2014. augusztus 9., szombat

Mutasd meg, számodra mit jelent! - Eredményhirdetés


Vendégírók


Dia - Képzelet

Könnyű, nyári délután volt amikor beköltöztünk az új házba. A kertvárosban volt, tágas, világos, a gyerekek imádták, egyszóval egy álom. A berendezést hetekkel ezlőtt megterveztem, az összes bútort és dísztárgyat földrajzi koordinátákkal láttam el, ha esetleg elfelejteném valaminek a helyét. Mikor az utolsó mécsest is felraktam a kandalló tetejére, hátrébb léptem, hogy ellenőrizzem az összképet, hirtelen elfogott a rémület. A látómezőmbe került hatalmas üresség váratlanul ért. Nem választottam festményt a kandalló fölé!! Hogy történhetett ez meg?! Miután kikerültem az ájulás közeli állapotból, a férjemhez fordultam, aki szorgosan szeletelte a zöldséget a vacsorához. 
-Drágám, elfelejtettünk festményt választani a kandalló fölé! –sopánkodtam
-Tessék? Többes számban beszélsz? Ez azt jelenti, hogy most már beleszólhatok, hogy mi hova kerüljön? –vigyorgott azzal az észveszejtő mosolyával. –Egyébként, te vagy a festő, ezt neked kellene kitalálni. Festhetnél oda valamit, nem nagy ügy, igaz? –vonta meg a vállát. –Csak ne egy kutya portréja legyen, mint Jhonson nénikémnél. Na, abba nem mennék bele. 
Teljesen igaza volt, csak elfelejtette azt az apró kis bökkenőt, hogy idestova fél éve még az ecsethez se nyúltam hozzá. Mióta anyám elköszönt a kórházi ágyán. 
-Talán – motyogtam az orrom alá. –Hé,hé,hé! Álljatok csak meg! –kaptam el az ötéves fiam pulcsiját. –Mit tegyünk a kandalló fölé, milyen festményt? –emeltem a karomba
-Kalózokat! –kiabálta
-Nem!! Inkább erdőtündéreket meg aranyos kiskutyát! Mint Jhonson néninél! –tromfolta le a húga 
-Igen, a kutya jó! –kapálózott a kezemben
Rá kellett jönnöm, hogy az ikreinkben még nem pattant ki a művészi csíra. 


Haydée - Igen, ez kék


Ez, azt hiszem kék. 
Az meg talán még ép,
De az is lehet hogy törött. 
Mint a halott madár szárnya az ablakunk alatt, látod, épp olyan örök. 
Álmot kergetsz csupán, 
Talán rájössz majd egyszer,
Holnap... Után, vagy azután. 
Kék itt minden, épp mint a felhők,
De más a színe,
ha az ember már felnő. 
Mert akkor lesz mindennek vége, tudom, amikor már nem érdekel,
Hogy az a szegény madár ott az ablak alatt él-e,
És már nem kell a kék, nem éred el, mert az ég már megfakult... 
Az. Pontosan az.
Bár megóvhatnálak ettől, 
mert elbújni nem tudsz, mint gyerekként a szörny elől. 
Ha már nem làtjuk a holdat. 
Se te, se én. A szürkeség ott bújik majd meg, a sarokban oldalt, 
És ha nem tudod hogy csukd be a szemed, 
Hogy legyél a valóra vak,
mint négyre hat,
én sajnos nem segíthetek. 
Örökre álmodni, hidd el, nem egyszerű, de nem csak csukott szemmel lehet.



EmanteElvira - Rézfényű göndörfürtök


A tavaszi szellő lágyan körülfönta a hídkorlátra aggatott lámpásokat. A délutáni fény világoskékre festette a vizet a híd körül. Paula rézfényű göndörfürtökben aláomló haja lágyan lengedezett vállain.
„És te tényleg siket vagy?” – kérdezte tőlem Paula, a hídon álldogálva. „Igen” – feleltem.
– Mégiscsak hallottál.
– Látom a hangodat. Minden hangot látok.
– Bárcsak elmondhatnám, milyen szépnek hallom a madarak énekét.
– Bárcsak elmondhatnám, hogy milyen szépnek látom.
Egy ideig hallgattunk. Paula törte meg a csendet. Hangja apró csengettyűkben omlott alá, szavakat csengetett a levegőben.
– Szeretem a tavaszt – mondta, miközben derült-bágyadtan végigtekintett a tavaszi tájon. Én nem leltem gyönyörűségem sem a rügyedző fákban, sem a nyíló virágokban, csak Paula ezüstös-szürke szemében látszódó tükörképükben.
Paula közelebb jött hozzám, egészen addig, amíg a vállunk össze nem ért. Zavaromban elfordítottam a fejemet, és a víz tükrén csillogó fény táncának nézésébe vesztem bele. Káprázott a szemem: úgy láttam, a fény ráugrott a hídra, majd a Pauláéval összekulcsolódó kezemre.
– Én téged szeretlek – mondtam az ezüstszín szemekbe nézve. 
Paula válaszra nyitotta az ajkát, de végül nem mondott semmit, mert már nem talált ott.


