2014. június 17., kedd

Vendégírónk, Day-Dreamer alkotása - Ezért írok én!


A kérdéseid közül talán arra a legnehezebb válaszolni, hogy miért kezdtem el írni.

Kedélyember vagyok, tehát leginkább azt csinálom, amihez kedvem van (szabadidőmben). Az írás nem ilyen. Szerintem te is ismered azt, amikor a gondolataid elcsábítanak attól, amit éppen csinálsz. Velem mindig így van, pl. port törlök, aztán valami eszembe jut, egy jó hosszú gondolatsor játszik végig bennem, és később ,,felébredek’’. Ott állok a portörlővel a kezemben, majd realizálom helyzetem és visszazökkenek a Valóságba. Mindegy nappal, vagy éjszaka, bármikor történjék ez, késztetést érzek tőle az írásra. Ezek az egetrengető gondolatok indítottak el azon az úton, de igazat megvallva, egy-egy időszakosan fellépő érzelem elsöpri ezeket, és sokkal többet inspirálnak.

Leginkább olvasni és írni fantasyt és drámát szoktam, szerencsére nem szenvedek fantázia hiányban, de, úgy általánosan, akármi lázba tud hozni. Akármit is írjak, a legnehezebb számomra a terjedelem, és a fogalmazás. Sokszor úgy érzem, hogy egy oldalba kell mindent belesűrítsek, mert sok mindent akarok egyszerre közölni. Fogalmazni könnyen tudok, de erősen eröltetem magam, hogy tökéletes legyen, így általában az első megérzés a legjobb, vagyis amit elsőnek írtam. Ez a negatív oldala az egésznek, a kivitelezés, a többi pozitív. :)
Mindenkinek az időhiány az ellensége, sajnos nekem is, főleg most, vizsga idején… Tehát most nem írok semmit, de fejemben ötletek milliója cikázik, és két teljes, egész, amin volt elég időm gondolkozni.
Én akkor írok, amikor az ihlet addig kaparja a fejem, hogy kötelesnek érzem lejegyzetelni, ám ez csak versek és kisebb prózák esetében történik, hosszabbat nem volt szerencsém eddig írni, de ezt a nyarat majd arra fogom szánni.

Ihlethiányban még sohasem szenvedtem. Az időhiány gyötrelmesebb… Viszont ha valakinek nincs ihlete, azt ajánlom, tegyen egy hosszú sétát a szabadban, vagy menjen emberek közé, mert ezek a legjobb inspiráció források,nekem az ember adja a legnagyobb motivációt az írásra. Akinek ez sem segít, annak lehet nem ezzel kéne foglalkoznia, mert szerintem az írás nem hobbi, nem trend, hanem aki ír, az elsősorban egy célból teszi, ahogy ti is egy célból készítettétek a blogotokat. Elég fölösleges blog van a világhálón, és én nem szeretném fárasztani az olvasóközönséget az írásaimmal addig, amíg nem érzem elég fejlettnek magam az írásban. 
Mivel én sem vagyok nagy tapasztalatgazda, furcsának találnám, hogy én adjak tanácsot, viszont azt tudom, az írás időigényes és személyes munka, társasági embernek semmiképp nem ajánlanám, és a egy jó írónak gyakorlat kell.
Ez érdekes, mert pár évvel ezelőtt, amikor minden velem egykorú blogolni kezdett, én is elkezdtem vezetni egyet, de az amolyan látszat blog volt, semi alapötlettel stb. Annyi biztos, legalább megtanultam használni, és nem tűnök majd kezdőnek, ha az elbeszélések után, mondjuk egy regény félébe is belekezdenék.

Köszönöm a lehetőséget, hogy írhattam és vendégíró lehettem , sokat jelent ez nekem.

Nincsenek megjegyzések: