2014. augusztus 26., kedd

Vendégírónk, Emily Twinkle bejegyzése - Én és az írás

Azért gondoltam, hogy ilyen egyszerű címet adok vendégírói feladatomnak, mert számomra az egész ilyen egyszerűen indult. Sokáig voltam én és a versek, aztán jöttek a novellák és most ott tartok, hogy a könyvemen dolgozok éppen (aminek a története már teljesen ki van dolgozva, megírásának pedig körülbelül a kétharmada kész). De, hogy igazából miért is kezdtem el? Ezt nagyon -nagyon sokáig nem tudtam megfogalmazni, egyszerűen csak írnom kellett. Ma már azért kicsit tisztábban is le tudom írni, a sok érzés, gondolat és vélemény, ami bennem van -úgy érzem- nem tud bennem maradni. Azt hiszem, hogy néhány ezek közül eldönti, hogy márpedig erről másoknak is tudnia kell -nem mintha én annyira másként látnám a világot vagy nagy felfedező lennék, nem mintha egyáltalán nagyon más lennék -de talán valamennyire mégis. Őszintén szólva, csak erre tudok gondolni, hogy azt akarom, hogy mások is lássanak egy darabkát a világból, ahogy én. Mert, ha néha meglátok valamit, amiről azt gondolom, hogy helytelen, félek, hogy mások nem gondolják így. Na és akkor itt mondhatnám, hogy meg akarom váltani a világot, de ez nem így van. Én csak meg akarom mutatni a világot, mindenkinek, akihez elér a tollam. :)

Tehát, az írás egyelőre a hobbim/szenvedélyem és azt hiszem, magam indítottam el az útján saját magamat, de mindenesetre, örülök, hogy így történt.
Tervem, az rengeteg van, ami a legközelebbi, hogy legkésőbb jövő nyáron be szeretném fejezni a könyvemet és felkeresni egy kiadót. Ha még kiadatásra nem is kerülne a sor, nekem már elég lenne, ha megmondanák, hogy kell -e vagy nem. Mert szép és jó a blogger -világ, de azért a váló világban minden más mércére kerül (ami pedig a pénz, de azt hiszem ez most nem ide tartozik). Később szeretnék könyveket kiadni, ha pedig sikerül és elkelnek a könyveim, másoknak is segíteni szeretnék. Mert én úgy érzem sokat tettem annak érdekében, hogy megértsem és elkezdjem megtanulni az írás művészetét, és szerintem fejlődök. Nem szeretném, hogy más hozzám hasonlók azért hagyjanak fel az egésszel, mert nincs elég feliratkozott olvasójuk, vagy idejük -mert ezek csak üres kifogások. Ha valaki tényleg írni szeretne, az közel se annyiból áll, hogy hetente egyszer -kétszer leül a laptop elé és ír egy bejegyzést. Sajnos -és erre nekem elég fájdalmas volt rájönnöm- az írás olyan, mint minden más. Rá kell szánni időt és kedvet és csinálni kell. Ha pedig csinálod és tudod, hogy mit csinálsz, sikerülni fog. És tényleg ennyi az egész.
Igazából, én magáról az írásról csak pozitívan tudnék beszélni, viszont ami az írás után jön, azt közel se szeretem ennyire. Tőlem a legtávolabb a helyesírási hibák kiirtása áll, egyszerűen utálom addig bogarászni minden irományomat, amíg szinte szétesik a kezeim között, mert szóismétlést találtam benne. De sajnos, ezt mindig (vagy legalábbis majdnem mindig) megcsinálom, mert különben nem sokat érne semmi, amit kiadok a kezeim közül.
Hogy én mikor szoktam írni -ez még egy probléma nálam, ugyanis én egyszerűen nem tudom megszabni, hogy kedden és csütörtökön 7-8 én most írni fogok. Nálam ez nem így megy és szerintem sokaknál másoknál sem. Habár lehetséges lenne -mert mint később majd kifejtem- szerintem nem csak akkor lehet írni, ha éppen van ihlet, de én ehhez lusta vagyok. És különben se szeretem, ha meg van szabva, mikor írjak. Ezért én inkább egy lazább módszert alkalmazok, amit ajánlok másoknak is -én kitalálom, hogy mondjuk nyár lesz, akkor az elején és a végén több időm lesz, akkor hetente kétszer -háromszor írok hosszabb ideig, vagy többször kevesebb ideig, nyár közepén pedig (amikor eléggé elfoglalt szoktam lenni) megpróbálok minden héten legalább egyszer írni. Persze, ezt se tartom be mindig, de nagyon érdekes, hogyha valaki elkezd egy ilyen "ritmusban" írni, utána már úgy bele lehet rázódni, hogy ha nem írsz annyit, hiányzik.
És most akkor kicsit beszélnék magáról az ihletről is, mert bár ez eléggé megfoghatatlan, remélem sikerül itt is pár tanácsot adnom. Szerintem az ihlet nagyon jó dolog -ha van. Ha viszont nincs, akkor már kevésbé kellemes, mert sokan azt hiszik (és egyébként ezért nem is tudják megszabni maguknak, hogy mikor írjanak), hogyha nincs ihlet, nem lehet írni. És mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy ihlet nélkül is lehet írni? Na, jó, azért ez egy kicsit túlzás, mert én egyszer -kétszer próbáltam így és katasztrófa (nagyon erőltetett történet, hiteltelen megfogalmazás) lett a vége. De mondjuk, ha leülsz írni és nincs ihleted, attól még nyugodtan elkezdhetsz írni -vagy legalábbis megteremteni egy történetet a fejedben. Ha mondjuk egy történetet írsz és nincs ihleted, de azért szeretnél írni vagy éppen határidőre kell valami, keress egy képet, ami jól kifejezi annak a résznek a lényegét (képről írós versenyek nem véletlenül vannak :)). (Ha nincs meg előre a történeted, akkor azt javaslom, addig ne kezdd el írni. Sok baki származhat belőle és az olvasó nem fogja érteni, ha te se tudod, mi lesz a vége.) Vagy -ha mondjuk már ihletett állapotban kitaláltad/megalkottad a főszereplőt, képzeld magad a helyébe és gondold el, mit csinálni. Mit gondolna? Milyen környezetben lenne? Csak engedd szabadjára a fantáziád és hidd el, ha ihlet nem is, de ötletek majd jönnek gyorsan. És ha már van ötleted, ha van egy megteremtett környezeted, lehet ihlet nélkül is írni. (Nálam, ha éppen nincs ihletem, de írni akarok és belekezdek egy novellába/fejezetbe/versebe, nagyon hamar megjön az ihletem.)

Most éppen dolgozom egy történeten, ami körülbelül harminc fejezet lesz, de szeretném folytatásosra. Eddig húsz fejezet meg van belőle. Ezen kívül folyamatosan írok novellákat a blogomra és versenyekre, valamint verseket is szoktam írni. Aztán persze van rengeteg ötletem, hosszabb történetek, ezeket dolgozom ki, és lassan majd el is kezdem. Valamint most készülök egy novella -sorozattal is, aminek már szintén meg van a lényege. Ezen kívül pont most írok a blogomra egy segítő bejegyzést a romantikáról a könyvekben és készülök több ilyennel is. Magyarul: eléggé el vagyok havazva. :)
Amilyen témában legtöbbször írok, az a fantasy, ezen kívül írtam/írok még horror és sci-fi témájú történeteket is, de bolygóbeli dolgokról is sokszor írok. Ami a novelláimra általában jellemző, az a szomorú/váratlan/tragikus befejezés, de azért nem mindig vagyok ilyen kegytelen a szereplőimmel. :D
Én írás közben nem szeretem, ha zaj van (ezért legtöbbször zenét se hallgatok), de ha nagyon ihletett állapotban vagyok, akkor a zaj se zavar. Azért nem szeretem ha zene megy -főleg, ha van hozzá szöveg is-, ert arra kezdek figyelni és kizökkent. Szeretek ablak mellett vagy kint írogatni és szeretek egyedül lenni. De persze, az se zavar, ha valaki van a közelemben, csak kizökkent, ha beszél hozzám vagy engem néz. Akkor nem tudok koncentrálni.

Nincsenek megjegyzések: