2014. június 26., csütörtök

Az olvasás művészete

Részlet Benedek Marcell könyvéből

Magunk nevelése
Hol kezdje az olvasó az irodalmi önnevelést?


"A következőkben is, mint eddig, arra a jó szándékú olvasóra gondolok, aki az igazi irodalomban akar gyönyörködni és egy kis szellemi fáradtságra, lelki elmélyedésre is hajlandó - csak éppen unatkozni nem szándékozik semmiféle nagy név, semmiféle hivatalosan megpecsételt irodalmi nagyság kedvéért.
Hol kezdje az ilyen olvasó a maga irodalmi nevelésének munkáját, hogy mindjárt az első lépésnél kedvét ne veszítse?
Hát ott kezdje, ahol áll, és ne akarjon egy merész ugrással tüstént neki idegen területre átszökkenni. Mindenesetre távol áll az elmúlt századok íróitól, és távol harcos útkereső, "irodalmi irányok" képviselőitől, a "modernektől" is. Amit ezek adnak, az még tárgyban, formában, stílusban egyaránt szokatlan. Az ő életét fejezi ki, de mégis úgy, hogy valami idegenkedést kelt benne, maga se tudja, miért.
Miért? Mert az előző írónemzedék témaköre és stílusbeli sajátságai még csak most jutottak el odáig, hogy az átlagos író vérébe keveredjenek. Az élet már más utakon jár, mint a negyven évvel ezelőtt fellépett rók korában; de mi még az ő nyelvükön tanultunk beszélni, mert apánk, anyánk, tanítóink is azon beszélt. Még ha keveset olvastuk is őket, akkor is az ő fejükkel gondolkozunk, az ő szemükkel látunk, mert az ő gondolataik most is - a levegőben vannak. Később meg kell majd tanulnunk, hogy az ő gondolkodás- és látásmódjuk éppenséggel nem az egyetlen. Az olvasó ne szégyenkezzék, ha a tegnap, a közvetlen múlt íróit érzi közelebb magához; ezeknek megértése az az arkhimédészi pont, ahol megvetheti a lábát. 
Innen aztán, mint valami erősségből, ki-kicsaphat, hol a távolabbi múlt, hol a jelen felé. Nincs módjában, de nem is szükséges, hogy további lépéseiben iskolás rendszerességgel haladjon; hogy időrendben átrágja magát háromezer esztendő irodalmi alkotásain, és azután térjen át a modernekre. A rendszerességnek eleget tesz azzal, ha elolvas egy világirodalomtörténeti kézikönyvet, általános tájékozódás kedvéért egyébként kedve és ízlése szerint szabadon csaponghat, és minden nép, minden kor irodalmi alkotásai közt megtalálhatja azt, ami gyönyörködteti, ha őszintén mer számolni saját lelki tulajdonságaival - és ha fejleszteni tudja magában a történeti érzéket.E két feltétel közül az elsőről csak néhány szót kell szólalnom; a második bonyolultabb, és átvezet más kérdésekhez is.

Az első csak ennyit jelent: azért, mert ezt vagy azt a világhíres művet "illik ismerni", kár gyötörni vele magunkat. A világirodalomnak száz és száz nagy alkotása van, amely lépcsőül szolgálhat, hogy a legmagasabb csúcsokra elérjünk: és ezeken a lépcsőkön járni gyönyörűség, ha magunk keressük meg őket, akár tapogatózva is. Aki a világos tiszta színek, a logika, az ész munkája iránt fogékony, az ne gyötörje magát kötelességtudásból a misztikus szellem alkotásaival - és megfordítva.
Dante Isteni színjátéka csakugyan isteni alkotás, de kevésbé szégyellje magát az, aki nem olvasta, mint aki titkos ásítások közt kínlódta végig. Egyáltalán ne szégyenkezzék pedig az, aki belekezdett és félretette azzal az érzéssel: idáig én még nem jutottam el, de remélem, hogy eljutok valaha. Az ilyen ember valószínűleg el is jut majd odáig, hogy gyönyörűséget okoz neki a fáradtság és elmélyedés, amit az Isteni színjáték a legműveltebb olvasótóé is megkíván. Aki fontoskodásból végigásítozta egyszer... azon nem lehet segíteni, az sohasem fog visszatérni - helyesebben megérkezni hozzá."

Nincsenek megjegyzések: