2014. március 27., csütörtök

Vendégírónk, Connie alkotása - Az írás, mint tudatos tevékenység

Engem folyton és fogadok, hogy közületek is sokakat foglalkoztatott már a kérdés, hogy azok a nagy alakok, akiknek a könyveit bújjuk – példának okáért Stephenie Meyer, J. K. Rowling, J. R. R. Tolkien, vagy Jane Austen -, hogyan jutottak el odáig, hogy világszerte elismertté és ismertté váltak? Hogyan voltak képesek belefeledkezni a saját kis világukba, megalkotni azt, majd még összeszedetten, kifinomultan és élvezhetően is könyvbe foglalni? Hogyan tanulták meg ilyen gyakorlatiasan, választékosan használni a szavakat? Hogy építették fel ilyen rendszerezetten saját birodalmukat, melybe invitálnak minket, olvasókat, hogy bámulatosan megfogalmazott soraikat olvasva, csodálkozva, elbűvölve, de mégis egy kicsit irigykedve olvassuk?
Én szeretném azt hinni, hogy ez nem csak a véletlen műve és a fent említett írók közül legtöbbjük kemény és szorgalmas munkával csiszolta tökéletessé írói tehetségét. Biztos vagyok benne, hogy a legelején voltak ők is abban a bizonyos kezdeti státuszban, amikor még esetlenül csűrték-csavarták a szavakat és gyakorlással jutottak el a végsőkig. Nem mindannyian egy furcsa álomnak köszönhetik, hogy fantáziájuk beindult és nem csak veleszületett adottságuknak, hogy ilyen isteni hatalommal tudnak bánni a szavakkal. Ennek az állításnak igaznak kell lennie, hiszen az esetek döntő többségében hiába várja az ember, hogy alvás közben értelmes álommal áldja meg az ég és azt az írásra hajlandó képességet is, melyet anyatejjel szívtunk magunkba, képeznünk kell.
Ebben a bejegyzésben leírok nektek néhány fortélyt, mellyel én igyekszem napról napra finomítani tudásomon, hogy legalább egy kicsit megközelíthessem a profi írókat odafent.

Olvass kritikus szemmel!
Először is, fontosnak tartom megemlíteni az ide tartozó sablonszöveget, amit már biztosan sokszor hallottatok, de attól még igaz. Olvass és írj sokat! Nem kívánom bővebben kifejteni, mert ez az, amit első körben minden kezdő írónak a szájába rágnak. Ha olvasás közben már nem csak magára a történetre figyelsz, hanem próbálsz egy kicsit kritikus szemmel is tekinteni egy regényre, akkor könnyen lehet, hogy találsz benne pár részt, melyre rögvest azt mondod, hogy ez szép vagy épp ellenkezőleg ezt te máshogy fogalmaztad volna meg. Ez nem azt jelenti, hogy nagyképűvé, beképzeltté váltál vagy azt, hogy az író rosszul fogalmaz, hanem azt, hogy gondolkodsz. Az pedig sosem baj.

Találd meg a stílusod!
Egy könyv elolvasása után érdemes írnod is egy keveset. Teljesen mindegy, hogy mit, csak írj valamit! Nem kell feltétlen nyilvánosság elé tenned rögtön, csak figyeld meg, hogy változik az íráskészséged minden elolvasott könyv után. Valamint hasonlítsd is össze az irományod az előzőleg olvasott könyv egy részletével. Gyakran előfordul ugyanis, hogy tudatosan vagy tudat alatt kedvenc vagy szimplán csak egy jó íróéhoz hasonlóan kezdünk el fogalmazni. Átmenetileg átvesszük a stílusát és háttérbe nyomjuk a sajátunkat, vagy esélyt sem adunk arra, hogy egyáltalán megszülessen. Ezért javaslom, hogy addig játszd el ezt a kis trükköt, amíg meg nem bizonyosodsz róla, hogy valóban megtaláltad a saját írói stílusod és már nem az előtte olvasott regény szerzőjéhez igazodsz!

Írj leírásokat!
Ha eddig átkoztátok az időjárást, főleg ezt a tavaszi változékony, csalóka korszakot, mostantól imádni fogjátok! Ragyogó, napos idő van odakint? Vagy farkasordító hideg? Hull a hó? Esik az eső? Gyorsan ragadj egy tollat és egy papírt vagy ülj a számítógépeddel egy olyan helyre, ahol lehetőleg minden érzékszervedre tehet valamilyen hatást az időjárás és írd le! Tartsd a kezed a széllel ellentétes irányba és próbáld pontosan megfogalmazni, amit érzel. Majd pontosítsd és finomítsd a munkád! Ne lankadj le, ha először csak annyit tudsz írni, hogy "A felkelő nap sugarai megvilágították a folyó vizét.". Meglásd, következő alkalommal azt is sikerül leírnod, hogy "A nap első sugarai, a legfinomabb aranyfonálként szőtték be a folyó egyenletes felszínét, azt az illúziót teremtve ezzel a halandó szemnek, mintha nem is víz csordogálna a félkör alakú mederben, hanem színtiszta, folyékony arany.". Ezek a leírások nagyon fontosak, hisz azon felül, hogy egy olvasó szereti, ha maga formálhatja a szereplők kinézetét vagy a történés helyszínét, nem ő kívánja megteremteni. El kell érned, hogy az olvasód maga előtt lássa a történeted és élvezettel olvassa a leírás megfogalmazását. Tehát a lehető leghiggadtabban ülj ki a park közepére a zuhogó esőben és minden tét vagy történethez szükséges alkalmazkodás nélkül írd le, amit a füled hall, amit a szemed lát, amit az orrod szagol és, amit a bőröd érez.

A Szinonimaszótár az író legjobb barátja!
Nagyon fontos, hogy ne érezd bűnnek a szótár használatát! Persze, jó ha tudsz sok szót és kifejezést fejből, de még jobb, ha a megkeresett szót minden további nélkül bele tudod illeszteni a mondatodba és gond nélkül alkalmazod máskor is. Arról nem is beszélve, hogy ezzel is új szavakat ismerünk meg, dolgozzuk bele a szókincsünkbe. A szinonima szótárat akkor is érdemes alkalmaznod, amikor éppen nem írsz. Ha van egy kis időd üsd fel a könyvet vagy lépj fel a szinonimaszotar.hu - ra és válassz egy számodra tetszőleges szavat. Keress rá és a találatokat olvasgasd el, alkoss magadban vele mondatokat, ha nem világos a jelentésük vagy a mondaton belüli használatuk, akkor kérj meg valakit, hogy mondjon vele neked egy mondatot vagy keress rá bővebben az interneten. Ne maradjon előtted sosem ködös az adott szó pontos fogalma, mert sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged. Valamint ezek is elősegítik a fejlődést. Egy bonyolultabb szó megtanulása után, újra és újra arra vágysz, hogy ehhez hasonlókat használhass, amik nem csak téged ösztönöznek, de a műveltség benyomását kelti az olvasóban. Mindazonáltal ezt nem úgy kell érteni, hogy a lehető legérthetetlenebb kifejezéseket használjuk, hanem, találjuk meg az arany középutat és mondatunkat szépítsük, cifrázzuk ilyen szavakkal.

Bambulj el!
Meglehetősen furcsa kérés, nem igaz? Viszont beválik, hidd el nekem. Hol máshol tudna az ember zavartalanabbul, nyugodtabban gondolkodni, mint a zuhany alatt, kutyasétáltatás közben vagy egy unalmasabb egyetemi előadáson? Ilyenkor az emberek agya – legalábbis az enyém – azonnal reagál az unalmas helyzetre és megteremt magának valami sokkal eseménydúsabb, izgalmasabb világot. Most úgy hangozhat, hogy az a cél, hogy unatkozz, mert akkor jutnak eszedbe a fantasztikus történetötletek, de nem erre célzok. Csupán biztosíts magadnak pár nyugodt percet, amikor garantáltan semmi nem jut az eszedbe, nem kötelez senki semmire és nincsenek olyan zavaró tényezők, amik megakadályozzák, hogy kikapcsold az elméd és elmerülj a te kis világodban. Pillanatok alatt rá fogsz eszmélni, hogy nagyobb fantáziád van, mint amilyet gondoltál!

Kövesd a művészeket!

És ezt most a szó legszorosabb értelmében értem. Vannak olyan helyek, amelyek egyszerűen olyan energiákkal, szépségekkel, spirituális vonzerővel vagy akár egyszerű emberi emlékekkel rendelkeznek, hogy ontják magukból az ihletet.
Ez lehet egy múzeum, ahol ugyebár sok ismert, tehetséges művész keze munkájával találkozhatunk. Azt ajánlom, ha eljutsz egy ilyen helyre, ne versenyfutás szerűen nézelődj, hanem lassan járj körbe minden termet és időzz el, azok előtt a képek előtt, aminek sikerült elkapnod a mondanivalóját. De akkor is állj meg, ha egyszerűen a színek, az alakok vagy egyszerűen az összkép tetszik benne. Gondolkodj el rajta és hagyd, hogy egészen különös dolgok jussanak eszedbe. J. K. Rowling fejéből egy vonatút alkalmával pattant ki Harry Potter. Nos, még nagyobb a valószínűség arra, hogy téged egy alkotókkal és alkotásokkal teli környezetben kap el az ihlet.

Rend a lelke mindennek!

Az egy dolog, hogy egy kádforró vízben ülve, hegymászás közben vagy múzeumokat járva elkap egy érdekes történetötlet és nem enged. Ezt a történetet gondosan fel kell építeni. Azt ajánlom, hogy miután homályosan kezd kikörvonalazódni bennetek az a világ, amit meg szeretnétek teremteni, írjatok róla egy rövid összefoglalót és vázlatot. Tulajdonképpen az összefüggő beszámolót ki lehet hagyni, de egy rendszerezett, szépen tagolt vázlatot mindenképpen fontos írni. Ahhoz, hogy a karakterek jellemét és a történet menetét is majd fel lehessen építeni, szükséges készíteni a történet mögött meghúzódó világról is egy bemutatót írni, csak úgy magadnak. Hisz emberek vagyunk, nem lehet tökéletes a memóriánk és könnyen megeshet, hogy a történet végén véletlenül megcáfoljuk az elején leírtakat. Az pedig szörnyen kínos.


Színezd a szöveged!

Egy egyszerű gyakorlattal teheted még élvezetesebbé az irományaidat. Nem vesz sok időt igénybe és, ha naponta elvégzed, megdöbbensz, milyen intenzív változást érsz el rövid idő alatt. Kérj meg valakit, hogy írjon öt teljesen hétköznapi cselekvést egy papírra (például: elvágta a kezét, kávét főzött), te pedig próbáld meg ezeket, minél cifrábban megfogalmazni, mondatba foglalni!
Egy példa: Elvágta a kezét. - A kés olyan éles volt, hogy azonnal előbuggyant a lány vörös vére és hosszú, sötét csíkot húzva az alkarján lecsöppent a világos kárpit durva anyagára.
Természetesen egy komplett történetben nem kell minden egyszerű cselekvést ilyen tarkán megfogalmazni, de előfordul, hogy egyes részeket hosszabban és szebben illik ecsetelni, ez a gyakorlat pedig tökéletes segítség lehet!
Végezetül, remélem ez a bejegyzés tippet adott azoknak, akik nem bővelkednek ilyen hasznos fortélyokkal. Nekem a fent szereplő nyolc pont közül mindegyik nagy segítségemre volt és van, hogy képezzem magam, de természetesen kíváncsi vagyok a ti trükkötökre is, hálával és örömmel veszem, ha megosztjátok velem őket!


3 megjegyzés:

Jozefin írta...

De jó, hogy említetted a szinonima szótárt! Ott van még például a Magyar Értelmező Kéziszótár, vagy a Magyar Ellentét Szótár, és a különböző nyelvtani fogalmakkal foglalkozó segédkönyvek. Enciklopédiák, lexikonok, szótárak... nemrég kezdtem felfedezni, mennyire hasznos ilyesmiket olvasgatni, ha valaki tudatosabban akarja művelni a dolgot.

Lexen írta...

Kedves Blogszerkesztők!
(Ezt a megszólítást találtam végül ideálisnak, mert látom, két ember van megnevezne íróként, és ezt a cikket vendégíró szerezte.)
Lexen vagyok, a Lexen Jegyzetei blog tulajdonosa. ( www.lexen-jzti.blogspot.com ) A Lexen Jegyzetei is egy hasonló oldal, mint a Tiéd/Tietek, és pont emiatt lyukadtam ki itt már jó ideje, de még sosem kommenteltem. Igazából meglepett, hogy ezen és a sajátomon kívül egyetlen olyan blogot sem találok, amely az írásról szól, de nem írásokat oszt meg, hanem ötleteket, tanácsokat közöl. Bár bevallom, itt Nálatok, jobban szeretem a gondolatébresztő posztokat, a gyakorlatokat nem szoktam elolvasni. Igazából mindezt csak azért jegyeztem meg, hogy elmondjam, ritkaság a blogotok, persze csak magyar nyelvterületen, hiszen egy kis nyelvtudással találni sok mindent a témában. Ezért buzdítanálak és bátorítanálak titeket, hogy továbbra is folytassátok. (Gondolkodom egy linkcserén is, de mostanában tervezek a saját blogomon egy dizájnváltást, mert a legújabb nagyon minimálra sikeredett, és mindenképpen csak ez után szeretném.)
Ebben a posztban nagyon jó tanácsokat foglal össze az író, különösen tetszik, hogy említi a szinonima szótárat, mert tényleg sokan vitatják, hogy ez méltó-e egy alkotóhoz. Egyetértek az itt leírtakkal, és csak így tovább!
Üdv:
Lexen

Szatti írta...

Nagyon köszönöm a véleményed Lexen! Igen, mondhatjuk, hogy kevés olyan oldal van, ami kimondottan az írással foglalkozik, bár egy-két blog érintőlegesen kitér a témára és néha-néha összegez ezzel kapcsolatos gondolatokat, de amely kimondottan így működik, a pennán és most már a tiéden kívül is csak egyet ismerek, bár már nem igazán tudnám megmondani a címét és elérhetőséget adni hozzá. Örülök, hogy hasznosnak találod a posztokat és remélem, hogy ez a jövőben is így marad. Ha linkcserét szeretnél majd kérni, írj nyugodtan, amikor alkalmasnak érzed!

Még egyszer köszönöm, hogy írtál! :)