2014. augusztus 9., szombat

Jozefin - Ablak előtte - Penna Galéria


Vártalak.
Nem jöttél, csak tollak repültek,
szanaszét.

Előttem vízesés, lucsogó loccsanás,
habzó szájú ablakpárkány,
dacoló ducogás, se bennem,
se benned, szelídség már
nem kapargál.

Vártalak.
Minden nap, minden éjjel,
hajnalban, keltében,
a Nap fekvésében,
ágyaztam neked a mellkasomban,
fészket raktam, dédelgettem meleget,
de a bizalmam vacogott.

S végül foga nőtt, éles, harapós,
vadsága tépni kezdett, rágott belül,
átváltozott.

Vártalak.
S egy hajnal közti hasadásban,
madár repült mellém,
gügyögött valamit,
nem értettem, s egy éhes száj
kinyúlt, torkon ragadta a peregniust,
megcibálta, tépte húsát,
s egy kihűlt test, annyi maradt,
feküdt lábaimnál, s akkor jöttem rá:
madár szárnyon jött megkésett kérésed.

Vártalak. Az ablak előtt.

Minden nap, s minden éjjel,
jóban- rosszban, Napkeltében.
De a melegség elszunnyadt, lásd,
a fűtőanyag megcsappant,
s megkésett madaradnak,
szívemben ép gally,
mire rászállhatott volna megpihenni,
nem maradt.

Nincsenek megjegyzések: