2014. augusztus 20., szerda

Könyvajánló - Jessica Park: Flat- Out Love


Amikor a Könyvespolcra "rendelések" érkeznek tőletek, egyrészt nagyon örülök a bizalomnak és magának a kérésnek, másrészt viszont így én is könnyen tájékozódom, melyek a jelenlegi könyvek, aktuális megjelenések és egyszerűbben nyomon tudom követni mindennek az alakulását. Van és volt is olyan könyv vagy könyvsorozat, amelyről eddig nem is hallottam, majd egy-egy kéréssel jobban utánanézve a köteteknek, nekem is felkelti az érdeklődésem, ráteszem az ebookra és elmondhatom, hogy megint olvastam egy jó könyvet, hála nektek!
Ezzel jelenleg is így voltam és gondoltam, bejegyzést is hozok róla. Jessica Park Flat Out Love, avagy Szeretni bolondulásig című könyve néhány szóval jellemezve szórakoztató, könnyed, humoros és az egyszerűsége ellenére, mégis szerethető. Igazából a történet és maga a végkifejlet is, talán mindvégig sejthető és a rejtély, amely körül lengi a sorokat, már talán a felénél megfejthető - én legalább is rájöttem és jó érzés volt magamban helyeselni, hogy "én megmondtam" -, viszont mindezek ellenére is kíváncsian lapoztam tovább, mert tényleg... nem lehetett letenni. Szeretem azokat a könyveket, amik lekötnek olyannyira, hogy ha időm is engedi és nem kell félóránként felállnom valamiért, akkor haladhatok előre és még előrébb a történetben, megszakítás nélkül. Ehhez kell feltételként egy pihenős, nyugodt délután, de még inkább egy olyan könyv, mely képes eleget tenni ennek a feltételnek. 

Jessica Park egy teljesen hétköznapi világot fest meg, amelybe szerintem bárki képes beleélni magát. Adott egy karakter Julie személyében, aki egyetemista éveit készül megkezdeni és Bostonba érkezik. Csak hogy a szállással kapcsolatban problémák adódnak és már a történet elején beleütközhetünk vele együtt a gondolatba, hogy mit is kezdjen magával az ember, ha nincs tető a feje felett egy ismeretlen és idegen városban, és egyedüli társa a megannyi poggyásza? A történet már is ezzel a bonyodalommal indít, amely hamar megoldódik az édesanyjának köszönhetően, miután felhívja egykori barátnőjét Erin-t, aki a Julie édesanyja felé érzett hűségből és régi barátságuk emlékére családjával, készségesen és megértően fogadja otthonába a lányt. A Watkins család számomra nagyon szimpatikus volt, ahogyan előítéletek nélkül bizalommal fogadták maguk közé Julie-t, mintha mindig is ismerték volna és ezáltal újabb karaktereket vonva a történetbe, megismerhetjük Erin-t és Roger-t, a folytonosan dolgozó szülőket, valamint Matt-et és Celeste-t. Matt harmadéves egyetemista a Massachusetti Műszaki Egyetemen, internet és gép-bolond, mániákusan rajong minden kocka dologért, tizenhárom éves húga pedig kissé viktoriánus beszédstílusával, hirtelen hangulatváltozásaival, különc és hóbortos viselkedésével tökéletes ellentéte bátyjának. Julie hamar megkedveli a család minden tagját, könnyen alkalmazkodik az életstílusukhoz, s nem utolsósorban elkezdi egyetemi tanulmányait, de nem adja fel a lakáskeresést sem, amely egyre hosszabbra és hosszabbra húzódik... év közben nem a legkönnyebb ideális és árban is elfogadható szállást találni.

A történet, így nem is annyira bonyolult és szerintem nem is az volt a szándéka az írónak, hogy egy hatalmas falatot szuszakoljon le a torkunkon... inkább könnyed felüdülést és szórakozást tartogatnak a fejezetek. Viszont, mint minden történetbe, ebbe is kell egy csavar vagy fordulat, amely felrázza a dolgokat. Ahogy mondtam, adott egy család, Watkins-ék személyében, négy fős családmodellel, apa anya fiútestvér és kishúg... csak hogy így nem teljes a kép. Julie a családdal töltött hetek során megismeri Finn-t, aki Matt és Celeste testvére. Megismeri... képletesen, ugyanis a két testvér bátyja hónapok óta úton van, országról országra járja a világot és egyedüli, testet öltött jelképes mása Fotó Finn - egy kartonbaba személyében. A helyzet érthető: elutazott a legidősebb testvér, a kishúg ezt nehezen fogadja el, hiányzik neki és mindezt Fotó Finn pótolja valamelyest, akit mindenki szinte élő személyként kezel. Mindenki és leginkább Celeste, aki mindenhová magával cipeli ezt a kissé abszurd és mégis humoros figurát. Részévé válik a mindennapoknak, olvasóként is megszokjuk a jelenlétét, és a vele kapcsolatos poénok érdekessé teszik a történetet. 
Mindeközben pedig tovább bonyolódik a helyzet, ahogy Julie immár nem csak a kartonfigurát ismerve, de magát Finn Watkins-t is megismeri a facebook által. Először csak egy rövid beszélgetésnek indul kettejük kapcsolata, amikor is Julie levélben értesíti Finn-t, hogy egy időre elfoglalta a szobáját, de csak addig, amíg sajátot nem talál, majd az egyszeri vagy éppen kétszeri levélváltás mindennapos beszélgetéssé alakul.

A történet hátoldalán olvasható tartalom alapján én is feltenném a kérdést: mennyire lehet megismerni egy olyan személyt, akit sosem láttunk? Van-e értelme szeretni valakit, akivel sosem találkoztunk még? Létezhet lelkek közötti mély kapcsolat? Lehetünk-e egy hullámhosszon valakivel, akitől egy egész óceán választ el minket? Először azt mondtam volna, hogy ez lehetetlen és értelme sincs, hiszen nem ismerik egymást igazából. Sosem találkoztak, csak online ismerhetik egymást valamelyest, de Julie egyre közelebb érzi magához Finnt a mindennapos csevegések és Fotó Finn által. A család történetei alapján egyre jobban megismeri az idősebbik testvér jellemét, szerepét a családban és egyszerűen megkedveli anélkül, hogy valaha is találkoztak volna. Lehetetlennek és értelmetlennek tűnik, de Julie-t a napok sodorják magukkal, amelyek lassan hetekké majd hónapokká dagadnak, s benne ragad egy olyan kapcsolatban, amelyben túlságosan is biztonságban érzi magát... biztonságban egy olyan reménnyel, mely szerint Finn talán hamarosan hazatér és személyesen is megismerheti.

A történet szempontjából, a szülőkről nem tudunk meg sok mindent, ők csak részét képezik egy nagy egésznek. Nélkülözhetetlenek, de a történetet leginkább Julie, Matt, Celeste és Finn viszi el a hátán... a többiek csupán kiegészítői a történetnek, akikre bár szükség van, mégsem a mozgatórugói a cselekménynek. Julie személyisége számomra kedvelhető és szerethető volt. Józanul gondolkodott és olyan módon, amellyel azonosulni tudtam. Érthetőek voltak a reakciói, a cselekedetei, a gondolatai, amelyeket persze, olvasóként felül tudnánk írni, de mindezek ellenére sem éreztem, hogy olyan dolgokat követne el, amelyeket én messzemenően ellenzek. Eggyé tudtam válni a karakterével. Matt egy érdekes személyiség mindvégig a történetben, olyan jól forró és hol hideg. Egyszer nagyon kedvelhető, másszor pedig az ember agyára megy, de mégis van benne valami, amitől különlegessé válik. S ahogy egyre jobban halad előre a történet, még egyszerűbb kedvelni őt... magába szippant, valami ilyesmi. Celeste személyisége elbűvölő a történetben. Legalább is, nekem ez a szó lebegett mindvégig a fejemben... édes, gyermeki, bájos, olvasóként átérezhető, ahogy mindenki gondoskodni szeretne rajta, de nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy tizenhárom évesen a tinédzserré válás küszöbén áll. Julie szemszögén keresztül jól végig lehet követni a változást, ahogy kislányból fiatal lánnyá válik, s talán nála a leglátványosabb a karakterfejlődés a történet végére. Hogy miért? Olvassátok el! :)

Nagyon sok mindent nem szeretnék elárulni a történetről. Így is többet mondtam, mert maga a kartonfigura szerepe, aki Finn jelenlétét helyettesíti a történetben mindaddig, amíg úton van, nem szerepel a tartalomban. Viszont, így jobban képet tudtam adni arról, hogy Julie miképpen kezd el vele levelezni, hogyan ismeri meg a személyiségét és miért érzi magához annyira közel a jelenlétét. A könyv nem az a többször olvasós történet, bár az átláthatóság kedvéért talán érdemes még egyszer végig venni, hogy amire a történet végén fény derül, még jobban megérthessük, immár tapasztalt és nyitott szemmel. A könyv könnyedségét tovább lazítják a fejezetek előtt feltüntetett Facebook-bejegyzések Julie, Matt és Finn által, amelyek külön-külön a karakterekhez kötődve, megmutatják kicsit az érdeklődésüket, ami éppen a fejükben jár vagy tekinthetünk rájuk úgy is, mint reagálások egy előző történésre, de akár előfutárnak is vehetjük, amelyek felvezetik a következő fejezetet. Attól függ, milyen tanulságot vagy konklúziót vonunk le belőle... vagy egyszerűen csak jót mosolygunk a poénjaikon. 

Nos, ennyi lettem volna. Akinek felkeltettem az érdeklődését, szeretné elolvasni és megismerni a történetet, az rohanjon könyvesboltba vagy ha egyszerűbb megoldást választana, feltöltöttem a kötetet a Könyvespolcra. S ha az értesüléseim jók, hamarosan megjelenik a történet második kötete, amely a jelenlegi könyvsorozatokhoz hűen nem folytatást képvisel. Míg a Szeretni bolondulásig I. kötet Julie szemszögén keresztül ismerteti történéseket, a második kötet - mely a Szerelem bolondulásig címet viseli -, Matt szemszögén át mutatja be a megismert cselekményt, ezáltal két oldalról megközelítve ugyanazt a történetet... a jelenlegi gyakorlati feladathoz hasonlóan :)

Nincsenek megjegyzések: