2014. június 28., szombat

Írd tovább az életem! - Eredményhirdetés


Vendégírók

Loreena - Egy próbát megér

Egy év telt el a halálom óta. Azóta voltak hullámhegyek és hullámvölgyek az „életemben”. Na igen. Elég furcsa végignézni a saját temetésedet. De ami még ennél is nehezebb, meggyőzni a szeretteidet arról, hogy velük vagy úgy, hogy nem látnak. Nehéz dió, ellenben nem megoldhatatlan. Vagyis biztosan van valami megoldás. Eddig még nem találtam meg, de dolgozom rajta. Sok minden történt, míg ők azt hitték,hogy nem vagyok velük. Igaz, nem látnak, de sokszor beszélnek hozzám. Anyu rendszeresen mesél nekem, mintha ott ülnék mellette. A húgom, a kis tündér, táncolni szokott nekem és este, mielőtt elalszik, kirakja az ablakba a nekem rajzol képeket. Valamiért mindig szárnyakkal ábrázol. Pedig nem vagyok angyal. Azt hiszem. Nincs szárnyam, de tudok lebegni, viszont nem hall senki. Egyedül vagyok, mint a kisujjam. Néha követni szoktam az embereket. De legfőképpen egy embert. Vagyis egy srácot. Hát igen, lehet, hogy meghaltam, de az érzéseim nem sokat változtak.[...]


Syro - Békés fények

Az átlátszó torony csúcsán ültem most is, mint az elmúlt két hétben minden este, s csodáltam a várost, melyet sohasem láthattam még. A vibráló holoreklámoktól hemzsegő bűnös várost, ahogy anyám hívta mindig. Valamiért olyan utálatot érzet a felhőkarcolóktól zsúfolt megapolisz iránt, amit sohasem értettem meg. Én ellenben szépnek és titokzatosnak láttam, a lebegő gyorsbüfékkel, a menetrendszinti transztaxikkal, a színes vándorló reklámokkal, amiket rendszeresen tönkre vágtak a madarak. Legalábbis Wess, a szomszéd srác, ezt állította, pedig szerintem még ő sem látott soha madarat, ahogy más sem. Ha engem kérdeznének, szerintem a felszálló gázok teszik tönkre, amit a város okád ki magából, vagy a savas eső.
Minden éjjel csak ámultam és vég nélkül vágyakoztam, de hiába. A városhatárt nem tudtam átlépni, hála a Vetonának, hogy száradt volna le a keze, mikor a mellkasomra karcolta a helyhez kötő rúnákat. Persze ezt is anyámnak köszönhettem, mint minden szarságot. Most bezzeg állandóan sír, hogy nem vagyok, meg mindenkinek bizonygatja, hogy mennyi mindent megtett értem. Pedig ha tudná, hogy a halálomat is neki köszönhetem.[...]


Gratulálok mindkettőtöknek! Nagyszerű történetet alkottatok, amelyet két szempontból éreztem kiemelkedőnek. Loreena története azon a talajon maradt, amelyet én bevezető szövegnek megadtam hangulatban és érzésben. Ezt a gondolatot vitte tovább a soraival, szépen illeszkedett ebbe a közegbe. Ezzel ellenben Syro, egy másik oldaláról közelítette meg a dolgokat, de annál nagyszerűbben. Nála a kreativitás, a fantáziadús cselekményt és elképzelést értékeltem. Lenyűgöző volt!
Köszönöm mindkettőtöknek a feladatra elküldött alkotásokat és természetesen minden további írónak őszintén gratulálok, aki művével részt vett a kihíváson!


Köszönöm nektek!

A mellékelt kép, mint ahogyan eddig is, díjként a tiétek, melyet elhelyezhettek az oldalatokon, s nem utolsó sorban emailben mellékelem kettőtöknek a feladatot, amelyet a vendégírói lehetőség magába foglal. Ehhez kérném, hogy ehhez a bejegyzéshez, komment formájában adjátok meg az email címeteket vagy írjatok nekem a 
pennatakezbe@gmail.com címre! Leginkább Loreena, tőled számítok üzenetre... Syro, a te elérhetőségedet tudom és hamarosan küldöm! :)
Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és remélem, a jelenlegi feladat is ihletre sarkall benneteket!

1 megjegyzés:

Syro írta...

Szatti!
Köszönöm szépen!!! Ezzel most nagyon megleptél, megmelengetted a lelekemet, még1x köszönöm :)
Puszi Syro