2014. május 24., szombat

Érzetek, gondolatok és emlékek alkotta történetek - Eredményhirdetés


Vendégíró

DaeMoon - Várni rád

„Mindig itt leszel?” „Persze.” „Akkor is, ha elmész?” Finoman simítanak ujjaid, lágyan, akár a reggeli szellő, melynek odakínálom arcomat, hogy egy kicsit még érezhessem, mielőtt elrebben, elül örökre. Belesimul az ébredő természetbe, elcsitul, megpihen, míg a busz halk nyikorgással begördül a megállóba. „Hová mennék?” Hosszan hallgatok, a sötétben pillantásod keresem, oly’ ismerős mélybarna szemek megnyugtató melegét, ami ugyanolyan lágyan érint, mint kezeid, ajkaid. Mosolyogsz, hisz’ butaságot beszélek, s valahol mégis bennem dobol a tudni vágyás, a sóvár akarat.

Fanni Csepanyi - Aggodalom

Nem tudok elaludni. A lakásban csak a csend melódiáit lehet hallani. Ezen lágy hangocskák nagy része a szeretteimtől származik. Anyám még álmában is altatóhoz hasonló dallamokat dudorászik a hálószobában. A húgom pedig édesen szuszog mellettem az ágyon. Kintről halk kopogás hangja szűrődik be a gyerekszobába. Odamegyek az ablakhoz és kinézek az éjszakába burkolt külvilágra. Az utcai lámpák törtető fényességgel világítják be az egész környéket. Bár nagyon igyekeznek, de a giccses fényárjuk még így sem érhetet fel a csillagok szikrázó pompájához.

Penna Galéria 

FlowerPower - Az óra tovább kattog

Céltalanul járkáltam a házban fel s alá, mely szinte kongott az ürességtől. Fél éve már, hogy elköltöztem innen, s fogalmam sincs, most mit keresek itt. Egyszerűen elindultam, majd kétórányi gyaloglás után arra eszméltem fel, hogy a kapu előtt állok. Kezemet a kovácsoltvasra simítottam, majd lenyomtam a kilincset, mire a ház őre döngve kitárult. Az épületbe lépve semmi nem fogadott. Nem volt, ki a nyakamba ugorna üdvözlés gyanánt, vagy aki köténnyel a derekán és mosollyal az arcán tudakolná, merre jártam. Most még a füst is hiányzott, a szivarnak a füstje, mely máskülönben mindig csípte a szemem. Ó, egek, mit meg nem adnék érte, ha most is csípné! Ahogy a nappaliban lépkedtem, végig simítottam a kandalló tetején a kezem, mire ezer meg ezer porszem röppent a levegőbe, násztáncukat járva. 

Jozefin - Tűzmanó

Micsoda ősz volt. Igazi, izületet ropogtató, heves szelekkel viharos. A levélkupacok ügy ültek november utolsó hetében a szomszéd kertjében, mintha egy hatalmas vakondszerű lény túrta volna oda őket. A fák szégyenlősen hajlongtak merev ágaikkal, de nem tudták eltakarni a pucérságukat. Ahmar orrig húzta, szinte súrolta az alsó szempilláját a vastagon kötött sál, karjait szorosan testéhez szorította, kesztyűs kezét szűk zsebébe dugta, fejét lehajtotta, így próbálta legalább a cipője hegyét követni lépésről lépésre. A szél csikarta könnyek elhomályosították előtte az utcát. 

Gratulálok minden kedves vendégírónak, különdíjasnak és aktív résztvevőnek, akik alkottak a feladatra! Köszönöm a kreativitásotokat, fantáziátokat, melyek által különleges és egyedi történeteket olvashattunk! A vendégírók számára mint mindig, emailben mellékelném a feladatot. Ehhez kérném, hogy a bejegyzéshez, komment formájában küldjétek el az elérhetőségeteket vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre és küldöm a feladatot, valamint az ezzel kapcsolatos tudnivalókat! A Vendégíró voltam feliratú kép pedig díjként a tiétek, melyet kitehettek a blogotokra! Rákattintva menthető!

A Penna Galéria pedig két különdíjas művel bővül, mégpedig FlowerPower és Jozefin alkotásaival! Őszintén gratulálok nektek is! Köszönöm minden író részvételét és aktivitását! Bízom a jelenlegi, új feladat hasonló sikereiben! :) 

1 megjegyzés:

Fanni Csepanyi írta...

csepanyifanni@freemail.hu