Különdíj - Penna Galéria


Jega - Hajnalhasadás


Július végi nyár
Áloműző forróság
Az élet egy röpke tánc

Pitymallik, teraszon ülve bámulom a hajnalhasadást, kiűzött az álmatlanság. A csendbe belekondul egy távoli harangszó, vonatzakatolás, és a tóról felhangzik a vadkacsák korai hápogása, ők a hajnal madarai. A nap izzó kecses kolosszusa még csak derengő fényt ad, lassan, kényelmesen fordulunk rá. A kert még sötét árnyék csupán, madaraim álmosan gubbasztanak a tuják mélyén, a kutya hangos szuszogása kihallik az ólból. Mozdulatlanul ülök, várom a hajnalt. Várom a csodát, mely földöntúli fényárral indítja el az új napot.
Felvillan az első fénysugár, végigszalad a házak falán, megcsillan a tó vizén, kifényesíti az ember tekintetét. Lassan felkúszik az ágakon, kibontakozik az ismerős táj. Moccanásomra a kutya álmosan nyújtózik előttem, kérdőn néz fel. Mi végre ez a hajnali találkozás? Feleletet nem várva lerogy a lábaimhoz és összegömbölyödve egykedvűen bámul a semmibe.


Lora - Vándormadarak


Lennék madár.
Hatalmas, éles szemű madár.
Szárnyammal körberepülném a világot.
Szememmel végignéznék a tájakon.
Megpihennék az Eiffel-torony tetején.
Így másnap a Skót-Felföld földjein legelnék.
Pár szárnycsapásra lennék a Niagarától,
S szempillantás alatt átrepülnék a Bahamákhoz.
Kréta szigetén szereznék útitársat,
Hisz egyedül Moszkva városát sem élvezi az árva.
Csoportban kelnék útra, mert oly sok a látnivaló.
Nem lehetek szabad, örökös fogolynak vagyok való,
Hisz ha pénz, bilincs nem is köt le,
A halál jön, s lehet idő előtt öl meg.


Jozefin - Ablak előtte

Vártalak. Az ablak előtt.

Minden nap, s minden éjjel,
jóban- rosszban, Napkeltében.
De a melegség elszunnyadt, lásd,
a fűtőanyag megcsappant,
s megkésett madaradnak,
szívemben ép gally,
mire rászállhatott volna megpihenni,
nem maradt.





Köszönöm mindenki részvételét! Mindazokét, akiket kiemeltem, mint Különdíjas írók és Vendégírók, s azokét is, akik mellettük alkottak a feladatra! Eredményes és szép pályázat volt, megannyi különleges művel és írással! Gratulálok nektek! Az eredmény értelmében a Vendégírók számára emailben küldöm a feladatot, mely megalkotásra vár, s amint elkészültetek vele, Vendégírói bejegyzésként megjelentetem az oldalon a bejegyzéseteket! A Különdíjazott alkotók történetei/versei pedig a Penna Galéria művei közé kerülnek! Köszönöm még egyszer az alkotói részvételt és sok sikert kívánok a legújabb feladathoz!

Ui.: kérésre, mivel sokszor probléma adódik a Vendégíró voltam című kép lementésével - mely a részvételeteket tanúsítja jelképes díjként -, emailben mellékelném számotokra, amit elhelyezhettek az oldalatokon! Az email címeteket várom ehhez a bejegyzéshez komment formájában vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

5 megjegyzés:

EmanteElvira írta...

Nagyon szépen köszönöm a vendégírói lehetőséget! :)
Az e-mail címem: drhflany@gmail.com
Gratulálok a többi írónak, akik szintén alkottak erre a feladatra!

Szatti írta...

Elküldtem a feladatod! :)

Haydée Dye írta...

Szia, e-mailem: weirdmadamoissile@gmail.com
Köszönöm a vendég írói lehetőséget! :)

Szatti írta...

Elküldtem és előre is köszönöm a munkádat! :)

Ibolya Jéga Szabó írta...

Gratulálok a nyerteseknek! Köszönöm Szatti a különdíjat.