nagyobb kihívást igényelnek, mert egy jó és igaz értékekkel rendelkező szereplőt nem nehéz alkotni... de egy rossz oldalon álló, sötét elgondolásokkal rendelkező egyént már annál inkább, hiszen minden cselekedetét, ami a rosszat képviseli, hihetően kell az olvasók elé tárnunk.
Olvasóként el kell hinnünk, hogy tőle félnénk, rettegnénk, tartanánk és óvakodnánk, ha szembetalálkoznánk vele és ugyanolyan érzéseket váltana ki belőlünk, akárcsak a főszereplőnkből, akivel azonosulunk a történet során. A rossz karaktereknél a legfontosabb a hihetőség és az alaposság, valamint annak a háttérnek a megteremtése, amely által ilyenné vált. Ha mindezt megfelelően kidolgozzuk, magyarázattal szolgálunk az olvasóknak, nem csak elhiszik majd a gonoszságuk igazát, de érteni és kedvelni is fogják őket, mint negatív álláspontot birtokló karaktereket, akik még színesebbek és összetettebbek, mint a főszereplők.

A legfontosabb, hogy minden cselekedetük, mely akadályként gördül a főszereplők útjába, ezzel befolyásolva a cselekményt és a történet alakulását, okkal történjen. Ott kell lebegnie a kétségnek, a félelemnek, a bosszúnak, az aggodalomnak, a dühnek a levegőben, amikor a gonosz karakterek által valami drámai változás vagy baljóslatú esemény történik, de ezt ugyanolyan érzéssel kell megélnünk, mint a sikert vagy a jó és igazság pillanatát. Nem azt mondom, hogy mindez afféle kárörvendés a főszereplők felett, hogy na úgy kell nektek, de ezekre az akadályokra ugyanolyan figyelemmel és elhatározással kell tekintenünk, amennyire rendíthetetlenül hisz benne az adott rossz karakter. El kell hinnünk a cselekedetének okát, az érzéseinek és gondolatainak, gyűlöletének és haragjának mértékét, komolyságát. 
Milyen múltbeli események határozták meg tulajdonságainak és vonásainak alakulását? Kapcsolható valamilyen csalódáshoz, fájdalomhoz, sértettséghez, haraghoz, félelemhez, bánathoz, amiért másoknak is ezt hozza az életébe? Senki sem születik eredendően rossznak, így a rossz karakterek is voltak valaha tiszták és ugyanolyan ártatlanok, akárcsak a jót képviselő szereplők, s pont ettől válik érdekesebbé ezen karakterek jellemének megalkotása. Fel kell építenünk valami olyan összetett dolgot, amelyből megszülethetnek, mint történetet befolyásoló árnyalakok, akik talán csak meg nem értett részét képezik a szereplőgárdának, de semmiképp sem értékelhetők megértés nem érdemlő személyiségeknek.

Mindezek mellett, ami kedvelhetővé teheti őt vagy őket, az a sötét humor és a szarkazmus, bár ez történettől is függ, annak drámaiságától és tartalmától. Ha a történet képviseli a komolyság mellett a humort, érdemes eszközként a rossz karakterek kezébe adni az epés és gunyoros megjegyzések lehetőségét, amelyekkel mosolyt csalhatunk az olvasók arcára mindamellett, hogy kedvelhető jellemvonással ruházzuk fel a szereplőket. Viszont, ha a történet cselekményben inkább drámai és nem kapcsolható össze a humorral, érdemes mindenképp a szereplők háttértörténetét átgondolni, amely alátámaszthatja gonoszságukat.

Ha szeretnétek hozzászólni, elmondani a személyes véleményeteket, tapasztalatotokat ezzel kapcsolatosan, szívesen látom a kommenteket! :) Előre is köszönöm!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzés, ez egy olyan téma, ami bennem is sokszor felmerült, és most elolvasva még ihletem is jött :)
Gondolom mindenki igyekszik valami különlegeset, nem sablonosat alkotni, s szerintem az egyik nagy buktató ilyenkor a "gonosz" karakter. Én személy szerint nem szeretem így nevezni, hiszen egyszerűen csak mások a céljaik, és a mi kedvelt karaktereink ellenségei. Pl. egyik háborúban sem lehet megmondani, hogy valamelyik fél gonosz lett volna, vagy gonoszabb, mint a másik, egyszerűen megvoltak a maguk céljai és eszközei, és valamennyien tettek olyan dolgokat, amit így utólag erkölcsileg elítélendőnek tartunk. Persze csak az egyik fél szemszögéből nézve nem vesszük észre az ő hátrányait, de a másikban könnyebben meglátjuk, ezért tudjuk őt bekategorizálni rossznak. Én klisésnek tartom, amikor egy történet így fekete-fehérré válik, ezért is szívesebben olvasok (írok) E/3-ban, mert ott lehet váltani könnyen nézőpontot, és kicsit a "negatív" szereplő mellé szegődni, így jobban megérteni őt. És akár végső soron lehet, hogy egyikük célja sem elítélhetőbb, csak ellentétes egy más világnézet miatt, és a többség a pozitív szereplővel ért egyet. Vagy csak mindketten a túlélésért küzdenek, csak másképp, más oldalon. Azokat a könyveket szeretem, ami ezeket be tudja mutatni, azt, hogy különbözőek és ellentétesek, de valamilyen szinten - és ez az olvasótól is függ - megérthetőek. Így van csak értelme szerintem a pozitívnak és negatívnak, mint ellentétpárnak, de nem objektíven meghatározható jónak és rossznak. Persze ez csak az én véleményem.
Lilla